(Cikkünk Pap Gábor mûvészettörténésszel Heribert Illing Kitalált középkor címû könyve apropóján kezdett beszélgetés folytatása)

- Az Ön történelemi nézetei elég távol esnek az Akadémiai álláspontoktól.

- Szerencsére nem vagyok magányos farkas. Létezik és egyre erõsödik egyfajta, nevezzük így: alternatív magyar tudományosság. Tény, hogy évtizedeken keresztül tilos volt bizonyos témákat felemlíteni, illetve nem kerülhetett nyilvánosság elé a hivatalos állásponttól eltérõ vélemény.

Bevezetőben rövid áttekintést igyekszünk adni arról, hogy az évkörnek a népi műveltség rendszerével - azon belül is különösen a népmesével - való kapcsolatát kik, hogyan kutatták eddig, és milyen eredményre jutottak.

A tanulmánynak ez az első fejezete némileg átdolgozott és bővített változata annak az írásnak, amely először - számos értelemzavaró sajtóhibával - a Magyarság és műveltség - Nyelvében él...? című INTART-kiadványban látott napvilágot 1987-ben, majd a Gödöllői Galéria Balladás képek című kiállításának katalógus előszavaként, Népköltészetünk és az évkör címmel, 1988-ban.

Az ünnepek - bár gyakran nem is gondolunk bele - hármas szerepet játszanak életünkben: rendszerességet visznek bele, feltöltenek bennünket az átélt élmény által és sok érdekes emberrel hoznak össze.

Az ünnep így:

• RENDSZER

Az évek során vissza-visszatérő ünnepeink rendszerességet, vázat, keretet adnak életünknek, bármit is csinálunk. Rendszerbe foglalják életünket.

Amennyiben pedig ünnepeink időpontjainak felállításához figyelembe vesszük a természet változását is, az ünnepek rendszeres átélése által hozzákötjük emberi életünket a természet rendjéhez, annak fordulópontjaihoz.

Haragszom.

A telefon jelzett, hogy üzentél.

Inkább hívlak.

Lélegzel.

Csak fújod a magadét,

én meg hümmögve hallgatok.

a torkom száraz, mint a szavaid.

Haragszol,

mert törődöm veled?

Pedig tudod,

kezemben tartottalak,

más lett minden.

Megfogadtam,

éreztem, átéreztem.

Mennyire!

Én voltam ott,

a pillanatokat éltük.

Emlékszel?

Jelmezbál volt.

Egész nap fotóztalak.

Mikor télen

nyári szoknyát akartál?

Haragszom.

Rossz, amit gondolsz,

feltételezel.

(részletek Czeke András  könyvéből)

A test - földi viszonyok között épp úgy nem hagyható figyelmen kívül, mint a lélek sem.

Tehát a test, a lélek templomaként - igen is foglalja el végre méltó helyét nemiségünkben, de a Szellem vezérlete alatt.

Így a megvalósuló Test-Lélek-Szellem harmonikus EGYségben, a maga TELJESségével egyesülhet a JóIstennel, aki MAGA A SZERELEM !
A testi vágy „kielégülése” fizikai, - vagyis csak részleges -, ezért tökéletlen, és hiányérzettel, a befejezetlenség érzetével jár.

A történelem tele van virágzó államalakulatokkal is, amik a "szakrális világrend" égisze alatt olyan csodálatos szellemi teljesítményeket hoztak létre mint a hindu filozófia, a skolasztikus teológia, a görög bölcselet vagy a kínai filozófia. Nem beszélve a materiális produktumok: templomok, kastélyok, épületek megalkotásáról.

Elég ha a négy, az emberi kultúrát alapvetően meghatározó őscivilizációra gondolunk:

Sumer, Egyiptom, Indusvölgy, Kína

Mindegyik szakrális alapokon nyugvó theokrácia volt.

Hóolvadástól, egész
a nagy viharokig, kereslek.
A híd korlátjára faragtam
a szavakat, bocsáss meg!

A diófa levelei remegtek,
mintha a fa is
megértené bánatomat.
Kéklő szemeimből hamis,
kacér könnyeim peregtek.

Létem kapuján, csak a virágok,
madarak, a szél és
a hold léphet be. Fehér szirmok,
miattam sírnak tüskét,
a langyos földön heverve.

Levendulaszínű akácindák
lugasában vagyok.
A virágokat saját árnyékuk,
a nyakuknál fojtják,
múló alkonyon merengve.

A kertben szobor, amelynek
egyik felét igaz mester
faragta, a másikat az eső
és a szél formálta.

Tegnap történt velem valami, amikor beszálltam a liftbe. Láss csodát, üres volt. Ez azért elég ritka jelenség. Általában zsúfolásig megtöltjük, aztán meg kínos csend közepette bámulunk valami pontra, azon imádkozva, hogy a megfelelő emeletre érjünk már végre, de most üres volt. Szerintem ez valahogy olyan izgalmas érzés. Először is gátlástalanul megnéztem magam a tükörben, nem csak úgy lopva, hanem hosszan bámultam gyönyörű tükörképemet. Aztán kipróbáltam, mennyire csúszik a tornacipőm ( hátul egy szárnyas ördög díszeleg rajta) és meddig tudok előre csúszni hátamat a falhoz vetve, hogy seggre ne üljek.