Ősöknek fénye

ragyog fel az égre,

jöjjön vissza végre

régi dicsőségre!

Elteltek évek,

elteltek százak,

megbékélésre

hiába vártak.

Száguldó mének,

visító fémek,

csapódnak össze,

szikrával égnek.

Suhanó vesszők

hasítják az eget,

süvítve szállnak,

hogy célt keressenek.

Kopják darabja

Recsegve, törve

hullik alá

a fekete földre.

Lovak patája

tépi a rétet,

véres a fűszál,

de van ami éltet.

Immár többezer éve mossák a könnyek a partokat, 

Immár többezer éve tapossuk a göröngyös utat,

Többezer éve annak, hogy haza akarunk menni

Eltévedt ösvényről a saját utunkra találni.

Többezeréve feledtetik a többezerévet

Megírt emlékekkel a megélt emléket,

Mert elárult idők nyomában keressük a Múltat,

Hazugság sűrüjében a Mi Igazunkat.

Többezer éve annak, hogy csókkal árulnak el minket

Halálba kívanják sírba született jövőnket

A halál meglehet életet arat,

De minden halálból új élet fakad!

Dr. Gyarmati Péter:
RETTEGEK...

Curriculum vitae, proprius
Dr. Gyarmati G. Péter
professzor emeritus
"..Megöl a disznófejű nagyúr..."

Embereknek, akiknek szól és akiket érdekel!
Rettegek saját hazámban!

Háború volt, amikor megszülettem, világháború! Rettegtem, mikor a pincébe zártak és a bombák meg hullottak.

Rettegtem a cserkész-úttörő parancsnoktól, mert Ifjú Gárdát kellett játszani, meg Zóját és Surát! A vereséget nádpálcával mérték ki

MESTEREM, SÁMSZ-I TÁBRÍZÍHEZ
Faludy György fordítása

Szerelmesem egy fürt haját küldte borravalónak;
azt zsebre vágtam, s õt magát kerestem, s nem találtam.

Kutattam krisztiánusok közt, a Golgotán álltam,
hol a keresztbõl vér buzog, de Õt ott nem találtam.

Jártam a hindu templomok mélyén, s pagodákban,
míg sarum talpa elkopott, de Õt mégsem találtam.

Megmásztam Herát hegyeit, bolyongtam Kandahárban,
dombon, síkságon, ott meg itt, de Õt csak nem találtam.

Mondd, hogy te én vagyok

Mondd, hogy te én vagyok
Malik Tóth István fordítása

Porszem vagyok a napfényben,
A napkorong én vagyok.

Maradj! - mondom a porszemnek,
A napnak pedig: Csak haladj!

Reggeli köd vagyok,
Én vagyok mindennek lélegzete.

A liget koronáján én vagyok a szellõ,
S én vagyok a sziklán megtörõ tajték.

Árboc, kormány, kormányos és tõkesúly,
De én vagyok a korallzátony is, melyen a hajó megfeneklik.

Én vagyok a fa, s ágain a beszélõ papagáj,
A csend, a gondolat és a hang,

A fuvolán lebbenõ dallamos lég,
A kõbõl kicsapó szikra, a fémben a villanás.