A Karácsony alkalmat ad mindannyiunknak, hogy számot vessük emberi teljesítményünkkel, s nyitott szívvel forduljunk embertársaink felé.

Ilyenkor teret engedhetünk máskor elfojtott érzéseinknek, amelyek hétköznapokon a gyengeség, a védtelenség jelei lehetnének. Vagy egyszerûen csak úgy érezzük: nincs idõnk rájuk, amikor folyamatosan helyt kell állni, hogy gondoskodjunk a családunk megélhetésérõl, hogy elérjük a magunk elé tûzött célokat.

A szeretet biztonságot ad, a biztonság érzése nyugalmat, a nyugalom megértést.

A karácsonyfa elõdje a magyar az ún. termõág volt. Ez az Eu-szerte (hazánkban is) ismert, õsi, mágikus, napfordulati és tavaszigézõ jelkép a természet (és vele az ember) megújulását idézte. Pogánykori jelentéstartalma a keresztény hagyományban bibliai elemekkel gazdagodott, így mindenekelõtt az élet, ill. tudás fájának képzetkörével.

Nem véletlen, hogy számos német vidéken a termõágnak paradicsom (Paradies) a neve. A téli termõág sokféle formában volt ismert (a szobába bevitt és vízbe állított néhány faágtól kezdve a mennyezetrõl lecsüngõ, gazdag kompozíciókig).

A Józan Ész halálára

(nyugodjék békében)

Ma egy szeretett barátunk halálát siratjuk: a Józan Észét, aki sok éven át volt közöttünk. Senki sem tudja biztosan, hány éves volt, mivel születési adatai már régen elvesztek a bürokrácia útvesztõiben.

Emlékezni fogunk rá, mert olyan értékes leckéket adott nekünk, mint "dolgozni kell, hogy tetõ legyen a fejünk felett" és "mindennap kell olvasni egy keveset"; hogy tudjuk, miért lel aranyat, ki korán kel, és hogy felismerjük olyan mondatok érvényességét, mint "az élet nem mindig igazságos" és "lehet, hogy én vagyok a hibás".

A kereszténység alapja Jézus, mint egy nagy, Istentõl ihletett tanító és az õ feltámadása. Jézus feltámadása volt az a hihetetlen lökés, amely a kereszténység kialakulását eredményezte, ez volt a valódi gyökere!!!

A keresztényi kötelességek közül az elsõ és leglényegesebb az imádkozás. A kereszténység az állandó imádkozáshoz kapcsolja a boldogságot, Istene, akirõl azt állítják, hogy csupa jóság, azt akarja, hogy könyörögjenek neki kegyeiért, csak annak adja meg õket, aki sokszor kéri rá, a földi királyokhoz hasonlóan fogékony a hízelgés iránt és megköveteli az etikettet, miközben csak olyan könyörgéseket fogad szívesen, amelyek bizonyos megállapított szabályokba illeszkednek bele.