A CÉLTUDATOS MAGATARTÁS



Életminőség, életcél

Minden ember a boldogságra törekszik, vagy legalább a boldogtalanság elkerülésére, hogy saját maga számára harmóniát, nyugalmat teremtsen.

Az, akinek van önálló akarata, és annak érvényesítése a célja, annak ismernie kell a világot és céltudatosan kell élnie. Céltudatos élet nélkül az embert mások akarata, véletlenek sodorják.



A körülményekhez való alkalmazkodás rendkívüli fontossága

Ahhoz, hogy az embernek saját célkitűzése szerint haladjon az élete, az szükséges, hogy sikeresen tudja megjósolni saját és mások tetteinek hatását (és az eltervezett tetteit végre is tudja hajtani).

A magyar kiscímer negyedik motívuma a Szent Korona, mely a pajzs felsõ szélén nyugszik. Eredetérõl már sokan és sokféleképpen írtak. Egyesek latin, mások görög, újabb kutatók Kis-Ázsiai elemeket vélnek felfedezni a korona megjelenésében. Érdekes módon úgy tûnik, mintha mindenkinek kicsit igaza volna, vagyis a sok részigazság együtt adná meg a Szent-korona valódi eredetét.

Odüsszeusz legendás kalandozásainak ideje már régen lejárt. Az Õ korában még az ismeretek, az információ megszerzéséért küzdött az emberiség.

A harmadik évezred elején viszont már az információs társadalom tudásözönében fuldoklik a technikai civilizáció társadalmának embere, és következtében az egyetemes természet.

Noé, mintegy 13 ezer éve még a Biblia által is megemlékezett özönvíz ellen küzdött, egyenesen a fizikai fennmaradásáért.

Ánandának

Két szék, egymással szemben. Két létező Személy, egymásért. Két lelkiállapot,

szomorúság és bizonyosság. Két nézőpont, hogy tanuljanak egymástól. Két magas

tudatállapot, egymáshoz elég közel. Két tiszta energia, ami összekapcsolható. Két boldogremény, a közös reményekért. Az itt és a most üzenete így meghallható, torzítás nélkül.

Az egyik székben ül a kérdező Én (Enlil), a másikban a válaszoló Magasságos (Isten).

Hó hullott. A gyerekek kapdosták,  

lelkesen a fehér pelyheket.

Én búsan lapátoltam a járdát,

ők  meg hóembert építettek.

A zord tél ellenségként bánt velem,

viseltes vékonyka cipőm lyukas volt.

Szénért a pincébe kellett mennem, 

 a lépcsőn cipeléstől arcom kigyúlt.  

Nehéz bádog vödröm csupa folt.

A hideg szinte a csontomig hatolt.

Féltem a patkányoktól nagyon,

Becsukott szemmel rohantam fel vakon.

A többiek nem fogadtak be, 

a szegény házmester lányát.