A történelem tele van virágzó
államalakulatokkal is, amik a "szakrális világrend" égisze alatt olyan
csodálatos szellemi teljesítményeket hoztak létre mint a hindu
filozófia, a skolasztikus teológia, a görög bölcselet vagy a kínai
filozófia. Nem beszélve a materiális produktumok: templomok, kastélyok,
épületek megalkotásáról.
Elég ha a négy, az emberi kultúrát alapvetően meghatározó őscivilizációra gondolunk:
Sumer, Egyiptom, Indusvölgy, Kína
Mindegyik szakrális alapokon nyugvó theokrácia volt. Az emberek
olyannyira el voltak nyomva, hogy pl. a piramisok építői (akaik szabad
emberek voltak) fel is lázadtak egyszer, amikor nem kapták már meg egy
ideje a bérüket. És csodák csodája, nem parasztlázadásnak nevezték, és
nem verték cafrangokká őket, hanem megkapták a bérüket.
Sumer annyira elnyomó volt, hogy a végletekig elnyomott nőknek is
engedélyezte a szabad munkavégzést, vagyonfelhalmozást és öröklést is.
Egyébként érdemes megfigyelni, hogy egy átlag egyiptomi dinasztia, vagy
kínai császári dinasztia gond nélkül lepipálja a modern demokrácia
fennállásának időtartamát... méghozzá a kvázi teljes egészét tekintve.
Arisztotelész
szerint az emberi szellem csak a szabadságban képes létrehozni valami
mararadandót...Persze, a történelemben vannak olyan esetek is, hogy
elnyomták a népet. Ez azonban nem általános törvényszerűség, hanem
válságjelenség, amiből bizonyos filozófusok igyekeztek általánosításokat
levonni....
Kommentáld!