Odüsszeusz legendás kalandozásainak ideje már régen lejárt. Az
Õ
korában még az ismeretek, az információ megszerzéséért küzdött az
emberiség.
A harmadik évezred elején viszont már az információs társadalom
tudásözönében
fuldoklik a technikai civilizáció társadalmának embere, és
következtében az
egyetemes természet.
Noé, mintegy 13 ezer éve még a Biblia által is megemlékezett
özönvíz
ellen küzdött, egyenesen a fizikai fennmaradásáért.
Addig napjainkban,
már
a sikeres megmenekülése nyomán felszabaduló emberi szellemiség
túlburjánzása,
a mindent elborító „hazugság özönvize”, a piszkos és gyilkos áradata
ellen
kell felvenni a küzdelmet.
Semmivel sem könnyebb a helyzetünk, mint egykor Noéé, vagy
Odüsszeuszé
volt. És ma sincs mindenható módszerünk. Ha valaki rákattint a
honlapomra,
egy kis gondolati utazásra hívom az áradat habján. Próbáljunk kitörni
együtt
az emberiség hazugsághalmazából az élet – nem csak az emberi – szabad
világába.
Az ember azért lehetett sikeres faj az evolúcióban, mert egykoron a
természet
részeként élte életét, amit mára elfeledett. A következményei a
természettörvényekbõl
adódóan meghatározottak.
Képletesen, a fejünk felé dobott hazugsághálóból csak úgy
menekülhetünk,
ha mindannyian felemeljük a védekezõ kezünket és egységesen hárítjuk el
a
vészt. Jelmondatunk lehet az õsi igazság: „hagyd élni a világodat, hogy
te
is életben maradhass!”
Olvasd el, gondold át a szerző többi írását
Kapcsolódó hírek:
Világok, tudás és akarat
Bemutatkozik a Világ(háttér)kormány
Kell-e rettegve élni?