MESTEREM, SÁMSZ-I TÁBRÍZÍHEZ
Faludy György fordítása

Szerelmesem egy fürt haját küldte borravalónak;
azt zsebre vágtam, s őt magát kerestem, s nem találtam.

Kutattam krisztiánusok közt, a Golgotán álltam,
hol a keresztből vér buzog, de Őt ott nem találtam.

Jártam a hindu templomok mélyén, s pagodákban,
míg sarum talpa elkopott, de Őt mégsem találtam.

Megmásztam Herát hegyeit, bolyongtam Kandahárban,
dombon, síkságon, ott meg itt, de Őt csak nem találtam.

A Káf sziklája égmagas, lihegtem, míg fölértem,
ott fészkel a főnix-kakas, de Őt ott sem találtam.

Azt hittem, hogy a Kábakő majd megsegít, s csalódtam:
hány férfi jár ott, mennyi nő! De Őt mégsem találtam.

És Avicenna könyvei! Mely bölcsesség és bőség!
De Isten túl nagy őneki, ezért ott sem találtam.

Mondják: Ő egy araszra sincs az oroszlánudvartól,
de ez az arasz végtelen, mert Őt ott sem találtam.

Így futottam utána, míg szívem mélyére szálltam,
és ráébredtem: ott lakik, bár máshol nem találtam.

Sámsz-i Tábrízí, te tiszta szív! Nem élt még soha részegebb,
zavarosabb két színbolond a földön, mint te s én veled.

HIT ÉS HITETLENSÉG
Franyó Zoltán fordítása

Uram! Mind, ki hisz vagy ki nem hisz, mit árt?
Ha kétlők pörölnek, se tesz semmi kárt!
Nem ismer, ki énjébe nem szállt le még,
A lángban se hisz, lám, a tönk, míg nem ég.
Mit kívül mutatsz, az mint árny surran el,
A vágyunk lehet csak, mi lényedre lel.
A szellem s a lét ősi kútfője vagy,
Mi tőled kiindul, beléd tér, te Nagy!
Igazság ered tőled és fut beléd,
Amit látsz: csupán fény meg árnyék a lét.
Vad árból kis ér lesz, kis érből vad ár,
Közöttük folyó s pára körtánca jár;
Kezed fogja szent rendbe és fejti szét,
Mint földet s egét, mint a partot s vizét.
Sziromként pereg szét napod mindahány,
De számodra nincsen se nagy, se parány.
Se multad, se mád nincs, nem ér hő, se fagy,
A Minden te voltál s a Minden te vagy.
Mit ér hát a hitlen kevélység s a hit?
Halandó nem áldhat, nem átkozhat itt.
Mit ember teremtett, ha rossz az, ha jó,
Mint kis polyvaláng, semmivé illanó;
Ha töprengve fürkész az ész, mégse lát,
Csupán kik szeretnek, találnak reád!

TE MEG ÉN
Khonok án dam ke-nesasztím
Vas István fordítása

Némán hevertünk a Palotában te meg én,
Egy lélek a két testbe' csodásan, te meg én.
Élet vize árad, a madárhang, a lugas,
Kertekben, a színes lobogásban, te meg én.
Ég csillaga csillog körülöttünk, s ha a hold
Felsüt, ki ragyog más sugarában? Te meg én.
Nincs én, se te, együtt a gyönyörben szabadon,
Őrület ölében, de vidáman, te meg én.
Hallgatnak a hangos papagájok, szerelem
Száll most a világnak tavaszában, te meg én.
Némán heverünk itt, s ugyanakkor mi vagyunk
Egyszerre Irakban s Khoraszánban, te meg én.

SZERELMESEK, SZERELMESEK
Ej áseqán, ej áseqán
Vas István fordítása

Szerelmesek, szerelmesek! Halljátok? Égi dob pereg.
A búcsúzás, az indulás nagy perce már elérkezett.
A tevehajcsár jó korán ébren volt, csak egy szót kíván,
Már készen áll a karaván. Ó, társaim, ébredjetek!
A készület sok hangja szól, csengőre csengő válaszol,
A végtelenbe vándorol s egyenként indul a menet.
Megfordított gyertyák alatt, ahol a kék függöny hasad,
Kilép csodálatos csapat, minden titkok felfénylenek.
Forog, forog az égburok, szívedre ólomsúlyt dobott,
Nehéz álmodtól óvakodj, vesd el a könnyű életet.
Te őr, vigyázz! Itt az idő! Nem alhatik az őriző.
Ó, szív, barátot kereső, indulj, mert vár a kedvesed.