Immár többezer éve mossák a könnyek a partokat,
Immár többezer éve tapossuk a
göröngyös utat,
Többezer
éve annak, hogy haza akarunk menni
Eltévedt ösvényről a saját utunkra találni.
Többezeréve feledtetik a
többezerévet
Megírt
emlékekkel a megélt emléket,
Mert elárult idők nyomában keressük a Múltat,
Hazugság sűrüjében a Mi
Igazunkat.
Többezer éve annak, hogy csókkal
árulnak el minket
Halálba kívanják sírba
született jövőnket
A
halál meglehet életet arat,
De minden halálból új élet fakad!
Soha nem látott gyűlölettel
állunk most szemben
Hogy
lehetne Bennünket eltüntetni teljesen?
Megcsonkított idők véres nyomai ezek
Egy mérgezett hit meg egy
Gyilkos isten!
Többezer
éve már, hogy Tőlünk annyira félnek,
Meglopnak, ölnek, tagadnak, és még mindig kérnek
Haromszáz évet akár mert Istent
nem ismernek
Átkozott
sarjai egy gyilkos nemzedéknek
De megremegnek egyszer a hazúg falak,
Mert mindennek mi leomlik súlya
van,
A világ
pillérei összeomlanak
Lassan
végére jár a porában elterült lezárt korszaknak.
Az idő fellebbenti a
fátylat
Suttogva
elmondja féltett titkait:
Hogy az elvetett Mag nem semmisül meg soha
Konokul őrzi régi álmait.
Adonis
Kapcsolódó hírek:
Vér a véred én vagyok
Kell-e rettegve élni?
Rúmi néhány szép verse
Egy perzsa szerelmes vers