Solymosi Frigyes jobb oldali akadémikus írt arról cikket a Népszabiban, hogy a jobboldali diszkurzusnak mekkora felelőssége lett volna a szélsőjobboldali kirekesztő nézetek megizmosodása témában.

Megnéztem egy belinkelt TGM cikket, ami nagyjából egy éve íródott a baloldali értelmiségi diszkurzus teljes megsemmisüléséről.

 Röviden úgy írnám le a cikket, hogy TGM körbenéz és egy olyan sivatagot lát maga körül, ami egy atomtámadás utáni pusztulás jeleit mutatja a szellemi térben. A belátható térben nincsen élet.

Megérne egy misét a cikk részvételi demokrácia vonulata is. A pártokon belüli HR a mozgalmiság a holdudvar közbeszéde teljes mértékben berekedt a szerző szerint.

Az feltűnő a megközelítésből, hogy TGM nem értesült arról, hogy a sajtó hermetikusan zár azok előtt, akik szeretnének megszólalni. Ludasmatyi kampányt folytatok a Népszabi hasábjain és ha jól számolom eddíg 90 cikkhez írtam le, hogy a Népszabi újságírójától úgy értesültem, hogy azért nem hoztak le semmit a "Munkahelyteremtés" társadalmi vita és a "Munkahelyteremtés.hu Program" MTI anyagai mentén, mert nem tudták hogy kihez tartoznak ezek a civil szervezetek. Kontroll mérésként ott van 12 éve lezajlott országos társadalmi vitánk a "Fiatalok első lakáshoz jutásáról" - aminek több mint 100 sajtója volt. A Népszabi 3 szor közölt a címlapon hírt rólunk. Ezeknek összesen 14 internetes megjelenés jutott, miközben ugyan annyi MTI hírt adtunk le.

Pár hete olvastam egy cikket Trencsényi Lászlótól, akinek feltűnt, hogy az MSZP egy teljes mértékben jobboldali oktatáspolitikai fordulatot erőltet és ráadásul fel sem tűnik ez senkinek.

Jól mutatja ennek a két tudósnak az elkeseredett írása, hogy a pártok körül is meghalt a párbeszéd.

A "nem beszélek senkivel" miniszterelnök után jön egy olyan, aki előre meghirdette a "nem beszélek senkivel" miniszterelnökséget.

Az előző cikkben megpróbáltam leírni, Orbán jövőképét, amire a kormányprogram épül majd. Közzétettem egy biankó szerződést. Egy üres lapot.

Ott tart ma az ország jövőképésről szóló társadalmi párbeszédintézmény, hogy már a struktúra tetején lévő fickók nyíltan vállalják, hogy individualista magánügyük, hogy mi lesz velünk.

A rendszerváltás környékén ez másképpen volt. Ehhez képest elképesztő széles társadalmi tervezés folyt. TGM vagy Trencsényi László vagy Kéri Laciék egy olyan korban kezdtek aktív szellemi életet, amikor ez nem volt ekkora tabu mint most. Paradox, hogy azt hívjuk diktatúrának és ennek a neve demokrácia.

Akkoriban kialakulhatott új intézményes kommunikációs csatorna, most a szélsőjobbon kívül, azaz Orbán által megírdetett irányon kívül nem alakulhatott ki semmilyen szellemi áramlatnak az intézményesült kommunikációja.

Elhaltak a régiek és nem alakultak ki újak. Ezért éljük meg rémálomként azt ami van, azért találjuk magunkat szellemi sivatagban.

Kéri lászlóval volt egy érdekes élményem. Amikor halasztottam egy évet a szociális munás szakon, áthallgattam a jogi karra, ahol Kéri politológusoknak tartott egy éves kurzust politikai szocializáció témában. Látszott, hogy Pál Tamás közeli munkatársa, mert gyakorlatilag műhelybeszélgetéseket tartott, de nem volt kivel. A hallgatók nemigen voltak hajlandók beszélgetni, így a kurzus végén talán 17-18 éve lehetett, Kéri megígérte, hogy nemigen tart többé ilyen formában órákat, nem tanít többé egyetemistákat, mert valami megváltozott a kultúrában. Nem lehet már beszélgetni.

 Úgy tűnik, mintha kiélte volna a társadalmi tervezés a Kádár korszak végén. Valahol a 90-es évekelején eltűnt az igény az emberekből arra, hogy bele kapcsolódjanak a discurzusba és aztán a civilgyilkos zsákmányszerző pártokrácia kiis írtotta az intézményesült szervezetit.

Olyan, mint ha az ország egy kisvállalkozás volna és végigjárná az Adizes féle fejlődési lépcsőfokokat. Elindult az álmodozás. Anno.

Megvolt a szerelembe esés. Akartuk az akkor megálmodott jövőt.

Megvolt a házasság. Új alkotmány lett és sokmondenkben kialakult egy új intézményrendszer, ami szakított a korábbi gyakorlatokkal.

Átéltük a csecsemőkort, vagy talán a csecsemőhalált. Nem tudjuk még az énhatárainkat.

Adizes szerint a csecsemőhalál oka vagy a tőkehiány vagy az alapítói törődés kifáradása.

Amikor a rendszerváltás álmodozásának nagy fenegyerekei ennyire egyedül érzik magukat, az arról árulkodik, egyszerre estek ki ők a struktúra figyelmének fókuszából és egyszerre zráult be ez a struktúra mindenféle más közgondolkodók előtt.

Néha még beleolvasok a Konzervatóriumba és egyre világosabb az ottani ideológizáló fiatalok számára, hogy tevékenységük semmilyen viszhangra nem talál a FIDESZ környékén.

Ennyire szétesett társadalom lettünk.

A demokrácia jó ötletnek tűnt, de semmi kedvünk fenntartani a köbeszéd intézményeit. Elismerjük a civilgyilkos szákmányszerző pártokráciának a jogát ahhoz, hogy széttiporja a közbeszéd intézményes csatornáit, szétkergesse a szereplőket. Utánna meg csodálkozunk, hogy nem tudunk semmilyen irányathatóságot felmutatni.

Az érintettek nem vettek részt a döntés előkészítésnél és ezért tudhatóan betartanak a végrahajtásánál, ahol szükség lenne a motivált közreműködésükre... régi lemez.