Sok ország vezetése ma a multinacionális tőkés társaságok érdekeit tartja előbbrevalónak az ország saját állampolgárainál és az állami önrendelkezésnél.

De honnan indult ez az egész probléma?

Bevezetés *

A MAI története *

A jövő *

A Multilaterális Befektetési Megállapodás háttere *

A külföldi befektetésekről általában... *

A motivációkról... *

A szabályozásról... *

A külföldi befektetések alakulásáról... *

A Multilaterális Befektetési Megállapodás tartalma *

A “befektetés” értelmezése *

A nemzeti elbánás elve *

Teljesítmény elvárások *

Kisajátítás *

Tőkemozgás, pénzügyi egyensúly *

Kilépés *

Vitarendezés *

Barikád az Európai Unióba vezető úton? – a REIO záradék *

Az egyezményben résztvevők köre *

A rezervációs lista *

A Multilaterális Befektetési Megállapodás következményei *

A környezetre... *

A szellemi tulajdonjogokra... *

A munkavállalásra… *

A kis- és középvállalkozásokra... *

A kultúrára *

Összefoglalás *

Szómagyarázat *

Mellékletek *

Társadalmi szervezetek közös nyilatkozata a Multilaterális Befektetési Megállapodásról (MAI) *

A magyar rezervációs lista elemei *

---

Bevezetés

A Multilaterális Befektetési Megállapodás, angolul Multilateral Agreement on Investment (MAI) egy, jelenleg felfüggesztett, tárgyalás-kezelés alatt álló többoldalú (multilaterális) nemzetközi szerződés.

A szerződés tárgyalása az OECD keretén belül folyik, melynek Magyarország is tagja. A szerződés célja a külföldi befektetések még létező korlátainak lebontása, a nemzetközi tőkepiac további liberalizálása. Hatályba lépése komoly változások jelent az aláíró államok gazdaságára, társadalmára és természeti környezetére. A változás irányának megítélése vita tárgya és értékrend kérdése.

Ebben a tanulmányban megpróbáljuk az egyezmény sarkalatos pontjait, valamint a lehetséges hatásait bemutatni és értelmezni. Kiemelten foglalkozunk az egyezménynek a természeti környezetre, a szellemi tulajdonjogokra, a munkavállalásra és a kultúrára gyakorolt vélhető hatásaival. A tanulmány könnyebb érthetősége kedvéért a legfontosabb fogalmakhoz (a teljesség igénye nélkül) szócikkeket készítettünk.

A mellékletben megjelentetjük a társadalmi szervezetek közös nyilatkozatát, és az egyezmény tárgyalása során benyújtott magyar rezervációs listát, amely az egyezmény hatálya alól “kimenekítendő” magyar törvényeket tartalmazza.

Úgy véljük, hogy Magyarországon is ismertté kell tenni a készülő egyezményt, melyet a Magyar Köztársaság nevében tárgyaló hivatalos szervek meg sem próbálták a közvéleménnyel megismertetni, és melynek fontosságát a sajtó sem ismerte fel.

Ezen a helyzeten szeretne némileg javítani ez a tanulmány.

 

A MAI története

A MAI tárgyalások 1995 májusában kezdődtek Párizsban a Gazdasági Együttműködés és Fejlesztés Tanácsának (OECD) égisze alatt. A tárgyalásokon csak a szervezet tagországai (köztük Magyarország) és az Európai Bizottság ülnek a tárgyaló asztalnál, továbbá néhány megfigyelő ország képviselői vannak még jelen. A tárgyalások a nem OECD tagok számára nem nyitottak.

Tekintve, hogy a tárgyalások filozófiájának azt tekintik, hogy jobb egy sokoldalú befektetési megállapodás, mint sok kétoldalú megállapodás jogszabály dzsungele, a felelős vezetők úgy gondolták, hogy a MAI csak egy, a dolgokat leegyszerűsítő technikai megállapodás. Ennek megfelelően a nyilvánosság és a döntéshozók szélesebb körének mellőzésével folytak a tárgyalások 1997 második feléig.

Eredetileg 1997 tavaszán már egy kész tervezetet kellett volna a tárgyalócsoportnak az asztalra tennie, amelyet az OECD pénzügyminiszterek értekezletén alá is tudtak volna írni. Azonban a “kétoldalú szerződések sokoldalúvá egyszerűsítése” még technikai szinten is nehézkesnek bizonyult és ezért a tárgyalócsoport egy éves hosszabbítást kapott a végleges szöveg elkészítésére. Ez a határidő 1998 áprilisában járt le.

Abban, hogy az idén áprilisban sem történt meg a tervezet aláírása, két dolog játszott szerepet. Egyrészt a tárgyaló delegációk nem számoltak a befektetésekre vonatkozó kérdések bonyolultságára, amely egyrészről túlzott ambíciójuk, másrészt a vállalkozás átgondolatlanságának eredménye. A másik ok, amely a tárgyalások elhúzódásához vezetett, az 1997-ben hirtelen megerősödött társadalmi összefogás a MAI ellen. Az első tiltakozás a szerződéssel szemben az Észak-Amerikai Szabadkereskedelmi Szerződés (NAFTA) tagjaként már sokat “tapasztalt” Kanadából jöttek. Nem csoda, hogy a kanadaiak aggodalommal figyelték a NAFTA-nál sokkal messzebb mutató célokat kitűző tárgyalásokat.

Új szakaszt jelentett a tárgyalások történetében1997 májusa, amikor elkészült a megállapodás első szövegszerű tervezete, amely titkos volta ellenére kalandos úton eljutott a környezetvédőhöz, akik az Interneten hozzáférhetővé tették.

1997 nyarától az aggodalmas és figyelem felhívó hangok egyre erősödtek világszerte, de a tiltakozás csak az ősz folyamán teljesedett ki.

A társadalmi szervezetek, miután kénytelenek voltak elhinni, hogy a MAI több mint egy rossz álom, és az OECD tényleg tető alá akarja hozni ezt a szerződést, világméretű koalíciót hoztak létre, melynek minimális célja az, hogy a tárgyalásokat addig függesszék fel, amíg a tervezett megállapodás társadalmi és környezeti hatásairól nem készül átfogó és független hatásvizsgálat. A maximális cél, a tárgyalások abbahagyása, illetve olyan módon való folytatása, hogy az a külföldi befektetők, főképp multinacionális cégek felelősségével is egyenlő mértékben foglalkozzon (a tárgyalások során ilyenről nem volt szó).

1997 októberében az OECD tárgyalócsoportja konzultációra hívta a világ minden részéről a társadalmi, elsősorban környezetvédelmi szervezetek képviselőit. Úgy vélték, ez is hasonló lesz az üzleti élet képviselőivel folyó konzultációkhoz. Zárt ajtók, informális megbeszélések, barátságos légkör. Azonban tévedtek.

A társadalmi szervezetekkel folytatott konzultáció kemény hangú volt és az általuk előhozott példák és lehetőségek számos delegáció számára meglepetésként és újdonságként hatottak. Ennek ellenére a társadalmi szervezetek követeléseiből érdemben semmi sem teljesült, ezért az OECD által január folyamán felajánlott újabb konzultációs lehetőséget nem fogadták el.

Időközben a világméretű társadalmi összefogás eljuttatta a politikai döntéshozók körébe ezen “technikai megállapodás” hírét. Mivel az államok alapvető érdeke önmaguk fenntartása, a nemzeti szuverenitásnak a MAI-ban tervezett korlátozása a politikai döntéshozók számára is fontos kérdéssé vált, már amennyiben nem tekintik a multinacionális tőkés társaságok érdekeit az állampolgároknál és az állami önrendelkezésnél előbbrevalónak.

Az Interneten, a számítógépes világhálón keresztül napi kapcsolatba kerültek azok a környezetvédő, emberi jogi és szakszervezeti csoportok tagjai, akik rendkívül fontosnak érezték a MAI megállítását. Ha egy tárgyalásokon résztvevő hivatalnok egy pohár bor mellett elejtett egy mondatot, az órákon belül eljutott a világ minden részére, ugyanúgy, mint a kiszivárgott titkos dokumentumok és a hivatalos hírek elemzései. A tiltakozó mozgalom kapcsolattartását az elektronikus kommunikáció biztosította (és máig is biztosítja) olyan hatékonysággal, mint még soha ezelőtt.

Az egyre nagyobb publicitást kapott kérdéssel az Európa Parlament is foglalkozott és 1998. március 10-én 437 szavazattal 8 ellenében fogadta el állásfoglalását, amely 37 ajánlást tartalmaz a tervezettel és a tárgyalási folyamattal kapcsolatban. Az állásfoglalásban a Parlament az egyezmény számos pontjával kapcsolatban komoly kétségeinek adott hangot és alapvetőnek tartotta a tárgyalások demokratikus ellenőrzését.

Április maga volt a találgatások hónapja – vajon mi is fog történni a hónap végi magas szintű értekezleten. Puccsszerűen aláírnak egy befejezetlen tervezetet, politikai szándéknyilatkozat a MAI elveiről, vagy csak egy üres nyilatkozatot adnak ki. Feladják a tervet, vagy folytatják? Számos országban szinte háború folyt a MAI ellen, parlamentek bolydultak fel, tüntetések, akciók követték egymást, a sajtó címlapon számolt be az eseményekről.

Április végén az OECD miniszterek, míg a szomszédos parkban tiltakozó műsor folyt, egy rövid oldalas nyilatkozat kibocsátásában egyeztek meg, melynek alapján elfogadják a tárgyalócsoport leköszönő vezetőjének jelentését és a tárgyalások folytatását fél évvel elhalasztották és nem tűztek ki újabb határidőt a befejezésre…

A jövő

Azok a környezetvédők, akik részt vettek a MAI elleni küzdelemben, mégsem adhatják át magukat az önfeledt ünneplésnek. A győzelem nem teljes és továbbra is attól tartanak, hogy valamilyen más formában vagy megújult erővel elinduló tárgyalások során megszületik a “globális gazdaság alkotmánya”, ahogy a MAI-t a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) elnöke méltatta.

Az elkövetkező hat hónapban a szerződéssel kapcsolatos tárgyalások a jelentősebb országok között kétoldalúan folynak majd a meglévő véleménybeli különbségeket áthidalása céljából. A Hetek/Nyolcak és az Egyesült Államok-Európai Unió csúcstalálkozók is lehetőséget biztosítanak a “földalatti” tárgyalásokra. Ez az időszak szolgál arra, hogy egy “legyengített”, vagyis a legkeményebb ellenállást kiváltó részleteket mellőző tervezetnek támogatást szerezzenek a közvélemény és a politikai döntéshozók köreiben, az üzleti körök támogatását kihasználva, hogy aztán a papírtigris ismét romboló valósággá válhasson…

Könnyen előfordulhat, hogy a kudarcba fulladt tárgyalásokat más fórumokon, más köntösben folytatják a multinacionális cégek érdekeit szívükön viselő kormányhivatalnokok. Ilyen fórumok lehetnek a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) és a Nemzetközi Valutaalap, amely mandátumának kiterjesztéséről tárgyalások folynak.

 

A Multilaterális Befektetési Megállapodás háttere

 

A külföldi befektetésekről általában...

A nemzetgazdaságok nem zárt rendszerek. A nyitott nemzetgazdaságok egyre összetettebb kapcsolatrendszere, a termelési tényezők (munka, tőke és a természeti erőforrások) országok közötti mozgása, divatosabb nevén a gazdasági globalizáció e század végének egyik meghatározó jelensége. Egy országnak ezen hálóban betöltött helyzetét és a kapcsolatok formáit foglalja össze az ország nemzetközi fizetési mérlege.

A nemzetközi fizetési mérleg összevont formában mutatja meg az adott ország és a világ többi része között fennálló gazdasági egyenleget. Tartalmazza az összes gazdasági szereplő - a természetes személyek, a vállalatok és az államok - tevékenységének mérlegét.

Az elemzésünk szempontjából kiemelendő a közvetlen befektetés (foreign direct investment) és a portfólió befektetés (portfolio investment). Ezek a külföldi befektetések legjelentősebb formái. A közvetlen befektetés leggyakrabban egy vállalat felvásárlását vagy új vállalat alapítását (zöldmezős beruházás) jelenti. Ezekben az esetekben a tulajdonlás mellett a befektetőnek irányítási joga is van a vállalatban. A portfólió befektetés tőzsdei befektetést jelent. A külföldi befektető tőkét kínál osztalék, illetve - rövid távon - árfolyamnyereség ellenében. A közvetlen befektetés hosszabb távú, míg a portfólió befektetés lehet nagyon rövid távú is. Ennek oka a tőzsdei befektetések nagyobb likviditása (a részvények gyors és egyszerű eladása és megvétele).

 

 

A motivációkról...

A külföldi befektetésok ösztönzésének két leggyakoribb oka a befogadó ország részéről egyrészt a külkereskedelmi mérleg javítása, másrészt technológia átadása és a honi infrastruktúra fejlesztése. A külkereskedelmi egyensúlyt javítja, ha a befogadó ország jól exportálható termékek gyártására fogad külföldi tőkét (ezáltal növeli exportkapacitását és ezzel a bevételét), illetve ha a külföldi befektetés olyan gazdasági szektorba áramlik, amely termelésével nélkülözhetetlen importterméket vált ki (kiadás csökkentése). A fejlettebb technológiát alkalmazó befektető a befektetés megvalósításával ezt a technológiát és a hozzá kapcsolódó szakmai ismereteket “telepíthet” a befogadó országba (pl. ISO szabványok).

A külföldi befektetések alapmotivációja a termelési költségek világgazdasági szinten vizsgált egyenlőtlen színvonala. A munkaerő, a tőke (ára a kamat) és a természeti erőforrások az a három termelési tényező, melynek egy adott országban kialakult ára meghatározó a külföldi tőke beáramlása számára. A költségek alacsonyabb szintje magasabb hozamot (jövedelmet) eredményez. A költségviszonyokon túl, a befektetés oka lehet a piacszerzés, illetve a vámfalak megkerülése. A létező költségviszonyok mellett fontos tényező a befogadó állam befektetési szabályozása. A befektetési döntéseket nemcsak a fennálló költség és szabályozási viszonyok befolyásolják, hanem a befektető ezen irányú várakozásai is.

 

A szabályozásról...

A külföldi befektetések szabályozása a befogadó ország gazdaságpolitikájának része. A befogadó ország jelöli ki a számára kívánatos szektorokat és a befektetés feltételeit. Törvényi úton zárhatja ki a külföldi tőkét bizonyos gazdasági szektorokból és gazdasági, szociális, környezetvédelmi követelményeket szabhat a potenciális beruházóknak. Az adminisztratív szabályozási mód lehetővé teszi a változó nemzetgazdasági érdekek rugalmas követését.

A befektetések általános szabályozásán túl, az országok jellemzően kétoldalú befektetési egyezményeket kötnek egyenlő vagy kedvezőbb elbánás alapján. Magyarországnak jelenleg 44 kétoldalú befektetési megállapodása van hatályban, elsősorban gazdaságilag fejlett országokkal.

 

A külföldi befektetések alakulásáról...

A modern világgazdaság globalizációjának “mozgatórugója” a külföldi közvetlen befektetés. A transznacionális vállalatok jelenlegi meghatározó szerepét az elmúlt évekre jellemző liberalizálás tette lehetővé.

Külföldi vállalatok világszintű össztermelése, vagyis az általuk előállított termékek és szolgáltatások piaci értékének összege meghaladja a világszintű export összértékét: a külhoni piacok “meghódításának” domináns módjává a befektetés vált az árukereskedelemmel szemben.

A külföldi illetőségű cégek bruttó termelése 1982 és 1994 között mintegy háromszorosára nőtt, a világ össztermelésben való részesedésük 5%-ról 6%-ra emelkedett. A fejlődő országok tekintetében ez az emelkedés jóval markánsabb (5%-ról 9%-ra). A külföldi közvetlen beruházások összértéke 1982 és 1994 között a négyszeresére nőtt, értéke 1996-ban 320 milliárd dollár volt.

 

 

A Multilaterális Befektetési Megállapodás tartalma

 

A “befektetés” értelmezése

A MAI rendkívül szélesen értelmezi a befektetéseket. Magában foglal mindenféle vagyonhoz való tulajdon- és szerződéses jogot, amelyet közvetlen vagy közvetett módon birtokol egy befektető, továbbá az szellemi tulajdonjogokat, pénzügyi osztalékokat, az állami tulajdonban lévő természeti erőforrások kiaknázásának a jogát és elképzelhető, hogy az ingatlanokat is. Bármilyen kormányzati döntés vagy cselekedet, amely hatással van az ilyen módon definiált “tulajdonra”, az egyezmény hatálya alá tartozik. Külföldiek által birtokolt gyárak lehetséges környezeti hatásának ellenőrzése, a nemzetközi pénzügyi spekulációk korlátozása és egyéb nemzeti, illetve alacsonyabb szintű szabályozás a megállapodással ellentétes.

Hatásai a valóságban: Magyarországon a külföldi befektetések aránya kiemelkedően magas. Külföldi befektetők tulajdonát érintő jogszabályváltozás esetén a befektetők vitarendezési jogukkal élhetnek az államigazgatás minden szintjével szemben. Tekintve a külföldi befektetések nagy arányát, az államigazgatásban meghozandó rendelkezések, jogszabályok nagy része kifogásolhatóvá válhat a külföldi befektetők számára, ami kártérítési eljárások tömegéhez vezethet.

 

A nemzeti elbánás elve

A külföldi befektetők a nemzeti elbánás és a legkedvezőbb nemzet elbánásra vonatkozó cikkelyek alapján különleges előjogokat kapnak. Nem csak azt követeli meg a szerződés a kormányzatoktól, hogy más országok cégeit "nem kevésbé kedvezően" kezeljék a hazaiakhoz képest, hanem azt is, hogy az elbánásnak része legyen a versenylehetőségek egyenlősége. Sok esetben ezzel nincs is semmi baj. Azonban a külföldi befektetők általában kevésbé törődnek a helyi lakosság érdekeivel, szükségleteivel, mint hazai befektetők. Ilyen esetekben a kormányzat bizonyos teljesítmény előírások használatával mozdíthatja elő a helyi lakosság érdekeit. A “nem kevésbé kedvező” elbánás egy olyan helyzetet teremt, ahol a külföldi befektetők nagyobb lehetőségekkel bírnak, mint a hazaiak, tekintve, hogy a külföldieket kezelheti kedvezőbben az államigazgatás, mint a hazaiakat, de ez fordítva nem lehetséges.

Hatásai a valóságban: Gyakorlatilag minden ország különbséget tesz a hazai és külföldi vállalatok között. Amennyiben a külföldiek által birtokolt vállalatok előnytelen helyzetben vannak, akkor a törvény megsérti a szerződésben foglalt nemzeti elbánás elvét.

 

Teljesítmény elvárások

 

A teljesítmény elvárások olyan szabályok, amelyek feltételhez kötik bizonyos vállakozások létrehozását, illetve kormányzati támogatások elnyerését. Az előírások leggyakrabban a foglalkoztatott helyi munkaerő és helyi beszállítók arányának szabályozására, export és import kvóták meghatározására, technológia átruházására, helyi közösség támogatására, illetve környezetvédelmileg hasznos technológia átadására irányul. Ha hazai vállalatokra alkalmazza is a kormány ezeket az előírásokat, külföldi központú cégek esetében az egyezmény aláírása után nem teheti majd meg.

Hatásai a valóságban: A teljesítmény elvárások a gazdaság fejlesztésének fontos eszközei. Azt biztosítják, hogy az adott ország vagy közösség számára is hasznot jelentsenek a külföldi befektetések. A technológia átadás tiltása nehézkessé teszi a tiszta és új technológiák világméretű terjedését, amely így tovább mélyítheti a világszintű környezeti krízist.

 

Kisajátítás

A MAI túllép a kisajátításnak mind a kétoldalú szerződésekben, mind a nemzetközi szokásjogban élő meghatározásánál, vagyis nemcsak az államosítás és a befektetés gazdasági tevékenységének tiltását jelenti, hanem kompenzációt ígér a befektetőnek az állami szabályozásból eredő többlet terhekért is.

A szerződés megfogalmazásában a “közvetett kisajátítás” és az “intézkedések, amelyeknek azonos hatása van” rendkívül nehezen meghatározható és homályos. Ez a megfogalmazás akár “túlzott” adóztatás esetére is alkalmazható.

Környezeti szempontból a kisajátítási cikkely legnagyobb veszélye, hogy sok esetben a környezetvédelmi célú intézkedések (például határértékek szigorítása) is közvetett kisajátításnak, vagy azzal egyenértékűnek minősül az egyezmény lehetséges értelmezése szerint. A befektető az elmaradt haszon teljes kárpótlását igényelheti az adott államtól, amely csillagászati összegeket érhet el, tekintve a külföldi befektetések gazdasági részesedését világszerte.

Hatásai a valóságban: Már az Észak-Amerikai Szabadkereskedelmi Szerződés (NAFTA) is lehetőséget ad kártérítés igénylésére. Ezt használta ki az Egyesült Államok-beli Ethyl Corp., amely 251 millió dollár kártérítést követel a kanadai kormánytól, mert az törvényileg betiltott egy környezetre káros hatásúnak bizonyult benzin adalékot (MMT). A cég jogalapja a vitarendezésre, hogy a kanadai kormány rendelkezése megváltoztatta a befektetések jogi hátterét és a benzin-adalékot gyártó cég ezáltal haszontól esett el. A cég kompenzációt kíván az elmaradt eladásokért, tulajdonának csökkent értékéért, sőt a kanadia törvényhozás elleni lobbyzás költségeiért is. Jogi szakértők szerint a cég keresete nagy valószínűséggel sikeres lesz.

 

Tőkemozgás, pénzügyi egyensúly

 

Míg a hosszú távú befektetések hasznot hozhatnak az adott ország gazdaságának, a rövid távú befektetések általában spekulatív célúak és az adott országból való vagyonkiáramlást és az ország gazdasági stabilitásának csökkenését eredményezik.

Az egyezmény tiltja a tőke szabad mozgásának korlátozását és ezen belül a profit visszahonosítását is. Az egyezményből eredően az országok nem akadályozhatják vagy korlátozhatják a külföldi befektetőt egy helyi vállalkozásának a működéséből vagy eladásából származó haszonnak az országból való kivitelében. A befogadó ország azt sem tilthatja meg, vagy késleltetheti, hogy a befektetők vagyonuk bármely részét, értékpapír vagy pénz formájában, országról országra mozgassák.

Hatásai a valóságban: Mindez az ázsiai pénzügyi válsághoz hasonló pénzügyi ingadozásokhoz vezethet. Sok közgazdász és döntéshozó abban látja az ilyen válságok elhárításának módját, ha törvényi szabályozás korlátozza a tőke gyors mozgását. Ennek egyik lehetséges eszköze az úgynevezett Tobin adó, mely a tőke nemzetközi pénzpiaci mozgatásából származó hasznot adóztatná. A befolyt összeget környezetvédelemre vagy hasonlóan hasznos globális célokra lehetne fordítani.

 

Kilépés

Az az ország, amely csatlakozik az egyezményhez, öt évig azt követően nem léphet ki belőle, szemben a más nemzetközi szerződésekben szokásos hat hónapos gyakorlattal. Kilépés esetén, új befektetésekre már nem érvényes a szerződés hatálya, azonban a szerződésben rögzített feltételek és szabályok a kilépés előtt létrejött befektetésekkel kapcsolatban a kilépéstől számított 15 évig még érvényben maradnak.

Hatásai a valóságban: Ezzel a kitétellel az egyezményt ratifikáló országok legalább húsz évre az egyezmény által meghatározott gazdasági irányvonalnak vetik alá magukat. Ily módon az adott ország polgárai két évtizedre elvesztik az országuk gazdaságpolitikájának érdembeli megváltoztatásának lehetőségét. Tekintve a világgazdaság rendkívül dinamikus voltát, egy ilyen kötöttség rendkívüli károkat okozhat az ország gazdaságának.

 

Vitarendezés

A szerződés minden eddigi kereskedelmi szerződésen túlmutató és történelmi jelentőségű része az, amely a vitarendezéssel foglalkozik. A jogilag kötelező érvényű vitarendezési mechanizmus biztosítja a szerződésben foglaltak betartatásának hatékony módját.

A szerződés kétféle vitarendezésre ad lehetőséget, állam és állam közöttire, valamint a befektető cégek és a befogadó állam közöttire. Az állam-állam közötti vitarendezésre számos példa akad a nemzetközi és kétoldalú szerződések történetében, arra viszont, hogy befektető cégek ilyen széles jogok birtokában egy államot perelhessenek be, még nincs példa. Egyes tárgyaló delegációk azt is javasolták, hogy a külföldi befektetőket és a szerződő államokat egyformán definiálják a szerződésben.

A vitarendezési bizottság néhány kereskedelmi szakértőből áll, akik a nyilvánosság kizárásával döntenek arról, hogy az adott ország eltért-e a szerződésben foglaltaktól, és amennyiben úgy találják, hogy eltért, “javasolhatják” az ország érintett törvényeinek megváltoztatását, illetve kártérítést ítélhetnek meg (százmillió dolláros nagyságrendűeket) a keresetet benyújtó állam vagy tőkés társaság számára. Mivel a bizottság munkája zárt és dokumentumai nagyrészt titkosak, ezért a környezetvédelmi, munkajogi vagy kultúrával foglalkozó szakértőknek nincs szava sem a döntésben, sem annak előkészítésében.

Sajnos az egyezmény vitarendezési folyamata egyoldalú, amelynek a célja a befektetők érdekének biztosítása a befektetések által okozott esetleges károk megtérítésének lehetősége nélkül.

 

Barikád az Európai Unióba vezető úton? – a REIO záradék

Az Európai Bizottság fenn szeretne tartani valamiféle (nem pontosan meghatározott) kivételezettséget a regionális gazdasági integrációs szervezetek (REIOs: regional economic integration organisations) számára, amely megengedné, hogy az EU kormányok fenntartsák más EU országok felé kialakított kedvezőbb bánásmódot, amennyiben azok az EU integrációs programjának részét képezik.

Hatásai a valóságban: Mivel ez az egyezmény alapelveit jelentős mértékben korlátozná az Európai Uniót illetően, az Egyesült Államok nem fogadta el a brüsszeli Bizottság javaslatát. A jövőbeli megegyezés valahol félúton lesz majd a két álláspont között. Azonban ez a “félút holléte” a csatlakozás folyamatában lévő országok számára fontos. Amennyiben az Unió az új tagországokra vonatkozó részét gyengíti a cikkelynek, vagyis csak a jelenlegi tagországok különleges helyzetéért egyezkedik, akkor a jogharmonizációs folyamatot az egyezmény megakadályozza.

 

Az egyezményben résztvevők köre

Az egyezmény hatályba lépésének következményeit vizsgálva kiemelt figyelmet érdemes szentelni az aláíró országok számának várható alakulására. A megállapodás nagy valószínűséggel már középtávon sem lesz az OECD országok belső egyezménye. Burkolt célja, hogy a világ országainak döntő többségét - gazdasági fejlettségi szintre való tekintet nélkül -“üdvözölhesse” az aláírók között. Mivel az egyezmény komoly többletjogokat és biztosítékokat jelent a befektetők számára, ezért az azt kezdeményező, gazdaságilag fejlett (jelen esetben OECD) országok érdeke azt diktálja, hogy a befektetési célországaik (kiemelten a fejlődő országok és a kelet-közép európai átmeneti gazdaságok) is kerüljenek az egyezmény hatálya alá (vagyis írják azt alá).

Az egyezmény hatályba lépése után a befektetési célországok egy, a játékelméletben klasszikusnak számító helyzetben, fogoly dilemmában találják magukat. Várható viselkedésüket (belépés vagy nem lépés) is ez a modell írja le a legmegfelelőbben.

Ha nem tudnak megállapodni arról, hogy egyhangúan távol maradnak az egyezménytől, akkor a többiek döntését figyelmen kívül hagyva egyenként be fognak lépni az egyezménybe. Ezen egyéni döntés az adott helyzetben racionális, hiszen a be nem lépéssel komoly hátrányba kerül a külföldi befektetésekért vívott versenyben. Ebből a hátrányból nagy veszteségeket könyvelhet majd el, ha ő lesz az egyetlen kívül maradó. Ha minden egyes ország ezt a logikát (a Logikát) követi, akkor ezen egyéni döntések sora egy, a GATT befolyását is túlszárnyaló “világegyezményhez” vezet. Az optimális döntés (a modell fogalmaival a legnagyobb összhaszon eléréséhez) útja az előzetes megegyezés (kooperáció). Ebben az esetben az egyezményen kívül álló célországok közül, közös megállapodás alapján, senki nem lép be, ezáltal megmarad a relatív esélyegyenlőségük a külföldi tőke megszerzésére, de ezért nem kell feláldozniuk a beáramló tőke szabályozásának és ellenőrzésének jogát.

 

A rezervációs lista

A MAI magában foglal egy olyan rendelkezést is, amely alapján a résztvevő országok beleegyeznek, hogy a jövőben nem léptetnek életbe semmiféle olyan - az egyezménnyel összhangban nem lévő - új törvényt, előírást vagy programot, amely korlátozza a befektetők jogait vagy lehetőségeit. A résztvevő országok korlátozott mértékben elismertethetik a szerződéssel összhangban nem lévő intézkedéseiket a szerződés függelékben, úgynevezett rezervációként, de újabb intézkedések ide való felvételére később nem lesz már mód. Ez az, amit a tárgyalók nyugalmi elvnek neveznek.

Amennyiben egy ország nem sorolja fel az összes összhangban nem lévő törvényét a függelékben, azok mind az egyezmény hatálya alá kerülnek. Az egyezmény lehetőséget ad a külföldi befektetőknek, hogy vitarendezési keresetekkel éljenek az adott ország rezervációs listán nem szereplő és az egyezmény szellemével ellentétes törvényeivel kapcsolatban.

A tárgyaló delegációknak és az őket irányító gazdasági minisztériumoknak az az érdekük, hogy a szerződéshez csatolt rezervációk listája a lehető legrövidebb legyen, ezáltal minél hatékonyabbá váljon a szerződés, eltűnjenek a befektetők életét bonyolító helyi sajátosságok. A másik oldalon, a rezervációk lényege a nemzeti sajátosságok megőrzése és az állampolgárok érdekeinek korlátozott védelme az egyformára gyalult Földet előmozdító multinacionális gazdasági érdekekkel szemben. A rezervációk listája, ami messze van attól, hogy tényleges védelmet nyújtson az állampolgároknak és megvédje a nemzeti szuverenitást, olyan akadály, amelyet a szerződés alkotói megpróbálnak csökkenteni. Ezt hivatott szolgálni az úgynevezett visszaforgatási elv: a szerződő országok az aláírást követően további tárgyalásokat folytatnának azzal a céllal, hogy kölcsönösen feladjanak az országuk rezervációs listáján szereplő törvényekből.

  A Multilaterális Befektetési Megállapodás következményei

A környezetre...

 

A jogszabályalkotás befagyasztása

 

Mivel a MAI sokkal szélesebb jogokat ad a befektetőknek mint a NAFTA, sokkal szélesebb lehetőség nyílik majd a kártérítési perek indítására. A transznacionális cégek jól képzett jogi tanácsadókat tudnak alkalmazni ilyen esetekben, míg a nem túlságosan gazdag országok több párhuzamos per esetén nem tudnak majd kiállítani megfelelő képzettségű jogi képviseletet. Ezen túl, a MAI, a NAFTA-hoz hasonlóan ténylegesen komolyabb védelmet biztosít a befektetéseknek, mint amivel a környezeti jogszabályok vetekedhetnek. A MAI érvénybe lépése után befagyasztja a befektetések feltételeit egy adott szinten. Ez azt jelenti, hogy a csatlakozó országok semmit nem változtathatnak a jogi szabályozáson. Mindez a külföldi befektetőket hátrányosan érinti, függetlenül attól, hogy az adott jogszabály a lakosság és a környezet érdeke. Hasonló problémák várhatók a munkajog területén is.

A rendkívül magas kártérítéseket követelő vitarendezési eljárásoktól való félelemnek jogszabály alkotást "befagyasztó" hatása lesz. A legkisebb önkormányzattól egészen a parlamentekig, mindenki tartani fog attól, hogy az általuk meghozni kivánt jogszabály valamilyen módon összeütközésbe kerülhet az egyezmény, számukra áttekinthetelenül bonyolult, befektető-védelmi előírásaival. Ezért inkább sokkal gyengébb jogszabályt hoznak, vagy elállnak a szabályozási szándékától. Kanadai jogászok szerint Észak-Amerikában a NAFTA és a GATT hatására már megfigyelhető a környezetvédelmi jogalkotás eróziója.

 

A természeti erőforrások kiaknázása

A természeti erőforrások kiaknázása az egyik terület, ahol a jelenlegi gazdasági rendszer logikája nem illeszkedik a valósághoz és ezzel jelentős környezeti és társadalmi károkat okoz világszerte. Mára ez a szektor nagymértékben liberalizált a világ legnagyobb részén. Ennek a folyamatnak célja a külföldi befektetőknek az adott országba való “csalogatása”, minél kedvezőbb és olcsóbb hozzáférést biztosítva az erőforrásokhoz azt a mantrát ismételgetve, hogy “a befektetésektől gazdagabbak leszünk…..”. Ez azonban nem igaz. A természeti erőforrások kiaknázásával valami véglegesen eltűnik az ország tulajdonából és melléktermékként gyakran környezeti rombolás és jelentős társadalmi problémák keletkezhetnek.

Az egyezmény tovább bővíti a bányatársaságok lehetőségeit és csökkentené a helyi lakosság hasznát azzal, hogy tiltja a helyi lakosság haszonrészesedésének előírását. Az erőforrások kiaknázásakor bekövetkező környezeti katasztrófák esetén az adott ország kormánya nagy valószínűséggel arra sem lesz képes, hogy a történtek ismeretében változtasson addigi politikáján és garanciákat kérjen a külföldi befektetőktől hasonló problémák elkerülése céljából.

 

Nemzetközi környezetvédelmi szerződések és a MAI

Az egyezmény szövegének készítése során a tárgyaló delegációk rendkívül szűk látókörűnek bizonyultak a nemzetközi jog figyelembevételét illetően. A szerződés csak a Nemzetközi Valutaalap cikkelyeihez való viszonyára és az OECD - nem jogerős - multinacionális vállalkozásokra vonatkozó alapelveire utal. Más típusú egyezményekről szó sincs a szövegben, annak ellenére, hogy a befektetések ilyen mértékű liberalizálása egyértelmű hatással van az élet számos területére, köztük a környezetre is. A tárgyalók figyelmen kívül hagyták a dinamikusan fejlődő sokoldalú egyezményekből álló hálót, amelynek célja a globális környezet védelme.

A NAFTA-ban különleges kitételek léteznek, melyek biztosítják, hogy a különböző környezetvédelmi szerződések a NAFTA-val konfliktusba kerülő cikkelyeit nem tekintik alacsonyabb értékűnek, illetve nem hagyják figyelmen kívül. Ilyen környezetvédelmi szerződésekre példa a Montreáli Egyezmény az ózon réteget romboló kémiai anyagok csökkentett használatáról és a CITES szerződés, amely korlátozza, illetve tiltja a veszélyeztetett fajokkal való kereskedelmet. A MAI tervezett szövege nem tartalmaz semmi ilyen kitételt és a veszélyeztetett fajok kereskedelmének tilalmát diszkriminációnak tekinti.

A kisajátítás mindent átfogó meghatározása az egyezmény szövegében lehetővé teszi a külföldi befektetők számára olyan, többek között nemzetközi környezetvédelmi egyezményekhez kapcsolódó környezetvédelmi szabályok megkérdőjelezését, amelyek csökkentik a befektetett vagyon piaci értékét.

A MAI közvetlenül tiltja a kormányoknak, hogy a külföldi befektetőket bizonyos technológiák átadására kötelezzék. Ez megszünteti a külföldi befektetések egyik legfontosabb előnyét, a fejlődő és átmeneti gazdaságú országok “tisztább” technológiához való juttatását. Ilyen módon az egyezmény ellentmond a veszélyes hulladékokról szóló Bázeli Egyezménynek és a Klíma Keretegyezménynek is.

 

A szellemi tulajdonjogokra...

A szellemi tulajdonjogok is befektetésnek minősülnek az egyezmény szerint. A nemzetközi kereskedelmi szabályok már ma is előírják, hogy a kormányoknak milyen minimális szellemi tulajdonjog védelmet kell bevezetnie törvényi szinten. Az egyezmény hatályba lépése valószínűleg felgyorsítaná azt a folyamatot, amely lehetővé teszi az élet jogvédettség alá helyezését. Ez komoly gazdasági és etikai problémákat vet fel. A mezőgazdasági óriáscégek például a fejlődő országok genetikai erőforrásait szabadalmaztatják, ezáltal megfosztják őket az erőforrások későbbi gazdasági hasznosításától.

Az egyezmény életbe lépésével, génmanipulált organizmusokkal foglalkozó cégek átléphetik az országok vagy az Európai Unió genetikailag manipulált organizmusokra és azok felhasználásával készült termékekre, élelmiszerekre vonatkozó előírásait. Az egyezmény vitarendezési folyamatát kihasználva az óriás cégek arra kényszerítenék az országokat, hogy elfogadják a genetikailag módosított élőlények előállítása és használatát. A szabadalmaztatott élő organizmusokkal kapcsolatos korlátozások az egyezmény alapján kisajátításként is értelmezhetőek.

A szabadalmaztatott életformákkal kapcsolatban jelenleg engedékeny országok az egyezmény hatályba lépése után nem lesznek képesek szigorítani ezekre az életformákra vonatkozó előírásaikat, még annak ellenére sem, ha bebizonyosodnának káros hatásai a természetre és emberi egészségre. Ez a törvényhozási tehetetlenség az egyezmény szabályai szerint legalább húsz évig tart.

 

A munkavállalásra…

A befektetésekre vonatkozó feltételek és korlátok megszüntetésével a tőke és a termelő beruházások országok közötti áthelyezése leegyszerűsödik. A nemzetközi tőkemozgások teljes liberalizációja esetén a befektetők kizárólag a költségviszonyok alapján döntenek a befektetés, illetve az áthelyezés célországáról. Ebben a helyzetben a külföldi befektetésekért folyó egyre élesebb versenyben a munkavállalói jogok (szociális jogok, munkavédelmi előírások stb.), illetve a munkavállalók tárgyalási pozíciója (pl. kollektív szerződések esetében) jelentősen korlátozódhat.

Az egyezmény aláírásának közvetlen következménye a munkavállalással kapcsolatos teljesítmény elvárások, például a foglalkoztatott helyi munkaerő aránya vagy a munkavállalói részvényvásárlás tiltása. Az állam által megállapított minimálbér emelése az egyezmény szerint kisajátításként is értelmezhető (hiszen többletköltséget jelent), ami kárpótlási jogokkal jár. Az egyezmény alapján a külföldi befektető jogilag megtámadhatja a helyi cégeket támogató állami (országos vagy önkormányzati) munkahelyteremtő programokat, melyek sértik a nemzeti elbánás elvét.

Vitatható az a külföldi befektetések mellett felhozott egyik legfontosabb érv, hogy munkahelyeket teremtenek, hiszen míg a 100 legnagyobb transznacionális vállalat termelésének értéke 1993 és 1995 között 25%-al nőtt, addig a foglalkoztatottak száma 45 %-al csökkent.

 

A kis- és középvállalkozásokra...

A MAI súlyos károkat okozna a társadalom és gazdaság számos területén. Ezek közül egyet, a hazai tőke, a kis- és középvállalatok fejlődésére illetve megerősödésére gyakorolt gátló hatásokat emeljük ki. A MAI aláírása ugyanis azt jelentené, hogy a hazai tőke kialakulását, a kis- és közepes vállalkozások megerősödését a kormány semmilyen eszközzel sem támogathatná. Egy kialakult, fejlett piacgazdaságban természetesen lehet ügy érvelni, hogy az ilyen támogatásokra nincs semmi szükség, hiszen az eltorzítaná a piaci viszonyokat. Egy átmeneti gazdaságban azonban, ahol a piacgazdaság még csak kialakulóban van, ez az érvelés nem állja meg a helyét. Állami rásegítés nélkül ugyanis a hazai cégek egyértelműen hátrányos helyzetből indulnak a piacgazdasági viszonyokhoz szokott, erős, versenyképes, agresszív külföldi befektetőkkel szemben.

A kultúrára

 

A kultúra minden országban támogatásra szorul. Az állam pártfogolja az adott országbeli művészeket a könyvkiadás, filmkészítés stb. közvetlen pénzügyi támogatásával. Tartalmi arányokat állíthat az állami televíziók és rádiók műsorszerkezetére vonatkozóan (hány százalékban kell hazai filmeket, zenéket játszani). Sőt, a médiaszektor tulajdonviszonyait (hazai vagy külföldi) is szabályozhatja. Mindezen állami szabályozás és támogatás ellehetetlenül az egyezmény hatályba lépésével. A tárgyalások során Franciaország egy általános kulturális kivétel beillesztését javasolta az egyezménybe. E

nnek értelében az államokat az egyezmény nem akadályozhatja meg a “kulturális és nyelvi sokszínűségük” megőrzésében. A kanadai illetőségű az Appleton & Associates nemzetközi jogi iroda az egyezmény értelmezéséről és várható hatásairól adott értékelésében úgy nyilatkozott, hogy “ha Kanada (a franciák által javasolthoz képest) kevésbé széleskörű kulturális kivételbe egyezik bele, akkor számos rezervációt kell benyújtania ahhoz, hogy megvédhesse a kanadai kultúrát”. A rezervációk azonban csak átmeneti védelmet biztosítanak a visszaforgatási elv miatt.

 

 

Összefoglalás

A Multilaterális Befektetési Megállapodás következményeiről bizonyosat mondani nagyon nehéz. Ennek alapvető oka az, hogy az egyezmény tárgya, a külföldi befektetés a már létező egyéb nemzetközi szerződésekhez képest nagyon általános és szerteágazó (hiszen mindenféle beruházást magában foglal). A nemzetközi jogban komoly értelmező és egyben jogalkotó szerep hárul a vitás kérdésekben felkért bírói testületre. A MAI tekintetében ez az értelmező szerep eddig ismeretlen mértékű jelentőséget kap, hiszen az egyezmény tárgya, és ebből eredően a nyelvezet is kiugróan általános szinten került megfogalmazásra. Az egyezmény gyakorlati következményeit ezért jelentős mértékben a vitákat majdan rendező panel döntései határozzák meg.

Az egyezmény lehetséges hatásainak becslése közben nem tekinthetünk el a már érvényben lévő regionális kereskedelmi egyezmények (NAFTA, MERCOSUR) és a világkereskedelmi egyezmény, a GATT analógiájától. Az összevetés alapja az egyezmények hasonló célja és az egyezményekben foglalt belső vitarendezés. Míg a kereskedelmi egyezmények az árukereskedelem, addig a MAI a tőkemozgás liberalizációját tűzi ki célul. A GATT és a NAFTA története során több olyan vitás eset fordult elő, amikor a beperelt ország célja a környezet védelme volt.

Ezen országok a környezet védelme érdekében kereskedelem korlátozó intézkedéseket vezettek be, amit a kereskedelmi partnere GATT ellenes intézkedésnek tekintett és a vitás esetekben döntő panel elé vitt. Egyetlen esetben sem hagyta jóvá a panel a környezeti indíttatású kereskedelem korlátozást, ennek következményeként a környezetét védeni igyekvő államnak fel kellett hagynia ezzel a tevékenységével. Azt az érvelést, miszerint az ehhez hasonló, környezetvédelmi érvekkel alátámasztott intézkedések valójában burkolt kereskedelem korlátozások (melynek célja nem a környezet védelme, hanem a kereskedelmi partnerek egyoldalú kizárása) lassan megsemmisíti az ily módon jóváhagyott keresetek száma. Valószerűtlennek tűnik ugyanis, hogy minden beperelt állam csak ürügyként használta volna a környezeti értékek megőrzését.

Mindezek ismeretében válik érthetővé az egyezményben biztosított beruházó-állam pereknek, illetve a perekben döntő, kizárólag gazdasági szakemberekből álló testület összetételének valódi jelentősége.

A kérdés bonyolultsága ellenére az tény, hogy a szerződés olyan komoly jogokat biztosít a külföldi befektetők számára, amely eddig ismeretlen volt. A jogok szemben azonban nem állnak kötelezettségek., annak ellenére, hogy a jogok és kötelezettségek egyensúlya minden szerződés alapja. A Multilaterális Befektetési Megállapodás semmibe veszi a szerződés fogalmának, vagyis a minden résztvevő számára kölcsönösen előnyös helyzet elérésére megkötött megállapodás jelentését.

Szómagyarázat

 

 

Bázeli Egyezmény

(Convention on the Control of Transboundary Movements of Hazardous Wastes and their Disposal) Egyezmény a Veszélyes Hulladékok Országhatárokon Túlra Szállításának és Elhelyezésének Ellenőrzéséről

CITES

(Convention on International Trade in Endangered Species of Wild Fauna and Flora) Egyezmény a Veszélyeztetett Vadon Élő Állat és Növényfajok Nemzetközi Kereskedelméről

GATT

(General Agreement of Tariffs and Trade) Az Általános Vámtarifa és Kereskedelmi Egyezmény 1947-ben lépett érvénybe azzal a céllal, hogy lebontsa az országok közötti árukereskedelem korlátait (kvótákat, vámokat és egyéb illetékeket). Az egyezmény mögött az az ideológia húzódik meg, miszerint a világ szinten vett összjólét a (viszonylag) zárt nemzetgazdaságok megnyitásával (vagyis a kereskedelem előmozdításával) feltétel nélkül nő.

Klíma Keretegyezmény (United Nations Framework Convention on Climate Change)

ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezmény

Közvetlen beruházás (foreign direct investment, FDI) Vállalat alapítása vagy egy létező vállalat felvásárlása külföldön. A befektetéssel a vállalat irányítása is a befektető kezébe kerül.

Kétoldalú befektetési megállapodás

Két ország között megkötött nemzetközi szerződés, melynek célja a befektetések előmozdítása a két ország között.

 

 

Letéti hely

A nemzetközi egyezmények titkársága, ahol az egyezménnyel kapcsolatos jogi dokumentumokat (aláírás, ratifikációs irat stb.) őrzik.

Montreáli Egyezmény (Convention for the Protection of the Ozone Layer)

Az 1985-ben aláírt Bécsi Egyezmény az Ózonréteg Védelméről

MAI

(Multilateral Agreement on Investment) A Multilaterális Befektetési Megállapodás az OECD égisze alatt jelenleg is tárgyalás alatt álló befektetésvédelmi egyezmény.

Multinacionális cég

Több országban működő vállalat. A bejegyzés országában működő anyavállalat irányítja a többi országban tevékenykedő leányvállalatait.

NAFTA (North American Free Trade Agreement)

Az Észak Amerikai Szabadkereskedelmi Egyezmény (1994) Kanadát, az Egyesült Államokat és Mexikót tömörítő regionális kereskedelmi egyezmény. Célja, a résztvevő országok közötti kereskedelem korlátainak felszámolása.

Nyugalmi elv (standstill principle)

A szerződés által meghatározott, érvényes jogi szabályozás megváltoztathatatlansága az államigazgatás szintjén, hogy a befektetések feltételei állandóan azonosak maradjanak egy adott országban.

OECD (Organisation for Economic Co-operation and Development)

A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (1961) Európa, Észak-Amerika és a csendes-óceáni térség 29 gazdaságilag legfejlettebb országainak tömörülése. Magyarország 1996 óta tagja.

Portfólió befektetés

A külföldi befektetések egyik, dinamikusan fejlődő formája. Külföldi tőzsdéken való befektetést jelent.

Rezerváció

A rezervációk kivételek a MAI hatálya alól, amelyek megengedik a csatlakozó országoknak, hogy érvényben hagyjanak néhány meghatározott törvényt, amely sérti a MAI szabályait. Minden a tárgyalásokban résztvevő országnak van saját rezervációs listája, amelyet az egyezményt tárgyaló más országoknak is el kell fogadniuk.

Termelési tényezők

A vállalat termelési ráfordításai, vagyis a termeléshez szükséges tényezők. Egy lehetséges csoportosításuk: tőke, munka, föld és nyersanyagok.

Választott bíráskodás

Nemzetközi kereskedelmi és befektetési viták rendezésére sor kerülhet választott bíráskodás által. A választott bíráskodásban általában három szakértő vesz részt, akiket a vita résztvevői választanak.

Visszaforgatási elv (rollback principle)

Az egyezményhez csatlakozó országok befektetéseket befolyásoló jogszabályainak ismétlődő felülvizsgálata és a befektetések szabadságának növelése az azokat akadályozó jogszabályok felszámolása által.

WTO (World Trade Organisation)

A Világkereskedelmi Szervezetet 1994-ben hozták létre a GATT keretén belül azzal a céllal, hogy ellenőrizze és kikényszerítse a GATT szabályait.

Mellékletek

 

Társadalmi szervezetek közös nyilatkozata a Multilaterális Befektetési Megállapodásról (MAI)

(68 ország 568 szervezete írta alá 1998 februárjáig)

Bevezető

Mi, a több, mint hatvan ország fejlődési, környezetvédelmi, fogyasztóvédelmi és női szervezeteinek koalíciója a Multilaterális Befektetési Megállapodás tervezetét veszélyes megállapodásnak ítéljük, amelyet jelen formájában (ha egyáltalán bármilyen formában) nem szabad elfogadni.

Tagadhatatlanul szükség van a multilaterális befektetések szabályozásra, hiszen a tőke fokozott mozgékonysága szociális és környezetvédelmi problémák széles körének okozója. A MAI célja azonban nem a befektetések, sokkal inkább a kormányzatok szabályozása. Ebben a formájában ezért a MAI elfogadhatatlan.

A MAI tárgyalások 1995 tavaszán, több mint két éve kezdődtek az OECD-ben. A tárgyalásokat az OECD lényegileg befejezettnek tekinti. A tárgyalások a nem-OECD tagországok és a civil társadalom - ezen belül a munkavállalók, a fogyasztók, a farmerek, és a környezet érdekeit képviselő, a fejlődést és emberi jogokat védő nem-kormányzati szervezetek - nélkül folynak.

Ennek eredményeképpen a MAI tervezet teljes mértékben kiegyensúlyozatlan. A befektetők jogait a kormányok, helyi közösségek, az állampolgárok, a munkavállalók és a környezet jogai fölé emeli. A MAI súlyosan aláássa azt a mégoly erőtlen fenntartható fejlődés irányába mutató folyamatot is, ami 1992-ben a riói világtalálkozón kezdődött el.

A MAI nemcsak a nem-kormányzati szervezetek szemében veszélyes és jogtalan, de az OECD tagállamok által már elfogadott nemzetközi kötelezettség-vállalásoknak is ellentmond.

A MAI a legtöbb vonatkozó nemzetközi megállapodást, például a Riói Nyilatkozatot, az Agenda 21-t (Napirend 21), az ENSZ fogyasztóvédelmi irányelveit (1985), az UNCTAD Multilaterálisan Elfogadott Alapelvek Gyűjteményét a Korlátozott Üzleti Gyakorlat Ellenőrzésére (1981), a Nők Pekingi Deklarációját és a HABITAT - Globális akciótervet is semmibe veszi.

A MAI nincs összhangban az OECD kötelezettség vállalásaival, a gazdasági, környezeti és szociális politika integrálásával kapcsolatosan.

A MAI felmenti a multinacionális cégeket azon felelősség alól, amelyben előzőleg az OECD már megegyezett az 1976-os multilaterális vállalkozásoknak elkészített irányelveiben.

A fejlődő és átmeneti gazdaságú országok kizárása a tárgyalásokból ellentétes az OECD fejlesztési közösségi politikájával.

A MAI problémái részben abból erednek, hogy jelentősen leszűkíti a nemzeti demokratikus tevékenységeket, részben pedig abból, hogy nem tartalmaz megfelelő javaslatokat egy új nemzetközi szabályozó és számon kérő (elszámoltató) rendszer kialakítására.

A MAI jelenlegi formájában egyetlen országban sem érdemel demokratikus jóváhagyást. Minden e nyilatkozatot aláíró csoport kampányt fog folytatni a mai ellen, hacsak az alábbi változtatások nem kerülnek bele a szövegébe.

Lényegi kifogásaink

Jelenlegi formájában a MAI nem tartja tiszteletben az országok jogait, különösen a fejlődő és átmeneti gazdaságokét, ide értve a gazdaságaikba történő befektetések demokratikus ellenőrzésének igényét.

A liberalizáció MAI által javasolt foka sok fejlődő ország tiltakozását kiváltotta már. Ennek ellenére a nem-OECD államokra egyre nagyobb nyomás nehezedik, hogy csatlakozzanak hozzá.

Az OECD és nem-OECD országok fejlesztési igényei különböznek egymástól. A MAI rendelkezései különösen a gazdaság több lábra állítását és a gazdaság fejlődését veszélyeztetné súlyosan a fejlődő - különösen a leginkább elmaradott - és az átmeneti gazdaságú országokban A “nyugalmi elv” különösen az átmeneti gazdaságú országokban jelent majd problémát, hiszen a legtöbb még nem rendelkezik megfelelő üzleti szabályozással.

Az egyezménynek a kilépésre vonatkozó rendelkezése a nemzeteket egy adott gazdasági fejlődési modellhez köti tizenöt évre, megfosztva a jövőbeli kormányokat attól, hogy átértékeljék befektetésekre vonatkozó politikájukat, és a megállapodás betartására kényszeríti őket még akkor is, ha annak hatása bizonyíthatóan romboló .

A MAI nem rendelkezik a környezet védelmét, a munkavállalás feltételeit és a versenyszabályozást meghatározó, a vállalat számára kötelező érvényű rendelkezésekről. A MAI lehetőséget ad a külföldi befektetőknek arra, hogy megtámadják a környezet, a közegészség védelmét, a munkavállalók jogait garantáló és a tisztességes versenyt célzó legitim szabályokat.

A MAI összeütközésbe kerül egy sor érvényben levő, a környezeti és természeti erőforrások védelmét, a közegészségügyet, a kultúrát, a szociális jólétet és a munkajogokat érintő nemzetközi, nemzeti és más korlátozottabb hatályú törvénnyel és jogszabállyal. Ezen szabályok hatályon kívül helyezését idézheti elő, megakadályozhatja új törvények és szabályozások elfogadását, illetve a már meglévők megerősítését.

A MAI kizárólag arra szolgál, hogy a befektető könnyebben mozgathassa tőkéjét azon bizonyított tény ellenére, hogy a felgyorsult tőkemozgás a multinacionális cégek javát szolgálja csupán.

A következőkre hívjuk fel a nemzeti kormányokat:

A lényegi kifogások tekintetében

1. Készítsenek egy független és átfogó elemzést a tervezett egyezményről, annak szociális, környezeti és fejlesztési vonatkozásairól a nyilvánosság teljes részvételével. A tárgyalásokat a felmérés idejére állítsák le.

2. Utasítsák a multinacionális befektetőket a környezet, a munkaerő, az egészségügy, a biztonság és az emberi jogok figyelembe vételére, és adjanak biztosítékokat arra, hogy a MAI nem fogja kihasználni a gyengébb szabályozókkal rendelkező országok helyzetét. Biztosítsák továbbá, hogy a befektetői jogokról szóló bármilyen megállapodást megelőzően egy betartatható egyezmény szülessen a befektető kötelezettségeiről.

3. Vetessék ki az egyezményből a javasolt vitarendezési módot, helyette egy demokratikus és átlátható döntési folyamatot támogassanak, amely biztosítja, hogy a civil társadalom, és az érintett lakosok új jogokat kapnak a befektetők ellenőrzésére.

4. Az aláíró szervezetek nem vitatják a befektetők azon jogát, hogy egy esetleges államosításért kárpótlásban részesüljenek, de a nemzeti törvényekben ennek kikerülésére már léteznek megfelelő jogszabályok. Az egyezmény jelen formája eltúlozza a közvetlen államosítás veszélyét, és a nemzeti szuverenitást csorbítja. Ezért mi azt akarjuk, hogy az OECD országok töröljék a MAI államosítási cikkelyét, hogy a befektetők ne kaphassanak jogot a feltétlen kompenzációra.

A folyamatot illetően

1. Állítsák le a MAI tárgyalását és hosszabbítsák meg az 1998-as határidőt, hogy a nyilvánosság valós bevonására legyen elegendő idő.

2. Növeljék a tárgyalások nyilvánosságát, átláthatóságát a megállapodás vázlatainak és az egyes rezervációs listák nyilvánossá tételével, a folyamatos nyilvános találkozókkal az OECD tagországokban és azon kívül is. Nyissanak továbbá a média, a parlamenti képviselők és az állampolgárok felé.

3. Bővüljön a tárgyalásokban résztvevő minisztériumok köre a külügy, a kereskedelmi és a pénzügy tárcákon túl, szélesebb körben kerüljenek bevonásra a kormányhivatalok, minisztériumok és parlamenti bizottságok.

4. Tárgyalják újra a kilépés feltételeit, hogy az országok könnyebben és gyorsabban léphessenek ki a megállapodásból, ha azt országuk polgárainak érdeke úgy kívánja. Nem szabad a tárgyalásokból kizárt fejlődő és átmeneti gazdaságú országokat a csatlakozásra kényszeríteni.

Következtetések

A MAI jelen szövege nincs összhangban az OECD országok által aláírt egyezményekkel, az OECD politikájával és a fenntartható fejlődést célzó nemzeti törvényekkel. Nem veszi figyelembe továbbá más befektetési szakértő szervezetek, például az UNCTAD “fejlődésbarát” kritériumrendszerét a befektetési megállapodásokhoz és más, a befektetők felelősségérő szóló munkákat.

Ha az OECD politikai kinyilatkoztatásai valósak, akkor azokat teljes mértékben érvényre kell juttatni a MAI szövegében, éppoly hangsúlyosan, mint a gazdasági liberalizálót célzó jogi eszközöket.

Súlyos fenntartásainkat és a valószerűtlenül rövid időt (ami alatt a MAI tárgyalások befejezését tervezik) tekintve, azt várjuk az OECD-től és annak tagállamaitól, hogy mint a tartalom, mint a folyamat tekintetében alapjaiban dolgozzák át a tervezett megállapodást. Felhívjuk az OECD-t, hogy specifikus, részletes és írásbeli válasz adjon felvetéseinkre. Felhívjuk az OECD-t továbbá, hogy nyilvánosan ne nyilatkozzon a társadalmi szervezetekkel folytatott konzultációkról anélkül, hogy kiemelné az általunk felvetett súlyos fenntartásokat.

Végezetül, mindaddig folytatjuk a MAI ellenzését, amíg kérésein teljes mértékben nem teljesülnek.

A magyar rezervációs lista elemei

Szám	Terület	Alszektor	MAI referencia	Jogszabályi hivatkozás	A jogszabály rövid leírása
1	Közlekedés	Légi közlekedés –hazai	Nemzeti elbánás	1995. évi XCVII. törvény és 141/1995 (XI. 30.) kormányrendelet	Közlekedési jogosítvány csak magyar vagy magyar tulajdonú cégnek adható belföldi közlekedésre
2	Közlekedés	Légi közlekedés – nemzetközi	Nemzeti elbánás, legkedvezettebb ország	1995. évi XCVII. törvény, 141/1995 kormányrendelet, 1971 évi 25. jogi rendelet a Nemzetközi Polgári Repülési konvenció életbe léptetéséről, kétoldalú légi szolgáltatási egyezmények, Közlekedési Minisztérium 12/1993-as rendelet, 1996 évi LVII. törvény	Magyarországnak kétoldali légi szolgáltatási egyezménye van több mint 70 országgal. A piaci hozzáférés, a kijelölt külföldi légitársaságoknak adott jog egyezményről egyezményre változik a kölcsönösség alapján. Légi közlekedési vállalat regisztrációjának és üzemeltetésének joga nemzetiségi és székhelyhez kötött.  A Ferihegyi reptéren a földi kiszolgálás joga az LRI és MALÉV számára fenntartott.
3	Közlekedés	Belföldi vízi közlekedés	Nemzeti elbánás, legkedvezettebb ország	Belgrádi Konvenció, 1973/6-os rendelet a hajózásról és végrehajtási utasítása 5/1974 (V.24. KPM)	A személy és áruszállítás joga a magyar vizeken lévő kikötők között a nemzeti zászlót hordozó hajók számára fenntartott
4	Közlekedés	Belföldi vízi közlekedés	Nemzeti elbánás, legkedvezettebb ország	1973/6-os rendelet a hajózásról és végrehajtási utasítása 5/1974 (V.24. KPM)	Belső vízi utakon való hajózásra engedély csak olyan magyar természetes és jogi személyek számára adható ki, amelyek a járműveket legalább 51 százalékban birtokolják. Magyar cégek 50 százaléknál nagyobb külföldi részesedéssel nem működhetnek magyar zászló alatt nemzetközi vizeken.
5	Közlekedés	Tengeri közlekedés	Nemzeti elbánás, legkedvezettebb ország	1973/6-os rendelet a hajózásról és végrehajtási utasítása 5/1974 (V.24. KPM)	Hajózási engedély csak akkor adható ki, ha a jármű magyar természetes és jogi személy által birtokolt legalább 51 százalékban
6	Közlekedés	Közút – nemzetközi személyforgalom	Nemzeti elbánás, legkedvezettebb ország	1988 évi I. törvény a Közúti közlekedésről, kétoldalú közúti megállapodások személy és áruszállításról, 89/1988 kormányrendelet	Nemzetközi nem-tervezett és tervezett személy közlekedés kölcsönösségen alapul, kétoldalú közlekedési megállapodások alapján.
7	Közlekedés	Közúti áruszállítás	Nemzeti elbánás, legkedvezettebb ország	1988 évi I. törvény a Közúti közlekedésről, kétoldalú közúti megállapodások személy és áruszállításról, 89/1988 kormányrendelet	Hazai közúti teherszállítási szolgáltatások a megalapított ellátóknak fenntartottak. A nemzetközi szállítást kétoldalú szerződések szabályozzák a kölcsönösség alapján
8	Közlekedés	Vasút	Nemzeti elbánás, legkedvezettebb ország	1993 évi XCV. törvény a vasútról	A nemzeti vasúti hálózathoz való hozzáférés engedélyezett kölcsönösség és nemzetközi szerződések alapján kizárólag:  nemzetközi szállításra, áthaladási jogok formájában az EU tagországaiban létrehozott vállalkozások számára kombinált szállítás számára, hozzáférési jogok formájában az EU tagországaiban létrehozott vállalkozások számára
9	Ingatlan		Nemzeti elbánás	1994 évi LV. törvény, 7/1996 kormányrendelet és 1997 évi CXXXII. törvény	Külföldi természetes és jogi személyek, külföldi vállakozások részei vagy képviseleti irodái nem juthatnak szántóföld vagy természetvédelmi terület tulajdonjogához. Külföldiek csak az illetékes helyi hatóság egyetértésével vásárolhatnak ingatlant
10	Tőke mozgások		Nemzeti elbánás, legkedvezettebb ország	1995 évi XCV. törvény és 161/1995 (XII.26) kormányrendelet az azt követő módosításaival	Pénzpiaci műveletek nem helyi lakosok általi végzése hatósági engedélyhez kötött.
11	Tőke mozgások	Pénzügyi hitelek és kölcsönök	Nemzeti elbánás, legkedvezettebb ország, teljesítmény elvárások	1995 évi XCV. törvény és 161/1995 XII.26) kormányhatározat az azt követő módosításaival	Az egy évnél rövidebb esedékességű hitelek és kölcsönök szabályozása
12	Tőke mozgások	Pénzügyi hitelek és kölcsönök	Nemzeti elbánás, legkedvezettebb ország	1995 évi XCV. törvény és 161/1995 XII.26) kormányhatározat az azt követő módosításaival	Helyi lakosok garaniciái nem helyi lakosok számára hatósági engedélyhez kötöttek
13	Tőke mozgások	Letéti számlák	Nemzeti elbánás	1995 évi XCV törvény és 161/1995 XII.26) kormányhatározat az azt követő módosításaival	Nyereségek konvertálásának és átutalásának szabályozása.
14	Minden szektor		Nemzeti elbánás, legkedvezettebb ország	1990 évi V. törvény	Nem helyi lakos természeti személy nem folytathat üzletszerű gazdasági tevékenységet mint magánvállalkozó
15	Szellemi tulajdonjogok	Szerzői jog	Nemzeti elbánás, legkedvezettebb ország, vitarendezés	1974 évi 4. törvényerejű rendelet	Összehasonlítás a védelmet illetően a védelmező ország és a származási országra tekintettel, anyagi kölcsönösséget eredményez. Ezen rendelkezések értelmében hozott döntések nem alávetettek a vitarendezésnek.
16	Szerzői jog	Szerzői jog közös adminisztrációja	Nemzeti elbánás, legkedvezettebb ország, vitarendezés	146/1996 (XI.19) kormányrendelet, 2. cikkely	Szerzői jogokat csak olyan szervezetek adminisztrálhatnak közösen, amelynek székhelye Magyarországon van és a magyar Kulturális Minisztériumban bejegyezték őket. Az ilyen szervezetek száma korlátozott.
17	Szellemi tulajdonjogok	Szerzői jog	Vitarendezés	1995 évi XXXIII. törvény, para. 44-45, 1969 évi III. törvény, para.52-53	Szellemi tulajdonjogok átadása bíróságilag érvényesíthető törvénysértés esetén. Ezen rendelkezések értelmében hozott döntések nem alávetettek a vitarendezésnek.
18	Szellemi tulajdonjogok		Vitarendezés, befektető-állam folyamat	1995 évi XXXIII. törvény para. 44-53, 1969 évi III. törvény, para.52-53, 1952. évi III. törvény, 1973 évi I törvény	Rendes polgári jogi és büntetőjogi bíróságoknak kizárólagos joghatósága van szerzői jogok és ipari tulajdonjogokra vonatkozó esetekben. A Szabadalmi Hivatal döntése ipari tulajdonjogokat illetően csak magyar rendes polgári jogi bíróság előtt fellebbezhető meg.
19	Pénzügyi szolgáltatások	Banki és befektetési szolgáltatások	Nemzeti elbánás, munkáltatói előírások, felső vezetés (és igazgatótanács),teljesítmény előírások	1996 évi CXII. törvény és 1996 évi CXI. törvény	Hitelintézetek igazgatótanácsának legalább két magyar állampolgár tagja kell hogy legyen, akiknek állandó lakhelyük Magyarország legalább egy éve. Előírás felső vezetésben a magyar állampolgárok minimális számára.
20	Pénzügyi szolgáltatások	Befektetési szolgáltatások	Nemzeti elbánás, legkedvezettebb ország elve	1996 évi CXI. törvény	Az Értéktőzsde tagjai csak olyan szervezetek lehetnek amelyeket Magyarországon regisztráltak.
21	Szakszolgáltatások	Építészek és mérnökök	Nemzeti elbánás, legkedvezettebb ország elve	1996 évi LVII. törvény és kapcsolódó kormányhatározatok (157/1997 és 159/1997)	Mérnöki és építészi tevékenységre engedélyt csak az illetékes kamaráknál regisztrált személyek kapnak.
22	Szakszolgáltatások	Jogi szolgáltatások – jogi tanácsadás	Nemzeti elbánás, legkedvezettebb ország elve	1983 évi III. törvény	Csak magyar állampolgárok dolgozhatnak mint jogtanácsosok.
23	Szakszolgáltatások	Jogi szolgáltatások – szabadalmi ügyvédek	Nemzeti elbánás, legkedvezettebb ország elve	1995 évi XXXII. törvény	A felhatalmazása szabadalmi ügyvédi munkára a Szabadalmi ügyvédi Kamara általi regisztrációból ered. A Kamara csak magyar nemzetiségűt regisztrál aki folyamatosan Magyarország területén lakik és megfelelt a szükséges vizsgákon.
24	Szakszolgáltatások	Jogi szolgáltatások –ügyvédek	Nemzeti elbánás, legkedvezettebb ország elve	1983 évi IV. törvény	Csak magyar állampolgár dolgozhat ügyvédként
25	Szakszolgáltatások	Jogi szolgáltatások –jegyzők	Nemzeti elbánás, legkedvezettebb ország elve	1991 évi XLI törvény	Csak magyar állampolgárt lehet kinevezni jegyzőnek
26	Szakszolgáltatások	Könyvvizsgálat	Nemzeti elbánás, legkedvezettebb ország elve	1997 évi LV. Törvény, 46/1992. Törvényrendelet	Könyvvizsgálói tevékenységet csak a Kamara tagjai végezhetnek és a Kamara által bejegyzett könvvizsgáló cégek. A Kamara bejegyezhet külföldi állampolgárokat, akik a magyar állampolgárokénak megfelelő végzettséggel rendelkeznek.
27	Szakszolgáltatások	Gyógyszertáros, orvos	Nemzeti elbánás, legkedvezettebb ország elve	1994 évi LI. Törvény és 1994 évi XXVIII. Törvény	Csak az illetékes kamarák által regisztrált orvosok és gyógyszertárosok dolgozhat az adott munkakörben. Külföldi állampolgárok számára feltételei vannak a regisztrációnak.
28	Egészségügy, társadalombiztosítás	Nyugdíjalapok	Nemzeti elbánás, legkedvezettebb ország elve	1997 évi LXXX. Törvény és 1997 évi LXXXII. törvény	Az intézmények, amelyek kizárólagosan feljogosítottak magán nyugdíj-pénztárak megalapítására: Magyarországon bejegyzett munkáltatók, szakszervezetek és munkavállalók egyéb szervezetei, szakmai kamarák és szervezetek, munkáltatói szervezetek, önkéntes nyugdíjpénztárak és a Társadalombiztosítási Nyugdíjpénztár
29	Egészségügy, társadalombiztosítás		Nemzeti elbánás, legkedvezettebb ország elve, teljesítmény előírások, felső vezetés (és igazgatótanács), vitarendezés	Minden létező és jövőbeli intézkedés a társadalombiztosításon belül vagy kétoldalú társadalombiztosítási megállapodások alapján	Magyarország fenntartja a jogot hogy elfogadjon vagy fenntartson bármilyen intézkedést vagy kétoldalú megállapodást kössön a társadalombiztosítási rendszerrel kapcsolatban. Ilyen intézkedések alapján történő döntések nem alávetettek a Megállapodás vitarendezésének
30	Minden szektor – Támogatások és adományok		Nemzeti elbánás, legkedvezettebb ország elve, teljesítmény előírások, felső vezetés (és igazgatótanács), vitarendezés	Minden létező és jövőbeli intézkedés a támogatásokkal és adományokkal kapcsolatosan	Magyarország fenntartja a jogot hogy elfogadjon vagy fenntartson bármilyen intézkedést támogatásokkal és adományokkal kapcsolatosan, köztük államilag támogatott kölcsönök, garanciák és biztosítás. Ilyen intézkedések alapján történő döntések nem alávetettek a Megállapodás vitarendezésének.