A modern ember "behódol a teremtett dolgoknak,
amelyeken uralkodnia kellene, s dacol Istennel,
akinek engedelmességgel tartozik."
(Johannes Amos Comenius)

 

1.

A tradicionális nézőpont: A Kezdet előtt van a Kezdet-telen. A Kezdet a Káosz, melynek magvában cselekvés van, amely a tudathoz vezet. Az individuális ego az Egy-ből kiszakadni akaró Kettő illúziójának, az én- nem-én megkülönböztetés megszilárdulásának kifejezője. Az Egy emlékét aranykori boldogságként őrizzük magunkban. Életünk megfelelő célja, hogy újra és újra helyreállítsuk megbomlott viszonyunkat a Világegyetem Rendjével és erőfeszítéseket tegyünk, elsősorban önmagunkban, mindazzal szemben, ami ezt akadályozza és Végül visszatérjünk a Vég-nélkülibe. A fejlődés közeledés Istenhez, a hanyatlás távolodás Tőle. A harmóniát a halhatatlan Dharmában, az Örök Isteni Rendben keresi.

 

2.

A modernista nézőpont: Kezdetben volt a Káosz, melynek magvában cselekvés van, amely a Tudathoz vezet. A fejlődés az én - nem-én megkülönböztetésből fakadó individuális ego markánssá válása felé mutat. Az élet célja az individuális önmegvalósítás, a túlélés, a folytonos megújulással, bármi áron és bármilyen eszközzel győzni a halál felett. Isten az Élet - a Gonosz a Halál. A harmóniát a Mulandóban keresi és ami a leglényegesebb különbséget jelzi, tagadja a Dharmát*, a Mindenség isteni Rendjét Káosznak érzékeli.

*Megjegyzendő, hogy az egyébként felemelő és lenyűgöző Peter Brook féle Mahábhárata című film végén Judhistira is átmegy posztmodernbe,
ugyanis - érthetetlen módon - dharma-tagadóvá válik, az eredeti mű mondanivalóját az ellenkezőjébe fordítva, aminek hiteles befejezése nagyon is hasonló a krisztusi üdv-történethez.

3.
Az éves ciklus:

(Ami megnyilvánul egy lélegzetben, egy napban, egy évben, egy életben, a kozmikus mozgásban...)

Az Advent a számvetés, a keresés, az önismeret, "Gnóthi szeauton!": Térképezd fel kis-éned labirintusának szerkezetét, leplezd le a hamis tanítást és fedezd fel magadban az univerzális isteni magot. (Tehát nem pusztán, sőt nem elsősorban az ego megismeréséről van szó.)

A Karácsony: Az év leghosszabb éjszakája, amely fordulópont következtében a Fény és az Árnyék fölötti egyetemes szeretet, a világosság tudása növekedhet, áradhat szét a világba.

A Hanuka például egy teljesen más inerciarendszerű ünnep, amelynek lényege a fény (a zsidó nép) dualisztikus győzelme "örök" ellenfele, a sötétség (a zsidó nép ellenségei) fölött.

A Húsvét: Az emberiség paradicsomi bűnének, a kis-én aspektusnak "halála", majd az azt követő feltámadás: helyreáll a nagy-én uralma a szívünkben.

Pünkösd: A szentlélek eljövetele, a nagy én uralmának végső beteljesedése.

Szent Iván- éj: Az év legrövidebb éjszakája, amikor a viselkedés fordítottá válik. A túl sok fény, a spirituális csapda vagy vakság megélése, a világiasság és ezzel bizonyos, de nem feltétlen kapcsolatban a Teremtés, a Termékenység aspektusoknak az ünnepe. (Manapság mintha itt ragadtunk volna.)

4.

"Az élet élvezete és az, hogy az ember önmagát visszanyerje, tulajdonképpen egymást nem zárja ki. Mégis, aki az életet élvezi, önmagát elveszti, és aki önmagát vissza akarja nyerni, annak az élet gátlástalan élvezetéről le kell mondania. (...) A gátlástalan életszomjúság az embernek nem az eredeti magatartása, hanem azért keletkezett, mert valamit, ami az életnél fontosabb, elveszített. A szomjúság a primordiális létezés teljessége elvesztésének következménye. (...) A lefokozott állapot kínzó hiányérzete az, amely sóvárrá teszi, és a lefokozott állapot homálya az akadálya annak, hogy önmaga lehessen. (...) Az ember ebben a helyzetben nem tudatosítja, hogy mi történik, sőt tiltakozik, ha életélvezetében világossággal háborgatják."

(Hamvas Béla: Hagyomány és kereszténység. In.: Scientia Sacra. III. 10-es kötet. Medio Kiadó. 2006.)

"Mikor az emberek isteni természete lassanként kimerült, amennyiben lassanként keveredett az emberi természettel, és az emberi természet túlsúlyra vergődött az isteni felett, akkor az emberek megromlottak. A bölcsek látták, hogy rosszak lettek, de a nem-bölcseknek úgy tetszett, hogy elérték az erény és a bölcsesség csúcspontját, holott csak a gazdagság és a hatalom utáni esztelen vágyakozással voltak eltelve. Ekkor Zeusz elhatározta, hogy megbünteti a romlott emberiséget."

(Platón: Kritiász.)

5.

"A hagyomány eredetileg közel volt, közvetlenül a civilizáció fátyla alatt, és csak érte kellett nyúlni. Az idők folyamán egyre mélyebbre merült (...) Egyre könnyebb a tartalmatlan félálomba merülni, és egyre nehezebb megtalálni azt, ami az embernek visszaadja önmagát. Eredetileg elég volt feleszmélni, később egész civilizációkat kellett lebontani, hogy az ember saját lényegéhez jusson. Ha a civilizációk természetes törékenysége időnként nem nyilatkozna meg. (...) ha halandó volta nem válna szembetűnővé, és a könnyítések káprázatszerűsége nem önmagától lepleződne le, a feleszmélés nehezebb lenne."

(Hamvas Béla: Kereszténység és hagyomány -fejezet. In.: Scientia Sacra. III. 10-es kötet. Medio Kiadó. 2006.)


"Nietzsche tévedett. Nem Isten halt meg, hanem a nyugati lélek ereje. A fülek belesüketültek a pénztárgépek zajába, és nem hallották meg az oroszok által megszenvedett igazságot, hogy képtelenség egy imaházat ismét imaházzá tenni, ha közben rablótanyává alakították. (...) A világ fejlettnek mondott része perspektíva nélkül él. A filozófia hangos igehirdetői leszerepeltek, helyüket a média és a pénzügyi guruk vették át - a Nyugatnak nincs ötlete, mivel menthetné meg a lelkét. Felismerve a bajt, vacog. Ezért állít be gyűlöletesnek mindent, ami nem őt fényesíti, nem az ő világát gyarapítja. (...) Csakhogy az irány megváltozott. Ázsia erősödő hatalmai sem szabadkőműves-páholyokat, sem választott vagy "übermensch" népet nem ismernek. Nem tekintik jótettnek, amit annak állít a Nyugat."

(Végh Alpár Sándor)

6.

"Vissza a harmóniához

Óvnunk kell magunkat attól a végzetes történelmi optikai csalódástól, hogy a nyugatias modernizáció létszerveződési módja, az ő mostani nagyszerű demokráciája és piacgazdasága a létező világok legjobbika, és a Nyugat mindig a javát akarta Magyarországnak. Észlelnünk kellene végre, hogy a Mediciek és a Fuggerek geopolitikai harapófogójában fokozatosan összeroppanó Magyar Királyság* óta egyfolytában útban van minden, ami a valóban önálló, független, a Szent Korona szakralitására épülő Magyarországra emlékeztetne. A török birodalmi terjeszkedés is inkább ürügy és eszköz volt a korai "globalizáció" urainak kezében, hogy belső hatalmi konfliktusaik rendezésére egy füst alatt felszámolják Magyarországot is. A legnagyobb kontinentális hatalmat, Franciaországot például semmi sem akadályozta meg abban, hogy saját nyers világuralmi törekvéseiktől hajtva a minket éppen brutálisan kifosztó Oszmán birodalom hűséges stratégiai szövetségese legyen. Miközben mi önpusztító naivitással éppen ezt a Nyugatot védtük önfeláldozóan! A Nyugat globális birodalma történelmünk kritikus elágazási pontjainál ezután is mindent megtett annak érdekében, hogy cinikus-gátlástalanul lefosszon és kiárusítson minket. Paradox módon ez még a szovjet alávetettségünkre is igaz. Hiszen egyfelől a jaltai paktum nyomán ezt közvetlenül is a Nyugatnak köszönhetjük, ráadásul ennek a szálnak van egy Jaltánál sokkal súlyosabb és mélyebb szerkezeti összefüggése is. A magyar forradalom és szabadságharc 1956-os eltiprásában azért segített a Nyugat globális birodalma a szovjet impériumnak, mert az eredeti "projekt" számára a forradalom komoly fenyegetést jelentett.

 

Azt jelezte ugyanis, hogy egy szakrális mélyszerkezetében még mindig ép nemzet képes megmutatni az egyedüli kiutat. Azt tudniillik, hogy a "kapitalizmus versus szocializmus" hamis síkjából "térben kilépve" kell megkeresni az emberi lét egyetlen lehetséges útját, a hagyomány szakrális létharmóniájához való visszatalálást. Ez azonban olyan nyilvánvalóvá tette volna a nyugatias kapitalizmus zsákutcájának végzetes tényét, amit a Nyugat urai aligha engedhettek meg maguknak, ezért tettek meg mindent annak érdekében, hogy 1956 mihamarabb elbukjon, és máig tartó hamis értelmezését is ők uralják. Az eredeti projekthez a "liberális" reformok jelentették a visszatérést, persze csak azután, hogy a lázadó nemzet megkapta globális uraitól a megfelelő büntetést." (Bogár László)

*A Dózsa György -féle keresztes hadak éhséglázadásával és a mohácsi vésszel kapcsolatos, azokat jórészt előidéző pénzügyi válság kialakulásában - az említett globális pénzintézetekkel szorosan együttműködve - fontos szerepet játszott a spanyolországi tömeges kiutasítás nyomán nálunk menedékre lelt bankár/kincstárnok Szerencsés Imre (Fortunatus Imre) és a köré szerveződött társaság, például a német származású királynő is, aki a vesztes csata után - Budáról menekülvén - 7o kinccsel tömött uszállyal próbálta elhagyni az országot, amit az esztergomi várkapitány vízi csatával igyekezett megakadályozni.

7.

"Huntington szerint a nyugati eszmék nem hogy nem lesznek egyeduralkodók a világban, hanem elfogadottsága saját civilizációs keretei közé szorulnak vissza. (...) Nem lehet csodálkozni azon, hogy ilyen önveszélyes autoimmun folyamatok mellett a virulens és erőteljes iszlám dinamikusan terjeszkedik az öreg kontinensen, immár az őslakosság körében is, az értelmiség egy része pedig a keleti vallásokban keres fogódzót. (...) Ma már ugyanis nem kérdés, hogy a harmadik évezred történelmét nem az identitásában és belső kohéziójában megroggyant, elöregedő és dekadens Nyugaton, hanem az egyre izmosodó, gazdasági, demográfiai fölényt képviselő Keleten írják majd." (Gyöngyösi Márton - Hegedűs Tamás: Stratégiai fordulat kelet felé. Átrendeződés a világpolitika és a világgazdaság színpadán. In.: Barikád. II. évf. 1-2. 2010.)

8.

Az idő az időtlenségnek dolgozik.

9.

László András egy megközelítéséből kiindulva a mai embernek először Előbeavatásra van szüksége, ami annyit tesz, hogy ki kell jönnünk a konzumtranszból.

Ezt követheti a Beavatás, amikor kiúszunk a folyó közepére, a valósággal nézve farkasszemet. Ennek során ki kell húznunk fejünket a hipnotikus felhőből, az individuális lélek, a teremtett dolgok, az Idő és Tér abszolutizálásának a csapdájából. Ezen a szinten jelenik meg a "Gonosz" felismerése és elutasítása. Az ellene való bölcs küzdelem megkezdése is előfeltétele a továbblépésnek.

A harmadik lépcsőfok a Megvalósítás, amikor az árral szemben fölfelé, a forrás felé úszunk. Buji Ferenc példájával élve ennek a törekvésnek a jellege az önmagát felfelé, újra és újra meghaladó pisztrángéhoz hasonlatos, ezért ezt kvázi "pisztráng-fölötti létként" aposztrofálhatjuk. Két forrás van. Az egyik a szennyező forrás, a másik a tiszta forrás. A törekvőnek meg kell haladnia, túl kell jutnia az előbbi szemléleti akadályon, hogy a följebb fekvő tiszta vízhez juthasson.

10.

Előnézet

Baktay Ervin a problémát, a hindu hagyomány alapján, juga-ciklusokkal hozza összefüggésbe:

"A juga-ciklus négy jugából , földi korszakból, áll amelyek nem egyenlő hosszúak. Ezek: Szatja-juga, az aranykor, amelyben az igazság ismerete töretlenül él az emberekben, tudják az élet eredetét és felépítését, nem vesztették még el a kapcsolatot a magasabb világokkal, s ezért a földi élet szép, nemes és magasrendű, az isteni törvénynek megfelelő élet pedig alig ismer szenvedést.

A második korszakban, a Tréta-jugában, már csökken az igazság ismerete , a gonosz, sötét erők - a természetben gyökerező vak anyagiasságnak mélybe húzó nehézkedése folytán - egyre hatásosabbakká válnak, és kezdik háttérbe szorítani a Törvényben (Dharma: isteni Rend) gyökerező tisztánlátást. Ennek megfelelően az emberi élet nehezebbé, kínosabbá válik, és megkezdődik a jó küzdelme a rossz ellen.

 

Az utána következő korszakban, a Dvápara-jugában a sötét erők még nagyobb hatalomra tesznek szert, és már-már túlszárnyalják a törvényben gyökerező igazság és jóság erejét; a küzdelem fokozódik, a szenvedések sokasodnak, az élet egyre nehezebbé, keservesebbé válik.

A ciklus utolsó korszaka, a Káli-juga* - a fekete kor vagy vaskorszak - akkor áll be, amikor a gonoszság túlerőre jut, úgyhogy a jónak és az igaznak már súlyos és elkeseredett küzdelmet kell folytatnia a sötét, anyagias hatások ellen; az élet tele van szenvedésekkel, az igazság elhomályosul, a gonosz gyakran győzedelmeskedik, s a jó elbukik, mert immár csak a szellemi síkon érvényesülhet, az anyagi síkon ritkán tud eredményesen szembeszállni a gonoszsággal.

Ez a négy korszak szabályszerűen váltja egymást egy-egy cikluson belül. Minden jugának van hajnala és estéje, ezek az átmenetet jelentik két-két korszak közt. (...) A hindu hagyomány szerint a jelen ciklus utolsó jugája, a sötét Káli-juga éppen a Mahábháratában elbeszélt nagy testvércsatával kezdődött. Ugyancsak a hindu hagyomány szerint ez a csata Kr.e. 3000 körül ment végbe.

Minden korszakban megjelenik a Földön Istennek egy-egy megtestesülése, avatarája. Visnu száll alá részvéttel áthatva az emberek közé, hogy az ős Igazságot újra meg újra kihirdesse, és a Gonoszt leküzdje.

Az anyagvilág természete, hogy a rosszat az alsóbb síkon csak ideiglenesen lehet legyőzni. Az emberek maguk teszik ezt lehetővé, amikor alacsony hajlamaiknak engedve, megtagadják a Törvényt (Dharma: isteni Rend.), és a gonosz erők szolgálatába állnak.

Azonban mindenkor akadnak tántoríthatatlan és önfeláldozó hősei az Igazságnak és az isteni törvénynek, s az avatárok feladata az, hogy ezeket gyámolítsák, és ne engedjék kialudni az Igazság lángját az emberi szívben.

Az utolsó juga végén, amikor a gonoszság mindent leigáz, eljön a ciklus utolsó avatarája - Kálki -, hogy véget vessen a jelenleg világnak, hogy ledöntse a rosszat, és felemelje a jót. De ez csak részleges világvége, helyesebben, csak a földi világ egyik szakaszának vége, amelyet új ciklus hajnala követ. Ebben az előző ciklus tisztult szellemei vezető szerephez jutnak, a gonoszak pedig a mély, sötét régiókba száműzetnek, hogy pokolbéli szenvedéseikkel vezekeljenek, amíg le nem rótták bűneik tartozását, azután ismét emberi alakban születnek újra, és megint hozzáláthatnak a szellemi kibontakozás lassú és nehéz munkájához.**"

(Mahábhárata. Elbeszéli: Dr. Baktay Ervin. Tericum Kiadó. 1994.)

*A Sötét Kor-t a farkasok és fejszék korának, a mi népünket pedig a szarvas és az életfa népének is hívják. Egy másik hasonlat szerint, mint a Mag, ami a sivatag homokrétege alatt várja az esős évszakot, hogy felébredjen és virágba boruljon. "Teher alatt nő a pálma."- tartja a szólás. Kultúránk kaotikus túlélési stratégiája, hogy szinte mindenkinek saját szisztémája van, turáni-áldásnak is tekinthető, hiszen az utóbbi 500 évben, a megszokottnál intenzívebb összefogás esetében valószínűleg már rég kiirtottak volna bennünket.

**Avagy a spirituálisan vakok maroknyi csoportjai megint hozzáláthatnak saját mulandóság-kultuszukból fakadó bomlasztás lassú és nehéz munkájához, mivel ők a jók, a szépek és a türelmesek, akik tudják a végső igazságot ellentétben a tudatlanok sűrű homályban élő agresszív és intoleráns álmodozóival.

11.

Az ősi indiai kasztrendszerben, minél magasabb "polcon" van valaki, annál nagyobb tisztelet övezi, de annál több a kötelessége is, annál több a vele szembeni elvárás, tehát az önzetlenség hierarchiájáról beszélhetünk. A cél: közeledni Istenhez.

A modernizmusban, tendenciájában, a legtöbbre az viszi (materiális értelemben, lásd: kis-én.) aki a "legokosabb-legügyesebb", magyarán a legöncélúbb, tehát az önzés hierarchiájáról beszélhetünk. Az eredmény: Távolodás Istentől.

Ha valaki tagadja a dharmát, az önmagát a tradicionális hierarchiából való kizuhanásra ítéli, mivel az istenivel (nagy-én) ellentétes irányú mozgást tart helyesnek (kis-én), tehát viselkedésével nem teljesíti az adott kaszttal szembeni társadalmi elvárásokat. A modernizmusban viszont ezzel a "forradalmi" magatartással valószínűleg jó eséllyel a legmagasabb régiókba kerül. Tehát ami az egyikben legfelül van az bizton pályázhat a másikban a legalsóbb szintű pozicionálásra, tisztelet a kivételnek, így tendenciájában a hierarchia megfordítása diagnosztizálható. Ez a feje tetejére állítás jól nyomon követhető a szimbólumok területén is, amelyek különféle életstratégiákra is utalhatnak: Vonzó skorpió, aranyos pók, jópofa denevér, kiváló patkány, szexis ördög, stb..

12.

A modernitás erotikus-pornografikus non-plusz-ultrája, egy lény mely egyszerre rendelkezik férfi és női nemi szervvel, a tradicionális égi-angyali androgünitas szimbolikus hiperprofanizációjának is tekinthető.

13.

A szakrális tradíció nem a nemek közötti különbségek csökkentését, az "egyenjogúság" - nak nevezett egyformásítás helyett a különbségek egyenrangúságát részesíti előnyben, ahol a férfi minél férfiasabb, a nő minél nőiesebb szeretne lenni, a modernizmus tendenciájával teljesen ellentétes irányultságról beszélhetünk e tekintetben is.

14.

"Van "esetleges" iszlám, ahogyan van "abszolút" iszlám."

(Frithjof Schuon: Szufizmus. Fátyol és Kvintesszencia. Sophia Perennis Kiadó.)

Van "esetleges" kereszténység, ahogyan van "abszolút" kereszténység.

Van "esetleges" buddhizmus, ahogyan van "abszolút" buddhizmus.

Van "esetleges" ősmagyar hagyomány, ahogyan van "abszolút" ősmagyar hagyomány.

Az "esetleges"-ek harmadik szeme becsukódott, az "abszolút"-ok harmadik szeme kinyílt.

Erről mondja a dalai láma, hogy az igazi buddhista és az igazi katolikus ugyanazt akarja.

(A Tükör túloldalára fordulás)

Van "esetleges" modernista (neospirituálitás, hippibuddhizmus, neokonzervativizmus, magyar őshagyomány, kereszténység, iszlám, liberalizmus, ateizmus... stb.), ahogyan van "abszolút" modernista.

Az "esetleges" modernisták alszanak, az "abszolút" modernisták harmadik szeme leesett.

Például hamis törésvonal* iszlám - keresztény ellentétről beszélni, hiszen a jelenlegi Nyugat túlnyomóan meghatározó vallása nem a kereszténység, hanem a modernizmus, tehát valójában sokkal inkább iszlám-modernizmus ellentétről lehet beszélni, mint ahogy lehet keresztény - modernista vagy éppen modernista kereszténység és hagyományos kereszténység törésvonalról beszélni.

*Nem azon a térfélen rohangálunk, mint ahol a labda pattog.

15.

A modernista a halál ellen harcol az élet nevében, ezért számára a bármi áron és eszközzel - történő győzelem kis-én isteni legitimációval bír, ebből kifolyólag a csúcskristályosodása lehet a tökéletes megtévesztés.

A tradicionalista a torzulások ellen küzd, hogy helyreállítsa kapcsolatát az isteni renddel, ebből kifolyólag a csúcskristályosodása lehet a tökéletes egyenesség.

16.

A Kárpát-medence szakrális erőterében erőteljesebben érezhető a nagy-én kis-én libikóka vertikális aspektusa, mint a jobbára saját "győzelmi" horizontalizmusába feledkező-fuldokló, jóléti-polgári, gyakran szellem nélküli Nyugaton. Itthon valaki vagy fent van vagy lent, vagy magasan vagy titáni mélységekbe bukva.

A béka-perspektíva szintjéhez nivelláló "kulturális" (Pl.: Egyetlen olyan rádióadó sincs itthon ahol autentikus magyar népzene - nem világzene - lenne a túlnyomóan meghatározó.) - gyakran egzisztenciális és 2006-ban tömeges, fizikális - erőszaktétel alapján, egyfajta nem szűnő gunyorossággal övezve, néha olyan érzése van az embernek, mintha a magyar kultúra exkluzív klubokba lenne száműzve, mint "szükséges rossz", ki lenne rekesztve. Emellett mintha a színek világában is gyanús játszadozás volna észlelhető, hiszen a piros-fehér-zöld kombináció szinte mint "szélsőséges" meglepetés éri a gyanútlan nézelődőt, ellentétben a már unalmas kék-fehér, kék-sárga színekkel, melyekben viszont "torkig úszunk". Talán nem dőreség érzelmi manipuláció lehetőségének felsejléséről hírt adni, hiszen amilyen zenei-színbéli "háttérzajban" fürdik a szívünk, eséllyel, olyan értéktartalmú életünk virágzik ki, azonban lehet, hogy nincs igazam, hiszen csakis Isten az, aki mindent tud, mert minden Ő. (2009 Magyarországában vagyunk)

Egy Indiából* frissen haza érkezett barátom mesélte: Materiális értelemben a Nyugat 100 évvel előttünk jár, India pedig 500 évvel mögöttünk. Az Istenhez való közelség tekintetében viszont, a Nyugat 100 évvel van lemaradva mögöttünk, mi pedig 500 évvel India mögött.

*"Bár a három nagy tömbön belül** India Nyugat általi kifosztása volt a legalaposabb (...) spirituális értelemben ez a roppant méretű, és mélységű univerzum mindig is bölcs derűvel szemlélte az izgága fehér ember diadalmas előrenyomulásának álcázott kétségbeesett menekülését a benne növekvő spirituális űr elől." (Bogár László)

**Távol-kelet; Iszlám; India.

17.

Determináció vagy szabad-döntés?

Mindkettő 100%-an igaz, egyszerre. Porszemek vagyunk a sivatagban és mégis kozmikus jelentősége van a legkisebb cselekedetünknek-nem cselekvésünknek is.

18.

Egy modernista hölggyel álltunk egy vasútmegállóban. Szép este volt. Felnézett az égre és így szólt:

"Milyen gyönyörű ez a káosz!"

A kétféle viszonyulás, a Nagy-én és a Kis-én kultusz:

"Hát nem a "lélektől"* való szabadságot hirdeti

harsányan a Szentírások mindegyike?!"

(A. K. Coomaraswamy)

*Individuális én, más néven kis-én, pszichológiai én vagy jelentéktelen-én, de nevezik hamis énnek is.

1.

Az emberiség, az évezredek során, alapvetően kétféle viszonyulást dolgozott ki, az élet és a Mindenség nagy kérdéseivel kapcsolatban, amelyek lényegében háromféle módon jelentkeztek:

i.

Az Aranykorban a Nagy-én, az Egy-ség kultusza dominált. Az idő és tér Istenen belül van. A Világ "Isten fia", írják Amon papjai. A lényeg az önmagunk fölötti igazság, a becsület - ami fontosabb a "túlélésnél". Nem alapfeltétel, hogy jól érezzük magunkat, mivel a szenvedés esély a felismerésekre, amelyek egy magasabbrendű derűhöz vezethetnek, a "világ" folyton változó eseményeitől való viszonylagos függetlenedés által. (Lásd a belső és külső szabadság összefüggéseit)

ii.

Ma a kis-én kultusz, a "vagyok én és van a világ" abszolutizációjának principális dualizmusa, a felbomlasztó Kettő modernista szemlélete uralkodó. E felfogás szerint az időtől és tértől független valóság nem létezik. A lényeg a túlélés, mert az Isten győzelme a Sötétség felett. A lényeg, hogy jól érezzük magunkat. (vö. a mondással: A túl kényelmes élet egy idő után nagyon kényelmetlenné fog válni.)

iii.

A jövő a Háromé, a Posztdualitásé, ami meghaladja a Kettőt és visszavezet az Egyhez.

2.

Amennyiben a Világegyetemet végtelen óceánnak tekintjük, úgy a Nagy-én kultusz esetében, a Víz az, aminek elsődleges fontosságot tulajdonít. Az Állandóságot tekinti abszolútnak és a Mulandót illetve a Mozgást relatívnak. (A nirvána-szanszára dualitás illetve a szanszárán belüli dualitás is - mint az Élet-Halál - a nem duális Istenen belül van.)

Az egymás iránti szeretet a nagy-én közös individuum feletti jellegén alapszik és nem a kis-énre irányul. Kevésbé egymást, inkább Istent tapsoljuk.

3.

A kis-én kultusz az öntudatra ébredt Hullám nézőpontjából látja világot, amely születik, él és visszasimul, a Víz halhatatlanságát vagy nem tapasztalja vagy félreinterpretálja.

A Mozgás és egyéb Mulandó kategóriák jelentőségét abszolutizálja, minden mást relativizál illetve nem létezőnek lát vagy amennyiben halhatatlanságról beszél akkor azt időt és teret implikáló kis-énre vonatkoztatja. (pl..: kis-én "örök" élete; vulgáris reinkarnáció hipotézis.) A nagy harc a külső ellen folyik, a kis harc önmagam sarkallásáért. Teremtéstörténeteken keresztül értelmezi a világot, mivel a Teremtettség maga a világ. (vö.: A világegyetem keletkezés-elméleteivel, amelyeknek közös vonása, hogy a kezdettelen kezdetét kutatják, az időn-téren túlit, az időn-téren belül képzelik el (a ketrecen kívülit, ketrecen belül). Szeretete a kis-énre irányul. Egymást tapsoljuk.

4.

A nagy-én Isten számára, a kis-én Isten - mint önjelölt Isten - a nem-tudás kifejezője, ami pusztán a kozmikus megnyilvánulás relatív aspektusa, mely nem tud a nagy-én Isten tenyeréből kiugrani. (Egyfajta a Mozgáshoz szükséges negativitás, tagadás, antitézis.)

A kis-én Isten számára, a nagy-én Isten halálos ellenség, mivel az el akarja "pusztítani", hiszen a spirituális másodszületésből, az öntranszcendenciából, a felfelé történő önmeghaladás folyamatából - a nagy-én tudásának hiányából fakadóan - pusztán a saját végét és nem a szellemi önmeghaladás létét látja.

5.

A nagy-én Isten szempontjából Krisna híres tanítása Ardzsunának a következőképpen hangzana:

Vállald az én nem-én megkülönböztetésből fakadó küzdelmet, de maradj tudatában a végső Egységnek.

Ugyanez kis-én Istenre hangolva:

Tagadd az én nem-én megkülönböztetésből való küzdelmet és hangoztasd az egység fontosságát, de maradj tudatában a végső megkülönböztetésből fakadó küzdelem "örök" érvényének.

6.

Így az a paradox helyzet áll elő, hogy míg a modernizmus az Abszolút szintjén oppozicionalista - mely alapállást a "Földön" általában hiperharmonicizmussal (pl.: nincs pokol; kozmikus szeretet elv) rejti, kompenzálja - addig a Hagyomány az Abszolúttal harmonizál, melynek "Földi" megnyilvánulása lehet az oppozíció felvállalása - az egyetemes igazság-rend érdekében - mint "Isten ostora", az isteni akarat közvetítője, a centrumból való kizuhantság elleni küzdelem letéteményese, aki mindig tudatában van saját tökéletlenségének és Isten tökéletességének,de lehet a kölcsönös önzetlenségen alapuló harmónia is, amely tudja, hogy azIgazság teremt megalapozott békét.

A kis-én kultusz abszolút értelemben véve győzelem-centrikus felfogás. Különösebb skrupulusok nélkül harcol, téveszt meg, hiszen a hatékonyság a döntő szempont számára. Ennek a küzdés modornak egyik jelképe a skorpió, vagy úgy is mondhatnánk, hogy az egyik stílus a szamurájé, a másik a nindzsáé.*

*Érdekességképpen megemlítendő, hogy szakrális esetben is találkozhatunk erősen célratörő, pragmatikus eszközök használatáról. Elég talán a reneszánszban uralkodó Mátyás királyunkat említeni valamint utalhatnánk Sun-ce-re vagy magára Krisnára, aki - egy magasabb szempont alapján - Judhistiráék győzelme érdekében végül is megszegte ígéretét.

7.

A modernista "tolerancia" követelmény valójában, a fordított látásmód, a kis-én kultusz kötelezővé tétele és a nagy-én kultusz kvázi betiltása, mivel az utóbbi hitelesség kritériuma a hamis tanítás elutasítása (Az intoleráns alapállás iránti intolerancia.) Nem szolgálhatsz két Istennek, a Mammonnak (Antikrisztus) is és Krisztusnak is.

8.

"A virágok lehullanak, akkor is ha szeretjük, a gyomok elszaporodnak, akkor is ha nem szeretjük." (zen mondás)

Szakrális és Szakrális = Szakrális

Modernista és Szakrális = Modernista*

Ebből a szemléleti csapdából csak a döntéskényszer felismerésével lehet kikerülni:

Modernizmus vagy Szakralitás

*A szanszárikus szféra törvényszerűsége a Mozgás lecsengése, entrópiája, ,a mi miatt a megnyilvánulások kozmikus szinten a ciklicitás képét mutatják:
...-Legmagasabb pont-lecsengés-lagalacsonyabb pont-deus ex machina-legmagasabb pont-....

"Emberi" léptékkel mérve ez a problematika a Mulandó szférában nem oldható meg, csak abból felfelé kilépve (hínajána ideál) és esetleg - égi szándék alapján, a felelősség és részvét okán - az önmagában fortyogó lentit felülről átszellemítve (bódhiszattva ideál).
Nincs beérkezettség, pusztán törekvés és ráhagyatkozás. "Szent embert látni még nem volt alkalmam; csak nemes embert volt alkalmam látni, s nekem ez is elég." (Konfuciusz)

Az Ég embereinek két útja: A tanító és a remete vagy másképp a bódhiszattva és a szerzetes.

9.

A tradicionális felfogás először az identitás és az érték-elv alapján megkülönböztet és ezt követően, erre támaszkodva szintetizál, hogy eljuthasson a szintézisen túli igazsághoz. ("A menny és a pokol, minden létező egyet alkot." - Deshimaru)

A modernista először szintetizál (mindenki haver; nincs pokol elmélet), a háttérben viszont megkülönböztet (lúzer-vinner; sötét-kiválasztott; stb...)

10.

Döntéskényszer: Amit az egyik élete értelmének tart, a másik pont attól akar megszabadulni: kis-én versus nagy-én; individuális lélek versus halhatatlan lélek (szellem); pszichológiai ego versus öntranszcendencia.

A szabadság- eszmény iránya is fordított*, lásd a külső- illetve belső- kiteljesedés hangsúlyt, illetve az önérvényesítés-önzésen és bizalmatlanságon alapuló együttműködési kényszer versus önkorlátozás-önzetlen, becsületességen alapuló kölcsönösség felfogás eltérő irányultságát.

*Vö.: Nyikolaj Bergyajev: A liberalizmusról. (Hetedik levél). /internet/

11.

Belégzés-Élet, Kilégzés-Halál.

Belégzés-Keletkezés, Kilégzés-Elmúlás.

Belégzés-okosság, Kilégzés-Bölcsesség.

Belégzés-Fiatalság, Kilégzés-Érettség.

Belégzés-Élet, Kilégzés-Lét.

Belégzés-Föld, Kilégzés-Ég.

Belégzés- kis-én, Kilégzés a nagy-én (lengőajtó modell).

12.

"Csak a természetfeletti szeretet szabad. Ha erőltetjük, szükségképpen természeti szeretettel írjuk felül." (Simone Weil: Izrael. /internet/)

13.

Szeresd fele-barátodat, mint ten-magad (T' ien= Ég /Hun eredetű kínai szó./.Az égi önmagad, az isteni magot szeresd önmagadban és másokban, mert abban vagyunk Egy-ek, egészek.), de szabadíts meg a gonosztól (Megtévesztők, szemfényvesztők.) és ne vígy minket a kísértésbe (Tévtanok.)...

Ha embertársad kis-énjét szereted, akkor pont az ellenkező irányba, a homályba, alvásba "segíted".

(Lásd a modernista "alternatív" pedagógia dicséret-engedékenység-megbeszéljük eszméjét, amely - kimódoltsága okán is - jelentősen hozzájárul a dekoncentrált, nárcisztikus gyermekek jelenkori inváziójához)

14.

A pszichológia, Isten szolgájaként áldás lehet, de az esetleges jó szándék dacára pusztítóvá, bomlasztóvá válhat, ha önjelölt Isten képében tetszeleg, átmegy megmondó-beavatkozó-mozgalmi pszichológiába, mint Isten utánzója. Ez vonatkozik mindenféle egyéb tudományra is.

15.

"Ha a lélek azt akarja, hogy tükröződjön benne a Nap képe, akkor üressé kell tennie magát. (...) Az embernek maga mögött hagyva önmagát és a teremtett dolgokat, fel kell ocsúdnia mindabból, ami nem Isten." (Johannes Tauler, Eckhart mester XIV. századi tanítványa.)

"Ahol a hívők seregének élcsapata, a dervisek utóhadával találkozik." (Szalah ad-Dín)

16.

Jól érzékelhetőek a tradicionalista és a modernista világkép különbségei az építészeten:

Az egyik lényege a ferde vagy kocka alakzatú, jobbára kaotikus díszítésű vagy fém-üveg-beton rideg, falanszterszerű, könnyen múló anyagokból készült látvány épületekben, a másik felfogás esszenciája a piramisokban és a gótikus katedrálisokban fejeződik ki.

"Isten felé fordulni annyit jelent, mint elfordulni a teremtményektől; a teremtmények felé fordulni annyit jelent, mint elfordulni Istentől." (Ibn 'Attá' Alláh)

A tradicionális ember a templomban lesz ön-feledt. Emelkedő önátlépés: Az Isten felé irányulás révén távolodik a jelenségvilágtól, annak jelentősége relativizálódik és ezáltal megteremtődik a felemelés-felemelkedés lehetősége.

"Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbednem." (János evangéliuma 3:30)

A modern ember ön-feledtségének helyszíne a szuper-markec. Süllyedő önátlépés: Az ingerek sokaságában feloldódik, felolvad a jelenségvilágban, ami megszilárdul és abszolútnak tűnik.

"Minden baj, félelem és szenvedés, ami e világon van, az énhez ragszkodásból születik. Mi dolgom hát e hatalmas démonnal?" (Santivéda)

17.

A modern szemlélet intenzifikálódása figyelhető meg a deszakralizált* posztmodern vallási mozgalmak sikereiben (kis-én hinduizmus, más néven Krisnás-mozgalom; kis-én katolicizmus alias "hitgyüli"; kis-én buddhizmus tehát hippibuddhizmus) vagy éppen a tudományos alapokon nyugvó megvilágosodás receptkönyv létrahozásán fáradozó transzperszonális pszichológia térnyerésében illetve legdurvább formában a filmiparban (Hollywood), amely - a posztmodern "szabad értelmezésre" való hivatkozással hamisít**, átír régi történeteket - létrehozván a posztmodern -spártaiakat, ahol a "szellemi" vezetők sátánisták (!), az ellenfél szakrális csapatai pedig démonok (300 című film), posztmodern-íreket, ahol a katolikus papok magától értetődően perverzek és mindenki mindenkit becsap, de hát "ilyenek vagyunk" ugyebár (Tégla című film), posztmodern-Robin Hood-ot, amiből megtudhatjuk, hogy minden király önző, aljas gazember és az angol Rózsa Sándor apja voltaképp egy ártatlanul üldözött, érdemtelenül megkínzott, modernista filozófus, aki csak jót akar az egyszerű embereknek, posztmodern-Spartacust (TV-sorozat) és zsarukat (Olivier Marchal: Gengszterek), amely filmekből sohasem hiányozhat a legdurvább Istenkáromlás és a túldimenzionált, nihilista szexualitás sem és ennek súlyát csak növeli, ha egyébiránt abszolút profi az "alkotás". Ennek a jelenségnek egyik mélypontja Luc Besson Blanche című kosztümös vászna, annyi különbséggel, hogy ez a produkció már erőltetett és unalmas is.

*Lásd.: Rama P. Coomaraswmy: Deszakralizált hinduizmus nyugati fogyasztásra című írását /Internet/.

**Ilyen újabban az "adaptáció"-nak nevezett jelenség, amikor Gárdonyit átírják, kihagyva a vallásosságra utaló részeket vagy amikor egyik legjelentősebb XX. század elei költőnk "összes"-sébe egy nem általa írt gyatra verset csempésznek, ami bizonyos - egyébként életműve alapján Tőle idegen - liberális rokonszenvre utal.

18.

Nem olvasok Csuang ce-t mert elavult." "Nem értek egyet Konfuciusszal." - hallani innen is, onnan is a posztmodern "tabu-döntögető" és "bátor", újraéertelmező hangot, holott ami időtlen, az mindig időszerű.

A háromféle megnyilvánulás:

"Az egyetemes megnyilvánulás folyamata: minden
az egységből indul, és ide tér vissza, közben lép életbe a kettősség,
az osztódás és a differenciáció,
amelyekből a megnyilvánuló egzisztencia származik."
(René Guénon: A kereszt szimbolikája; A központi fa - fejezet.)

Az Egy az Abszolút.

A Kettő az Abszolút.

A Három, amikor a Kettő-t meghaladva az Egy-be tér vissza.

A mitikus kezdetek:

1.

"Az egyetemes megnyilvánulás folyamata:

minden az egységből indul, és ide tér vissza; közben lép életbe a kettősség, az osztódás és a differenciáció, amelyekből a megnyilvánuló egzisztencia származik." (René Guénon: A kereszt szimbolikája; A központi fa - fejezet.)

2.

Az Egy:

Az amoni Nap-kultusz* (A fény és árnyék fölötti világosság kultusza) az aranykori monoteista hagyományt követi. A realisztikus szobrászat 4-5 ezer éves vagy még régebbi ténye Egyiptomban, igazolja a fejlett, fogalmisághoz kötött, éntudat jelenlétét – a „vanság” már a fejlettebb állatoknál is dereng - de az isteni, az egyiptomi, a törzsi-családi-klán Egység szempontjai felülírták az individuális nézőpontot, a létélmény szintjén is, így biztosítva ”önérdek” számára a magasabbrendű önmegvalósítást. A „hivatalos” álláspont meditatív, merev formákat igényelt, utalva arra az ősi tudásra, amit Buji Ferenc a következőképpen fogalmaz meg: „Az időt a lassulással lehet meghaladni.”. A papi és harcos vezetők feladata, harmónia biztosítása az Éggel és a Földdel, a szakrális rend betartása és betartatása volt, amelyet a nem-tudásból eredő Káosz kvázi permanensen fenyeget.

*A Nap jelkép kétféle jelentéséről

lásd.: Baranyi Tibor Imre: 666. (internet) (Lásd még.: dr. Baranyi Tibor Imre: Fejlődő létrontás és örök hagyomány. Kvintesszencia kiadó, Debrecen. 2005.)

3.

A Kettő:

Az atoni Nap-kultusz (A fény, mely legyőzi a sötétet kultusza) esetében az én-nem én megkülönböztetés abszolutizálásáról, a megosztás uralomra jutásáról lehet beszélni, az Isten-ember, az Ég és a Föld közötti közvetítésért felelős Fáraó, a Világkirály (!) közreműködése által.

A meditatív rendíthetetlenségükben halhatatlan képek, szobrok, épületek megmozdulnak!

Megjelenik a fordítottság: Mi a Fény gyermekei vagyunk, akik felismerik, hogy az idő és tér az abszolút isteni valóság és az ezt a tudást lehetővé tevő Gondolkodás, Ész van középpontban, szemben a sötétség gyermekeivel, akik tudatlanságban élnek, mivel azt gondolják, hogy az időn és a téren túl is van valóság, ami pedig nyilvánvalóan illúzió.

Ez a principálisan dualista, Élet-Halál, Fény-Árnyék kultusz tanulmányozható például Aton egyik himnuszában is:

„Amikor lenyugszol a nyugati láthatáron, a földre a halál sötétsége borul.(..) Ragyogóvá válik a föld, amikor megjelensz a horizonton, Atonként ragyogva nappal. Te elűzöd a sötétséget, és nekünk adod sugaraidat.” és a 104., 105-ik zsoltárokban is. (Bár a különböző fordítások jelentős eltéréseket mutatnak.)

4.

A Három:

A posztdualitás tanítása, a Kör bezárása illetve a megnyílás lehetősége a középontban, a hazatérés az egy Igazságához, a helyreállítás gesztusa, a rearchaizálódás-beavatás-magvalósítás folyamata, felismerve, hogy az aranykori hagyomány tanítása, mindig időszerű, mert Időtlen.

5.

"Az iszlám hagyományban a "Sátán", a világi gondolkodás jelképes figurája. Ő az aki személyes vágyával megtöri az Egy-séget, miatta kell az emberiségnek hosszú utat bejárnia, míg visszatalál a forráshoz, Istenhez. A Sátán paradox módon ebben segítőként jelenik meg, ármánykodásával éppen azokra az emberi gyengeségekre hívja fel a figyelmet, amelyek az Istenhez való visszatérést akadályozzák." (Kajguszuz Abdál: Bolondok könyve. Ford.: Sudár Balázs. Bp., Terebess kiadó. 2003. és Baranyi Tibor Imre: Az iszlám Antikrisztusa. /A szemfényvesztő Messiás./ /internet/)

6.

A Mahábhárata és azon belül a Bhágávád Gítá kényszerű leírását - megtörve a korábbi szájhagyomány szisztémát - a modernizmus komoly hatalmi és életfilozófiai megjelenése váltotta ki, ami tükröződik Judhistiráék és Durjódhanáék küzdelmében is.
Az igaz tanítás védelmére törekedtek azok a mesterek is akik a Kr.e. 500 és 600 körül bukkantak fel: Lao-cse, Konfu-cse, Herakleitosz, Pitagórasz, Thalész, az utolsó Zarathusztra, a „Felébredett”, a szaka-szkíta Buddha, majd Jézus és még később Mohamed.
Ezt a küzdelemtet fejezi ki a mai Életkultuszokkal, neospirituális-neoprotestáns szektákkal, judeo-kereszténységgel, szcientológiával, "hitgyüli"-vel, modernista pszichologiával, pszichoanalízissel, Yotengrit-könyv és egyéb dualista természet-kultuszokkal (Dualista maniheus eretnekség vagy a kazár judaizmus hatásainak magyar őshagyományként való beállítása a monoteista turáni őshagyomány* ápolása helyett.), a neopaganizmussal (Pl.: Alain de Benoist bármilyen jelentős értékekeket is hordoz, lényegét tekintve modernista) kapcsolatos felvilágosító munka is, amely New Age jelenségek veleje a szakrális tradíció liberalizálása (horizontalizálása-világiasítása- átinterpretálása-a törekvés irányának 180 fokos megfordítása) a nyugati igényeknek megfelelően.

*Ennek a nagyon régi, aranykori hagyománynak is a továbbéltetői, a teljesség igénye nélkül, Weöres Sándor, Várkonyi Nándor, Hamvas Béla, Nagy László, József Attila**, valamint a nagy világvallásoknak, a krisztusi kereszténységnek, az iszlámnak, a taoizmusnak és konfucionalizmusnak (a kínai nagy- és kis-misztériumoknak), a buddhizmusnak*** vagy éppen az indián szakralitásnak (magyar táltos-kultusznak) tradicionalista prezentációi.

**József Attila mindenek-felett istenkereső költő volt, akinek - mint igaz embernek - fájt a hazudozás és az igazságtalanság.

***A turáni őskultúra és a buddhizmus összefüggései kapcsán Csöpel láma kutatásaira és munkásságára hívnánk fel a figyelmet. (Csöpel láma: A szkíta-hun-magyar buddhizmus. /internet/)

7.

A mitikus, sőt kozmikus küzdelem a Szent és a Profán nézőpontok között már a sumér Gilgames eposzban felbukkan, amikor is, például Gilgames megsérti Istárt, aki haragjában atyjához, Anu főistenhez fordul.

"A megsértett Istennő az Égbe emelkedik, atyjához Anuhoz, és kéri, hogy büntesse meg Gilgamest, Anu eleinte vonakodik, de amikor Istár azzal fenyegetőzik, hogy betöri az alvilág kapuját, és kiereszti a halottakat*, a mennyei bikát uszítja Gilgamesra. (...) Nem nyerhetett bocsánatot Gilgames sem. Az örök életet keresi, s az örök halált találja. Az istenkáromlás büntetése a világ értelmetlensége: "fazék-beli hulladék, az utca szennye". "

*Vö.: pszichoanalízis és René Guénon: "A antitradicionális akció fokozatai" és "A tradícióellenességtől az ellentradicionalitásig" valamint "A Nagy Paródia avagy a fordított spiritualitás" című írásait. /internet/ illetve René Guénon: A mennyiség uralma és az idők jelei. Kvintesszencia Kiadó. Debrecen, 2006. című könyv).

8.

"Az impresszionisták rajongása a japán metszetekért és a távol-keleti festészetért, sajnos jórészt szintén esztétikai indíttatású volt. Pontosan a szilárd metafizikai irányulás hiánya teszi bizonytalanná és céltalanná az impresszionizmus festői értékeit. A múlhatatlan pillanat benyomása, impressziója helyett a mulandó jelenség rögzítése válik fontossá. Itt egy nagyon komoly szellemi impulzus, az időtlen pillanat átélése megreked a racionalizmus szintjén. Hiányzott hozzá az a meditatív-kontemplatív tudatosság, amit a legjobb keleti művészek birtokoltak.

(...)

Schuonnál a nők nem bálványok, nem csábítanak, erotikájukkal nem akarják uralni a férfit. Ezek a nő alakok mezítelen feltárulkozásukkal is szűziesek, szemeik sokszor csukottak, befelé tekintenek, az időtlen középpont felé irányulnak, aki* szépségük forrása."

(Kondor Attila: Julius Evola és Frithjof Schuon festészetéről. In.: Tradíció. MMII. Kvintesszencia Kiadó. Debrecen.)

*Aki/ami fölötti.

9.

"Kislány: Bab' Azíz, nem mész a gyűlésre?

Bab' Azíz: De, angyalom, megyek.

Kislány: Egyedül mész?

Bab' Azíz: Majd csak megtalálom az utat.

Ki.: De eltévedsz.

B.A.:Aki bízik, nem téved el, kicsi angyalom. Aki békében él, nem veszik el soha.

Ki.: De hol van a gyűlés?

B.A.: Nem tudom, angyalom.

Ki.:A többiek tudják?

B.A.:Nem, ők sem tudják.

Ki.:Hogyan lehet elmenni, ha nem tudják hol van a gyűlés?

B.A.: Elég menni, menni...Akiket meghívtak, megtalálják az utat."

(Bab' Azíz, a sivatag hercege című filmből.)

A Középpont problematikája:

"A tradícióban az Örökkévaló van a középpontban.

Ez az érték és értékteremtés centruma.

Minden, ami a tradició számára külsődleges vagy vele szembehelyezkedik,

ez a világ és ez az ember romlásra van ítélve."

(Julius Evola: Meglovagolni a tigrist. Persica Kiadó. Bp.. 2009.)

1.

Ha minden rendben van, de a középpont nincs rendben, akkor semmi sincs rendben. Ha semmi sincs rendben, de a középpont rendben van, akkor minden rendben van.

2.

Az ibseni hagymahámozásnak csak egyféle eredménye van, az üresség. Ennek kétféle, egymást kizáró, megélése lehetséges, vagy-vagy:

Ha a középpontban valami Mulandó érték áll, akkor - mivel az Időbe- és Térbe vetettség miatt, az elmúlás problematikája, a halál megoldhatatlan - egy mindent elnyelő fekete lyuk, feneketlen kút, telhetetlen kis-gömböc keletkezik, másképp szólva, itt valójában egy középponttalanságról beszélhetünk, ami nagyjából háromféle viselkedéses reakcióhoz vezethet:

i.

Az egyik a manifeszt nihilizmus, cinizmus,

ii.

A másik a neospirituális illúziókba, világias, "földi mennyországokba" menekülés: „A mulandóban keresnek megalapozott harmóniát”, aminél „kevés elhibázottabb gondolat van”. (Simone Weil)

iii.

A harmadik lehetőség a halál problematika súlyos megoldatlansága és az ebből fakadó kompenzatív tüsténkedés*, drogozás, fogyasztási és/vagy cselekvéskényszer, a félreértett hiányérzetből fakadó (A belső űr növekedése miatti diszkomfortérzet okának a külső világba vetítése.), meg nem szűnő elégedetlenség, reformhevület és hatalomhalmozás.

Mindebből következnek, a mai kor, a modern attitűd általános viselkedéses megnyilvánulásai: Az okosság-ügyesség kultusz, humorizálás- és jókedv-kényszer, különlegességre való törekvés, profanizálási hajlam, benyomáskeltő kedvesség vagy hisztérikus elutasítás. Ebből a látásmódból fakad a közoktatáskvázi bohócként szórakoztatják a gyerekeket, akik értékelik, pontozzák, osztályozzák a pedagógus teljesítményét és ha nincs ínyükre a produkció, akkor kirúgatják az állásából vagy utalhatnánk a new york-i mozgalmak által ihletett hiperliberális "gender" elméletnek a megjelenésére a hazai óvodai alapprogramban, miszerint a gyermekeket nem lehet a nemi különbségekre tanítani, mert az "előítélet" vagy a liberális emberjogi aktivisták által felvetett, női és a férfi WC-k koedukációjának a szándékára.** Mintha mindennek a karikatúrája kelne életre, mintha semmi sem lenne valós, ha néha mégoly vérfagyasztó is, mintha a tolerancia ujja a falanszter felé mutatna. (Budapest. 2009)
groteszk liberalizmusa is, ahol a tanárok hova-tovább nem büntethetnek és lassacskán

*A kis-én kultusz egyfajta "tükörkép" kultúra, amely saját nihilizmusát kompenzálandó szomjazik a hiány-űr betöltésére és ebből fakadóan hangyaszorgalommal megalkotja minden tradicionális tanításnak, jelképnek az inverzét, fordítottságát ergo mindent hajlamos a saját képére formálni, profanizálni, mivel csak így tudja megvédeni magát az identitásvesztéstől, amitől a legjobban tart, hiszen ezt tartja egyik legfontosabb értékének és ezt a világiasító késztetést valamiféle realizmusnak, "valóság-élménynek", egyfajta "bölcsességnek". Így válik érthetőbbé Madonna legújabb önéletrajzi ihletettségű filmjének ajánló szövege: "Mocsok és bölcsesség."

**Tulajdonképppen a Nyugat biológiai öngyilkosságot követ el, ha a nőket férfivá /pl.: A nők munkahelyekre kényszerítése, a főállású családanyák lejáratása; "divat a leszbi"; nadrágos nők kora***; stb../, a férfiakat pedig nővé /pl.: emo stílus/ neveli illetve önmegvalósításnak tünteti fel az önzést (külső szabadság-szabadosság eszmény), amik oda vezettek, hogy például, a szaporodási ráta kulturális különbözősége miatt - a legfrissebb adatok alapján - Németország lakosságának már 19,6%-a bevándorló vagy azok leszármazottja.

***Egy Kirgisztánban született orosz hölgy ismerősöm mesélte, hogy egy diplomás nőért fele annyi adományt vár el**** a családja, mint a nem diplomásokért.

****A még viszonylag ép szemlélet esetén a férfi-nő viszonyt nem jellemzi az a kilátástalan, őszintétlen és önáltató szentimentalizmus*****, mint ami a nyugati felfogást jellemzi.

*****Hamvas Béla írja valahol, hogy a nőkkel kapcsolatos nehézségekei, ha voltak, általában az okozta, hogy "túl elvont és túl radikális" volt számukra. Molnár Tamás írja A modern-kór című könyvében, hogy a modern korban minden valóban független és eredeti alkotó szerencsésebb esetben legalábbis gyanús.

3.

Amennyiben a Középpontban az Állandó, az isteni lényeg, a Dharma, a Tao áll, úgy a wei-wu-wei, a Törekvés és Ráhagyatkozás, a „cél és haszon nélküli cselekvés” elve lép működésbe és a homokos létalap sziklává tömörül, anélkül, hogy ezt célul tűznénk ki, mivel ez a hozzáállás a tételeződés ellen hatna. Ez a látásmód a felismert vagy be nem vallott nihilizmussal (kis-én kultuszok) szemben a felelősség Ergo, a szakrális ürességből nem a nihilizmus, hanem a felelősségérzet fakad.
fontosságát hangsúlyozza, ami végső soron a Mindenség Rendjének egy arcaként megnyilvánuló - a spirituális vakság tudatlansága által okozott - Káosz hatalma csökkentésének ambíciója, hogy a Dharma megnyilvánulhasson.

Az ostoba önzés az, amikor a „saját érdek” a magva a cselekedeteinknek.

A bölcs önzés az, amikor cselekedeteink mérlegelésekor az elsődleges és legfontosabb szempont „Isten érdeke”.


Vagy Buji Ferenc után szabadon:

A tradicionalitásban, mindennek mértéke az Isten.
A modernizmusban, mindennek mértéke az ember.
A posztmodernben, mindennek mértéke a nihil.

4.

A "szépségverseny"-nek nevezett "husi-bolt" a női minőség külsődlegességgé való lefokozása. Főképpen az amerikai filmekben a nők ábrázolása elég sematikus, általában prostituáltként vagy férfiként jelennek meg.

A fátyol vagy a mostanában üldözött burka és nikáb ellenben a nőt felemeli, segíti abban, hogy figyelmét a belső értékek és a család felé irányítsa, nem is beszélve a titokzatosság csáberejéről.

5.

A minap egy kirakodó vásáron egy modernista hölgy emígyen szólt gavallérjához: "Te vagy az Isten."

Petrás Mária interjú-könyvében egy tradicionális hölgy a következőket mondta: "Maga előbb szeresse csak Istent, a többivel megelégszem én is."

6.

Tűnődő Szarvas barátom a következőképpen árnyalta a két felfogás közti különbséget: Ha egy több lépcsős szökőkútban gondolkodunk akkor, ha a legfelsőbb szintre az kis-én-t, helyezzük, akkor minden egyebet, a családot, a vallást, a hagyományt ez a szemlélet mos át, míg ha a Tao-t helyezzük a csúcsra, úgy azzal itatódik át minden.

7.

"Tégy jót, és rögtön felejtsd el." (Ahmad Sah Mahszúd)

8.

A kommunikációs tanfolyamok leginkább hazudni tanítanak, tehát jobbára önsorsrontás ezeken résztvenni. Észre sem vesszük és a maszk már rá is forrt az arcunkra.

9.

Egy modernista ősember kutató a következőt mondta a rádióban: "Mi sokkal, de sokkal intelligensebbek voltunk a neander-völgyinél. Odahívtuk magunkhoz és úgy ettük meg őket."

Képzeletbeli riporter: "Lehet, hogy még ennél is sokkal intelligensebbek voltunk. Odahívtuk magunkhoz és nem ettük meg őket."

A küzdési stratégiákról:

I.

Julius Evola négyféle releváns tradicionális küzdésmódot különböztet meg, amelyek egymással kombinálhatóak:

1. Elveszett pozíciókért harcol, és tanuságot tesz, kompromisszumok nélkül és a sikerrel nem törődve.

2.Tudatos elszigetelődés, teljes visszavonulás, felégetvén a hidakat a jelenlegi élettel.

3. Tanuságtétel: Intellektuális síkon, minden közvetlen cél nélkül, akik még ki tudnak állni a trdicionális értékek mellett. Hasznos mert megakadályozza, hogy az Eget teljesn beborítsák a felhők.

4. Meglovagolni a tigrist:

"Amikor egy civilizáció ciklusa a végéhez közeledik, nehéz elérnünk valamit, ha a mozgásban lévő erőknek közvetlenül ellentmondunk, ellenállunk. Az áramlat túl erős, elsodorna bennünket. A lényeg, hogy ne engedjük, hogy a korszak mindenhatósága és látszólagos diadala befolyásoljon bennünket. Ezek az erők, mivel nincsenek kapcsolatban magasabb princípiummal, alapjában véve rövid pórázon vannak."

""Ne állj ellent a gonosznak." Ha elhagyjuk a közvetlen akciót, egy sokkal bensőségesebb területre vonulunk vissza."

"Hagyjuk szabadon lefutni a korszak erőit és folyamatait, azonban maradjunk szilárdak és készek arra, hogy közbelépjünk, amikor a tigris, aki nem tudja rávetni magát arra, aki meglovagolja, elfárad a futásban."

"Ha egy ciklus befejeződik, egy másik ciklus elkezdődik és ez az a pont, ahol az adott folyamat eléri a végső fázisát, egyben az a pont az ellenkező irányba fordul."

"Akik a hosszú éjszakán virrasztani tudnak, találkoznak azokkal, akik az új reggelen megjelennek." (Julius Evola: Tigrislovaglás.)

II.

"Arrogánsnak lenni nem jó. Ez a legrosszabb dolog. Föl kell adnunk egónkat és személyiságünket. Harmonizálnunk kell azokkal, akiknek rossz a sorsuk (a démonok, a sátán), természetes módon meg kell áznunk az esőben és a ködben. Követnünk kell a sorsot a hegyekkel, a folyókkal, a növényekkel és a fákkal együtt, követnünk kell a kozmikus rendet. A menny, a pokol és minden létező egyet alkot." (Taisen Deshimaru: Az igazi zen.)

Ennek előfeltétele, hitelesség kritériuma, hogy tisztázzuk magunkban, hogy mit kezdjünk a szenvedéssel és a fájdalommal, mi az a harmonizálás, miről van szó a démonok és a sátán kapcsán.

"Ha valakinek van önbecsülése és magasztos alapelveket követ, akkor már nem számít mit is mond vagy cselekszik. Tartózkodik attól, hogy másokra rosszat mondjon, ám nem is dicséri az embereket gyakran." (Misima Jukio)

III.

A témával kapcsolatban Baranyi Tibor Imre internetten fellelhető eszmefuttasából is idézünk:

"Az időbe vetett emberi szemlélet előtt két lehetőség merül fel:

A "Gonoszt" vagy elkönyveli úgy, mint ami természetes, és ami ellen nem kell és/vagy nem lehet mit tenni, és az így ható erőkkel együttműködik, akarva-akaratlanul a világ metafizikai elsötétítésén dolgozva (ezeket hívják jelenleg "haladó erőknek").
Vagy ez ellen fellázad, és egy jobb világ reményében a világ "jobbításán" fáradozik.
Lehetséges azonban egy mindezt meghaladó szemléleti mód is, ami úgyszólván időn kívüli és idő feletti, s ami minden konkrét beavatkozási szándék nélkül derűvel képes szemlélni az ilyenképpen feltárulkozó létet. Ez a szemlélet kizárólag egy valódi metafizikai tudásból és realizáltságból fakadhat, és ilyenformán rendkívül kivételes.

De miként lehet ezt a két szemléleti szintet harmonikusan összebékíteni egy olyan ember esetében, aki egyáltalán képes a komplex szemléletre?

Mindez döntően ott vetődik fel, ahol a magasabb rendű szemlélés csak átmenetileg, nem permanens módon valósul meg. Ez utóbbi esetben az ember időbe visszasüllyedt vagy az időbeliségben maradt része az "úton járó" ember, akinek szellemi feladata az időbeli világban tapasztalt sötét folyamatok elleni harc, küzdelem. Éppen ezen küzdelem révén emelheti ugyanis időbe vetett lényét saját idő-feletti lényegéhez, miközben az maga minden harc és küzdelem vonatkozásában transzcendens. Azoknak a princípiumoknak megfelelően, amelyek egyik szemléletes tradicionális leírása az "egy szekérben utazó kettő" képében Ardzsuna és Krsna alakjában található meg a Bhagavad-Gitában. De a szóban forgó időbeli és idő-feletti szemlélet jelenik meg együttesen évszázadokkal később a Faust-ban is, ahol Goethe ekként fogalmaz a világot egyrészről valóságosan, másrészről látszólagosan irányító valóságos-és-látszólagos* "Gonosz" kapcsán: "Kicsoda vagy tehát? /Az erő része/ amely örökké rosszra tör, de örökké jót mível."

(...)

Ha a jelen korban valami nem történik meg, az elsősorban azért van, mert a felbomlasztás erőinek pillanatnyi érdekei mást diktálnak.

A szellemi éberség kialakítása, általános fenntartása és fokozása mellett az mindenesetre tanácsolható mindenkinek, hogy a jelenkort velejéig átható szuggesztiók és propagandák hatása alól igyekezzen minél tökéletesebben kivonni magát, valódi szellemi függetlenséget és szabadságot megvalósítva, hacsak nem akarja egy vélt ellenség helyett egészen más helyről és irányból vezénylő, valóban ellenséges erő** kezében a balek szerepét eljátszani.

Az embert, s így az emberek által alkotott országot is mindenek előtt a valódi intelligencia, a tradicionális értelembe vett tudás és jéghideg, manipulálhatatlan józanság mentheti meg, amiből minél több lenne meghatározó helyzetben, annál kevésbé lenne reménytelen az általános helyzet.

* Hasonló értelemben mondja János a "fenevadról" az Apokalypsisben (17:8) meglehetősen enigmatikusan, hogy "vala és nincs, noha van.". Ennek megértéséhez azonban "elme (nous)" kell, "melyben van bölcsesség (sophia)."


**Vö.: Dr. Baranyi Tibor Imre: Fejlődő Létrontás és Örök Hagyomány. Kvintesszencia Kiadó. Debrecen. 2005. V. és VI. fejezet.


IV.

(Kajguszuz Abdál: Bolondok könyve. Terebess Kiadó. Fordította: Sudár Balázs.)

"Tartsd rajta szemed az utadon, mindig tudd, hogy éppen hol jársz! Ne ellenségeskedj senkivel, ne ragaszkodj senkihez! Különböztesd meg a megengedett és a tiltott dolgokat. mert a megengedett falat és a szív népének társasága elégedetté tesz. A tiltott falat és a tudatlanok társasága összezavar. Óvakodj az igazságtalanságtól, figyelmesen szemlélődj, megfontoltan szólj, minden helyzetben legyél jámbor! Ne legyél önző, nehogy reszketve kelljen körbenézned. Tudd meg, hogy Isten mindenhol ott van. Legyél hűséges az utitársakhoz, legyél türelmes a tudatlanokkal. ha elérted a bölcsesség szintjét vigyázz, ha nem kérdeznek, ne beszélj. Ha kérdeznek és tudsz válaszolni, röviden felelj, ha nem ne találj ki semilyen választ. Senit se kérdezz azért, hogy próbára tedd. ha kérdezel valamit a választ fogadd el, ne vitatkozz, ne kötözködj, mert van gazdája e palotának. Itt isten szava a parancs, mert övé e palota. Ha szolga vagy, légy alázatos, szolgához illően reszkess. Ha azonban te vagy a Szultán, tiéd az ország."

És hozzátehetnénk, hogy jó inasnak lenni nehezebb, mint rossz mesternek.


V.

"Tekintsd az életet álomnak. Ha rémálmot látsz és felébredsz, rájössz, hogy csak álom volt és megnyugszol. Azt mondják, hogy a világ amelyben élünk, nem nagyon különbözik ettől." (Jamamoto Cunetomo: Hagakure)


Kívül kötöttség*, belül szabadság**. (Vö.: Sri Ramana Maharsi)

*A szakrális ürességből fakadó felelősség bódhiszattva ideálja.

**Isten tenyeréről nem tudunk "lemászkálni".

VI.

"A mester mondotta: Ha durva ételeket eszem, vizet iszom és a karom a párnám, akkor is, ilyen körülmények között is boldog vagyok. Az igazságtalansággal szerezett gazdagság és előkelőség olyan az én számomra, akár az úszó felhő."

"A mester Jen Jüan-nal beszélgetve azt mondta neki: Csak én meg te vagyunk olyanok, hogyha alkalmaznak bennünket (hivatalt töltünk be), végezzük a dolgunkat, ha pedig elbocsájtanak, élünk visszavonultan."

"Én csak közvetítek , de nem alkotok újat. Megbízhatónak tartom és szeretem a régieket (ku)."

(Konfuciusz: Beszélgetések és mondások. Szukits Kiadó. Szeged. 1995. Tőkei Ferenc vitatható Előszavával kiegészítve.)

A jövő:


"Andrej Rjublov megfestette a Szentháromságot, tehát van Isten."
(Pavel Florenszkij)

„Igen kevesen vannak a választottak. De aki az, abban máris szenvedélyes kívánság él, hogy a mai hamis humanizmustól, testvériségeszméktől megszabadulhasson és elhelyezkedhessék a hierarchiában. Ezt megelőzi a hagyomány szellemének a restaurációja – c’est l’unique reméde du désordre actuel. A társadalom, mint minden életteljes korban, még az európai középkorban is, utoljára, megszűnik részvénytársaság vagy munkatábor vagy kizsákmányolt csőcselék lenni, visszatér az eredeti hierarchiába, az emberi természetnek megfelelő rétegekbe, tekintet nélkül, hogy azt osztálynak vagy kasztnak hívják. Visszatér a szellem által irányított rendhez, amelynek alapja és lényege a metafizika volt és a metafizika lesz.” (Hamvas Béla: René Guénon és a társadalom metafizikája.)

"Az antitradíció az, amelynek a világot vége felé kell vezetnie; az "ellentradíció" múlékony uralma és a jelen ciklus utolsó pillanata között már csak a "restaurációnak" marad hely, amely abban a pillanatban, amikor a felforgatás majd beteljesedni látszik, hirtelen mindent helyre fog állítani, egycsapásra előkészítve így egy eljövendő ciklus "aranykorát"." (René Guénon: A Nagy Paródia, avagy a fordított spiritualitás)

1.

Diagnózis:
A "láthatatlan" globalo-modernista világhatalmi rendszer szellemi eljelentéktelenedésének folyamata, a Mindenség rendje (dharma) kozmikus mozgás aspektusának törvényszerűségeiből következik, mely az emberi szférában három fundamentális tévedés meglétére vezethető vissza:
1. A hitelből hitelezés (mohóság).
2. A hazugság spirituális csúcsértékként való kezelése.
3. A kettő, a megosztás (dharma-tagadás) kozmikus szintű alapállása (ha jót akar, akkor is megoszt), de Isten jobban tudja, mert nem lehet a tenyeréből kiugrani.

Terápia:
Ez ellen a folyamat ellen belső eszközként a probléma felismerésével lehet küzdeni, a minduntalan felajánlott, "baráti-jópofa", lényegileg őszintétlen "együttműködés" (halálos ölelés) helyett a jó és a rossz világos megkülönböztetése, a bivaly-uralás alkalmazása. (Az antitézisnek nem az elpusztításáról, hanem a őt megillető helyére állításáról van szó, elsősorban önmagunkban: A túl tiszta vízben nincs élet, de a túlsózott leves viszont ehetetlen.), az Igazság, mint spirituális csúcsérték érdekében való bölcs küzdelem, de Isten jobban tudja, mert mindent lát.

Prognózis:
A lappangási időszak egyrészről további széthullást, elmocsarasodást, "világvégét", a "Sötét Kor kezdetét" fogja jelenteni a lemenő nap kultúrájának (ami valószínűleg pusztán egy hatalmi zsugorodásban ölt testet /nem lesz menő bizonyos viselkedési stílus, pl.: az individualizmus vagy a hihetetlenül gagyi tegeződésmánia./), másrészről - "megmagyarázhatatlan" folyamatként - hajnalodást, az "aranykor" előjátékát jelenti a tradícionális szakralitás számára, amely a "semmiből" előtör és "mindent visz", deus ex machina.
Mint eurázsiai kultúra, számunkra pozitív lehetőségeket rejt a kelet felértékelődése (Putyin-Iszlám-Kína).

"A modernista globalizáció evolúciós zsákutca" (Bogár László):
Természetesen létezik más eshetőség is, hogy kipusztul az emberiség, mivel pusztán mi gondoljuk, hogy a Kozmosz számára nélkülözhetetlenek vagyunk, holott koránt sincs így, iparkodnunk kellene, de Isten jobban tudja, mert Ő a Kezdet és a Vég, mert Ő a Kezdet- és Vég-nélküli, az Örökkévaló, a Vagyokság és a nem Vagyokság, a megfogalmazhatatlanság és a fogalmakon túliság, mivel minden Ő.

2.

Az Egyet a Kettő, a Kettőt a Három követi, ami visszavezet az Egyhez.

3.

Az én-nem én megkülönböztetésből fakadó Élet pusztán a valóság egy arca vagy - szigorúbban véve – illúzió, hiszen a Mindenségből nem lehet kiválni. "A világ úgy él Istenben, mint az álom él az álmodóban." (Buji Ferenc: Magasles. Kairosz Kiadó. 2003.)

4.

"Az Egyből kiszakadni akaró Kettő." (Arthur Schopenhauer) beindította a Mozgást, ami a ciklicitás törvényének megfelelően, a szétzilálódás, a lecsengés irányába tart.

5.

A Mozgás kizárólagos jelentőségének spirituális értelemben "világtalan" gőgjéből fakad az újításmánia, aminek szélsőséges formája a felbomlasztás "forradalmi" erejében nyilvánul meg, amelynek egyik lényegi törekvése saját világiasság-központú látásmódjának kizárólagosságként való erőltetése (Lásd.: világnézeti semlegesség elv), az ellenség, a tradicionalitás végső megsemmisítése, hiszen ez a feltétele, hogy az emberiség eljusson az "aranykorba", a kis-én kultusz totális világuralmába *. Ezt célozhatja a hol szelíd, hol drasztikus átnevelés ** jelensége is, amit nem lehet elég korán kezdeni. A legjobb talán oviban (bölcsiben?) ***.

*A modernizmus egyik fő fegyvere az összezavarás, amely egyfajta fordítottság technika: Azzal vádolni mást, amit én képviselek és egyébként lehet, hogy az illetőre egyáltalán nem érvényes.

Egy másik formája: pontosan az ellenkezője mellett törni lándzsát, mint amit képviselek. Például a nyitottság mellett, amikor a zártságot tartom előnyösebbnek. stb.. Ennek "haszna", hogy ő nyitott lesz, míg én a nyitottság látszata, sőt élharcos mivolta mögött zárt maradok, így előnybe kerülök vele szemben.

**"A liberalizmus (régebben szocializmus) jó, csak az emberek nem elég érettek hozzá." "Nem az a baj, hogy sok a liberalizmus (szocializmus), hanem, hogy kevés" vagy utalhatnánk az élethosszig tartó tanulás elvéből (az időtlen bölcsességre való vakság; fiatalság-kultuszból fakadó "folytonos megújúlás" és "elavult tudás" elv)"továbbképzés" erőltetésére, ahol a liberális világképben fogant fejtágítás, agymosás lassacskán a szocialista "Szabad Nép - félórák" hangulatát idézi, csakhogy ezért már fizetni is kell. következő

***Vö.: Falanszter-jelenet. In.: Madách Imre: Az Ember Tragédiája című írásából.

6.

A kiút valószínűleg a demokrácia és diktatúra horizontális váltakozásaira merőleges, vertikális, szakrális, - az égi rend leképződését, másképp: a földinek ég felé emelését jelentő - önzetlenség hierarchiájának a helyreállításában található. (Úgy tűnik, hogy a demokrácia pusztán a diktatúra egy rejtett formáját képviseli, mintha pusztán egy horizontalizáló ál-váltakozást látnánk, mintegy színházi előadást.)

7.

A modernista kis-én (Ego) kultusz lelkületének verse:

Tüzes a föld, levegő,

Éden a pokol, az ingem,

Idegeimben zeneszó jár.

Tudom, hogy törvény szerint

betölti sorsát minden,

Gyötrelmes és gyönyörű ez a nyár!

(Sajnos nem ismerjük a szerző nevét.)

A tradicionális Nagy-én kultusz szellemiségének verse:

Öröm előzi, hirtelen öröm,

Ama szemérmes szép anarchia.

Nyitott a táj, zavartan is sima,

A szél sikálta torlaszos tetőkre,

a tenger kőre, háztetőre látni,

az alkonyati rengeteg ragyog.

Kimondhatatlanul jól van, ami van,

Minden tetőről látni a napot.

Az össze-vissza zűrzavar kitárul,

A házakon s a házak tűzfalán,

A világvége üres kutyaólban,

Aranykori és ugyanaz a nyár!

(Pilinszky János)

************

"Semmi sem emel fel, csakis az alázat, semmi sem taszít le, csakis a gőg és a gyűlölet."

(Szent István)

************

"Az Antikrisztus nem egyenrangú Istennel,

Isten áldásának hiányát az Antikrisztus erői nem pótolják,

a vele való szövetségben nem maradhatunk fönn."

(Czakó Gábor)

************

Ne feledd: a türelem nem megalázkodás, hanem küzdelem.

Mindaddig rab vagy, amíg nem szelídítetted meg énedet.

Csak az Isten akarata a fontos, nem a Tiéd.

A hívő semmit sem veszít a halállal,

de amíg él, nem tudja mi vár rá.

(Abdurrahman Halis Kerkuki)

************

Ahogy a "Világ" illúzió természete megszilárdul, paradicsomi derűben keletkeznek és tűnnek el a jelenségek, ahol a felszín hol viharos, hol csendes, de a tenger kifürkészhetetlenül mély és biztonságos.

A Kis Misztérium talaján, az Éden fölött kezdődik a Nagy Misztérium:

Egy ősi-titkos szakrális tanítás szerint Istenhez a kő áll a legközelebb, aztán következnek a fák, növények, majd az állatok. A legtávolabb az ember áll, ezért a legnehezebb és legnemesebb feladatra rendeltetett.

***********

" Egy kiváló mester állítja, hogy első születésének jelentőségét messze felülmúlja az attól való elszakadás. Helyesen mondja. Amidőn Istenből kiáramlottam minden így szólt körülöttem: "Van Isten!" Hogyan tehetne ez boldoggá, hiszen ezáltal teremtmény voltomról veszek tudomást. Ellenben az elszakadásban, szabadon mind magam, mind Isten akaratából, szabadon a teremtés minden művétől, sőt magától Istentől is, sem kreatúra, sem Isten nem vagyok többé, hanem vagyok aki voltam, s aki leszek örökkön örökké! Egy hatalmas lendület ekkor az angyali világ fölé emel. És ebben a lendületben olyan kincs birtokosa leszek, hogy Isten nem elégíthet ki engem semmivel, ami isteni voltát jelenti, nem, még isteni műveinek összességével sem. Mert ebben az elszakadásban eszmélek rá, hogy Isten és én egyek vagyunk. Ekkor az vagyok, aki voltam, se nem növekszem, se nem fogyatkozom, mivel én vagyok a mindenséget mozgató mozdulatlan ősok. E helyt Isten nem talál többé szállást az emberben, mert az ember ezzel a szegénységgel visszaragadja azt az önmagát, aki öröktől fogva volt és aki örökkön örökké megmarad. E helyt Isten és a szellem egy és ugyanaz, és ez az eredeti és végső szegénység, amit az ember elérhet. Aki e szavakat nem érti, ne is szomorítsa magát, mert ameddig valaki nem érik maga is olyanná, mint ez az igazság, meg sem értheti ezt a beszédet. Meztelen igazság ez, közvetlenül Isten szívéből fakadt."

Eckehart mester (Hamvas Béla: Anthologia humana. Életünk könyvek. Szombathely. 1990. /Hamvas Béla művei sorozat 1./)

***********

Iamblikhosz: De mysteriis.

A Kelyhet mindenkinek felajánlják,

ám a bort mindenkinek önszántából kell meginnia,

azon ősi bölcsesség értelmében,

amelyet a hallgatás a mai napig érintetlenül megőrzött.

(In.: Zelnik József: A kehely.
Ökotáj. 41-42.szám. 2009)