A katonai-ipari-földönkívüli komplexummal nem együttműködő fajok 

1954. február 20-án „emberi külsejű” földönkívüli faj képviselői találkoztak az Eisenhower kormányzattal sikertelen kísérletet téve arra, hogy valamiféle egyezményt kössenek az USA termonukleáris fegyverkezési programjáról. A problémát láthatóan az okozta, hogy az említett idegen faj nem volt hajlandó katonai célokra is felhasználható technológiát átadni a militarista Eisenhower kormányzatnak, így a további - a háttérben folytatandó -, megbeszélések is zsákutcába futottak ezen faj és az emberiség képviselői között. Az említett idegen faj által mutatott eleve elzárkózás a katonai-ipari-földönkívüli komplexumtól (MIEC) fontos jelzés volt arra vonatkozóan, miszerint létezik egy jelentős „emberszerű” idegen faj, mely nem kíván kapcsolatba kerülni a MIEC-cel sem az USA-ban, sem a bolygó más részén.

Az idegenek ezen második csoportja jellemzően „emberszerű”, emiatt igen könnyen el tudnak vegyülni az emberi társadalomban, miként azt Dean és mások is megemlítik, lehetetlenség őket megkülönböztetni az emberiség többi részétől. Ezek a fajok az elbeszélések szerint a következő csillagképekből, csillagrendszerekből érkeznek: Lant,, Fiastyúk, Szíriusz, Procyon, Tau Ceti, Ummo, Androméda és Arcturus. Nekik tulajdonítják a földi ember genetikai anyagának egy részét is. Alex Collier szerint mindösszesen 22 földönkívüli faj vett részt az ember genetikai anyagának kialakításában, az „emberi kísérletben”, a fentebb már említett gyíkemberek, a szürkék és az annunakik mellett a második csoportból való fajok is, kiket Collier úgy ír le, mint „barátságosak”.

Ezek vagyunk tehát mi, egy földönkívüliek által végrehajtott genetikai manipuláció termékei, akik legalább 22 idegen faj különböző génkészletének részeit hordozzuk hatalmas örökletes állományunkban. A genetikai örökségünk és lélekkel rendelkező mivoltunk miatt a barátságos földönkívüli fajok úgy tekintenek ránk, mint uralmuk alatt állókra.

Emiatt a genetikai kapcsolat miatt a katonai-ipari-földönkívüli komlexumon kívül elhelyezkedő idegen fajok sokkal inkább védő-óvó jellegűen tekintenek az emberiségre, hasonlóan ahhoz a szülőhöz, akinek ifjú fia vagy lánya veszélyes környezetbe kerül. Az ebbe a csoportba tartozó idegeneknek legfontosabb törekvése, hogy felelősségteljesen garantálják a teljes emberiség biztonságát mind önmagával, mind a nagyobb galaktikus közösséggel szemben, melynek részét képezik.

Két jelentős részre osztható a jelenleg tárgyalt csoportosulás. Az elsőbe azok a „földönkívüliek” tartoznak, akik a történelmi korokban népesítették be a Föld felszín alatti lakótereit, és úgy írják le őket, mint egyfajta maradványait az ősi emberi civilizációknak; akik a felszíni emberi civilizációtól eltérő fejlődési utat futottak be. A másik része a csoportnak nem földi eredetű, azonban olyan mértékű emberi vonásokkal rendelkezik, hogy könnyedén el tud vegyülni az emberi társadalmakban a könnyű azonosíthatóság veszélye nélkül.

Telosziak

A felszín alatt élő „földönkívülieket” úgy említik, mint az emberi civilizációt megelőző földi kultúrák, mint például Lemuria vagy Atlantisz maradványai, s amiatt genetikailag az emberiség rokonai. A leginkább ismertté vált beszámoló ezekről a ősi fajokról Richard Byrd admirális munkája, a szerző halála után megjelent „Naplók”. A mű az északi pólus térségébe vezetett titkos expedícióját mutatja be, amely során elvitték egy, az északi emberekhez hasonló tulajdonságokat mutató faj felszín alatti településeire. Szemtanúja lehetett e társadalom néhány csodálatos technikai vívmányának, valamint találkozhatott a fejlett nép vezetőjével, aki állítólag ezt mondta:

„Megengedtük, hogy belépjen ide, mert nemes személyiség és jól ismerik a felszíni világban admirális… Az Arianni nevű térségben tartózkodik, a Föld egyik belső világában… Admirális, el kell mondanom önnek, miért hívtuk meg ide. Érdeklődésünk akkor fordult az önök irányába, amikor az önök faja felrobbantotta az első atombombáit japán városok, Hirosima és Nagaszaki fölött. Ezekben az aggasztó időkben kiküldtük repülő szerkezeteinket, a „foo fighter”-eket, hogy derítsék fel, mi történik… Mint láthatja, soha sem avatkoztunk be korábban az ön faja háborúiba, és kegyetlenkedéseibe, de most mégis ezt kellet tennünk, miután önök megismerkedtek egy bizonyos energia fajtávval. Képviselőink üzeneteket továbbítottak az ön világa hatalmasságaihoz, ám azok semmilyen figyelmet sem fordítottak rá. Most önt választottuk ki abból a célból, hogy szemtanúja lehessen, világunk létezik. Mint láthatja, kultúránk tudományunk sok-sok évezreddel megelőzi az ön fajáét.”

Miközben folyamatosan hallhatunk Byrd admirális naplóiban foglaltakkal ellentétes véleményeket, azoknak a száma is állandóan növekszik, akik találkozhattak a fejlett felszín alatti emberiség képviselőivel. Egy hatalmas felszín alatti város, Telosz, fekszik mélyen a Shasta hegy alatt Kaliforniában, legalábbis ezt állítják azok az egyének, akik akár fizikai mivoltukban látták meg és tapasztalták meg a várost, akár telepatikus úton kommunikáltak lakóival. William Hamilton, ismert ufókutató állítása szerint találkozott Telosz küldötteivel, akik bemutatták neki a város fejlett technológiáját és szerkezetét, valamint beszámoltak neki a korábbi civilizációhoz, Lemuriához fűződő kapcsolataikról. Hamilton leír egy teloszit, „Bonnie-t”, s bemutatja családját is:

„Bonnie, az anyja (Rana Mu), az apja (Ra Mu), a nővére Judy, az unokatestvérei Lorae és Matox átköltöztek a mi világunkba, azonban sűrűn visszajárnak Teloszba pihenni és regenerálódni. Bonnie arra hivatkozik, hogy társai unalmas gépekkel unalmas alagutakat fúrnak a földben. Ezek az unalmas gépek felfűtik a sziklákat a vörös izzásig, aztán megüvegesítik őket, így szükségtelenné teszik nagyenergiájú sugárzás és ehhez szükséges kiegészítő eszközök használatát. Az alagutak szükségesek a különböző felszín alatti, a mi hemiszféránkban levő települések összekapcsolására. Az alagutakban elektromágneses meghajtású vonatok száguldanak egészen 4000 km/órás sebességgel. Az egyik alagút például a brazíliai dzsungelben, Matto Grosso városához csatlakozik. Vízkultúrás kertészetekben a teljes fényspektrummal megvilágítva termesztenek növényeket, mindezt automatikus üzemmódban. Így látják el Telosz, a pénz használatát nem ismerő, másfél milliós népességét élelmiszerrel és egyéb erőforrásokkal.

Dianna Robbins aki - állítása szerint - telepatikus kapcsolatot létesített velük, kijelenti, a telosziak az ősi Lemuria népének maradványa, akik a Shasta hegy felszín alatti térségét alakították át otthonukká, amikor kontinensük elpusztult. Eredetileg mindössze 15 000-en voltak, ennyien maradtak Lemuria pusztulását követően, azonban mára felvirágoztatták a Shasta hegy alatti kultúrájukat, lakosságuk száma elérte a 1.5 milliót; pszichotronikus technológiákat alkalmaznak, ehhez kristályok erejét és a telosziak magasan fejlett mentális képességét felhasználva hihetetlenül fejlett társadalmat építettek fel, mely kapcsolatban áll más csillagrendszerekből származó földönkívüli fajokkal is. A telosziak – a beszámolók szerint – specializálódtak az emberi élet meghosszabbítására, valamint harmonikus technológiákat és vallási rendszereket alakítottak ki a felszín alatt élők számára. A telosziak és más felszín alatti „földönkívüli” fajok igyekeznek minden erejükkel csökkenteni az emberiség és a földönkívüliek között fennálló technológiai egyezmények pusztító erejét, miközben segédkeznek az emberiség tudati szintjének emelésében. A telosziak legfőbb tevékenysége és egyben a kapcsolata a felszíni emberiséggel arra irányul, hogy megtanítsák velünk a Föld ősi történelmét, kiterjesszék az emberi élettartamot, megváltoztassák az egészségtelen hiedelemrendszert és védjék a környezetet. A globális segítségnyújtási törekvéseik a következőket ölelik fel: környezetvédelem, a biodiverzitás megőrzése, az emberi egészség és hosszú élettartam helyreállítása, az elveszett történelmi ismeretek rekonstruálása.

Az emberszerűnek látszó „földönkívüliek” – az állítások szerint – genetikai anyagukkal hozzájárultak a földi evolúcióhoz, és ezek közül sok idegen faj engedélyt adott néhány képviselőjének, hogy reinkarnálódjanak a Földre emberi családokban, mint „csillag magok”. Ezek a „csillagmagok”, „csillag gyermekek”, vagy „csillag emberek”, mint személyek, Brad és Francie Steiger művében kerülnek bemutatásra, akik korábban más csillagrendszerekben éltek, azután a Földre jöttek, és saját elhatározásukból emberi testet öltöttek, hogy az emberiség evolúciós fejlődésének mintegy lökést adjanak. Az emberek nagy része biztos benne, a földönkívüliek ezen fajtája barátságos hozzánk, amint ez a „kontaktok” beszámolójából is kiderül, köztük George Adamski, Orfeo Angelucci, George Van Tassell, Howard Menger, Paul Villa, Billy Maier es Alex Collier, akik valamennyien ilyen értelemben nyilatkoztak úttörő jellegű kapcsolataikról ezekkel a földönkívüliekkel. Az említett kontaktok gyakran fizikai bizonyossággal is szolgálnak kapcsolataikról földönkívüli lényekkel, fényképekkel, filmekkel rendelkeznek. A legalaposabban dokumentált és kutatott kontakt Eduard „Billy” Meier, aki a legbőségesebb információkat szolgáltatta a kutatóknak. Ezek az emberszerű földönkívüli fajok láthatólag különbözőféleképpen „specializálódtak”, különleges történelmük és galaxisban végzett bolygóközi vándorlásaiknak, problémáiknak és konfliktusaiknak megfelelően. Fontos megismerni a legfőbb ténykedését minden egyes fajnak, azt, hogy milyen viszonyban állnak az emberiséggel, illetve azt, miként tudnának jobb kapcsolatot kiépíteni velünk a globális problémák megvitatása kapcsán.

Lant-beliek (Lyrans)

Talán akkor járunk el leghelyesebben e „földönkívüli” idegen fajok és tevékenységeik tárgyalásában, ha mindenekelőtt figyelmünket arra a csillagrendszerre fordítjuk, melyet az emberi civilizáció galaxisbeli forrásaként emlegetnek, ahonnan szétsugárzott, ez pedig a Lant csillagkép. Az egyik legelső, a Lant rendszeréről tudósító „kontakt”, a széles nyilvánosságot kapó Billy Meier volt, a Lant-beliek 1975 és 1986 közötti állítólagos látogatásainak köszönhetően, aki folyamatosan fizikai dokumentumokkal is szolgált állításainak alátámasztására, meglehetősen összezavarva ezzel a Meier állításait szkeptikusan fogadókat. Számos esetben végeztek mindenre kiterjedő nyomozást magánszemélyek és szervezetek Meier állításai kapcsán, s megállapították, dokumentumai nem hamisítványok, ezért egyértelműen úgy kell tekinteni rájuk, mint a földönkívüliekkel folytatott kapcsolata bizonyítékaira. A Meier által évek alatt szolgáltatott fizikai bizonyságok nagy számának köszönhetően megbízható és szavahihető emberként tekintettek rá, állításaiból pedig az következik, hogy valójában igen fontos szerepe van, mint szóvivő, a földönkívüli faj számára.

Meiernek az alábbiakat adták tudtára a Lant csillagrendszerbeli kapcsolatai és emberi lakosai:

„A 'svájci' Fiastyúk-beliek elmesélték ősi örökségüket, mely természetesen hatást gyakorolt a mienkre is, miszerint eredetileg (még a Fiastyúk-korszak előtt), a csillagok egy manapság általunk a Lant csillagképben lévő Gyűrűs-ködnek ismert objektum közelében lévő csoportját népesítették be, innen ered a nevük is, Lant-beliek, ugyanezt a szisztémát alkalmazzuk akkor is, amikor a Fiastyúk térségéből érkező embereket Fiastyúk-belieknek nevezzük. A korai Lant-beliek hatalmas űrbárkákkal indultak más csillagrendszerek felé és ahol lakható körülményeket találtak, ott kolóniákat hoztak létre, ezek felvirágoztak, s később maguk is elindították saját felderítő egységeiket a világűr kikutatására.

Meier további beszámolóiban említést tesz arról, miként került fizikai kontaktusba egy Lant-beli űrhajóval, melynek utasai bemutatták neki világukat és más, velük együttműködő világok csillagrendszereit. Alex Collier a Lant-beli civilizáció kezdeteiről beszél, ahogy azt számára az Andromédáról származó földönkívüliek előadták:

„A Napok és a bolygók életkorát tekintve galaxisunkban, elhatároztuk, hogy az emberi életformát a Lant csillagrendszerben hozzuk létre. Az emberek mintegy 40 millió éve éltek ott, töretlenül fejlődve. A Lant-beli emberi faj érdeklődése főleg mezőgazdasági jellegű volt. Életük, bár sokan voltak, békében és jólétben telt.”

A Lant-beliek északi típussal rendelkeznek és minden bizonnyal ők azok az „Elochimok” akikről a vallási hagyományok a Földön és szerte a Galaxisban beszámolnak. A Lant-beliek, szerte a Galaxisban és az emberi genezisben betöltött szerepének köszönhetően, kézenfekvő, hogy ők azok, akik a legmélyebben ismerik az emberi faj eredetét és galaktikus történelmét. Akár a „Galaktikus történészek” jelzőt is rájuk illeszthetjük az emberi faj szemszögéből. Egyáltalán nem lehet véletlen, hogy a Lant-beliek segítenek felfedni az emberi fajok Galaktikán belüli igazi történetét, az emberi kultúra és az „emberi lélek” mély megértését. További részletek a Lant-beliekről:

„A Lant-belieknek van egyfajta természetes vonzódásuk a kezdetek és az ősi történelem iránt. Ezért igen hasznos segítőtársak lehetnek mindenkinek a múlt megértésében, az egyes események megfelelő sorrendbe rakásában. Amint az emberiség megérti múltját és eredetét, megszerzi annak képességét, hogy tudatosan visszamenjen, pontról pontra, lefejtse az egyes rétegeket, mint a hagyma héját, és rátaláljon igazi természetére. Kitűnő idegenvezetők lehetnek ebben a folyamatban, ebben az ember számára lélektani folyamatban, saját történelmük és motivációik megértésében, s abban, mindezek miként jöttek létre.”

Összefoglalásképpen: a Lant-belieknek legfőbb tevékenysége az emberi faj különleges Galaxison belüli történelmének megismertetése, valamint segítségnyújtás az emberi indíttatások és lehetőségek megértésben. Globális jellegű tevékenységük magában foglalja pontos, az emberiségre vonatkozó történelmi ismeretek nyújtását a Galaktikus história megértéséhez, segítséget az emberi lényeg felfedezéséhez, diplomáciai és konfliktus-enyhítési tevékenységet, valamint világméretű oktatást-nevelést.

Fiastyúk-beliek (Pleiadians)

Billy Meier leírja a Fiastyúk-belieknek a Lant-beliektől való leszármazását, azt, eredetileg miként vándoroltak csillagrendszerről csillagrendszerre, hogy aztán a Fiastyúk csillagain letelepedjenek:

„Ősi ismeretekkel rendelkezünk a korai Fiastyúk-beli elődök egy másik anyacsillag körüli életéről, s arról, hogyan utaztak végül a Fiastyúk rendszerébe. Írások szólnak a mi Naprendszerünkbe jóval korábban végrehajtott kivándorlásról is, valamint arról, hogyan és miként bukott meg ez a kísérlet. A Fiastyúk-beliek őseinek eredeti bolygóján a túlélők egyharmada, a katasztrofális pusztulást követően, új technológiát fejlesztett ki, elhatározta, hogy mindössze 900 év alatt gigászi űrbárkákat épít mélyűri kitelepülés céljából. Így is történt, elkezdték útjára bocsátani a kozmosz minden irányába hatalmas járműveiket, több száz éven át. A Svájcot meglátogató földönkívüliek azoknak az űrbárka utasoknak a távoli leszármazottai, akik egy csillaghalmazból, az általuk létrehozott három emberi civilizáció közül az egyikről származnak, az általunk ma Fiastyúk-rendszernek nevezett csillagcsoportosulásból. Megtapasztaltak nagy nyereségeket, de nagy veszteségeket is az idők folyamán. Egészen pontosan, az emberiség azon legkorábbi telepeseknek a leszármazottja, akik megpróbáltak letelepedni ebben a Naprendszerben, majd összekeveredtek bennszülöttekkel, illetve azon humán fajoknak, akik számos helyről betelepedtek ide.

Annak a rendszernek a pontos neve, melyről a Meiert meglátogató Fiastyúk-beliek érkeztek Taygeta, a legfontosabb bolygó ezen a rendszeren belül pedig az Erra. A Fiastyúk-beliek úgy hivatkoznak Meierre, mint általuk választott képviselőre, akinek az a küldetése, hogy elhozza a földönkívüliek jelenlétével kapcsolatos igazságot az emberiség számára. Semjase, a Meierrel kapcsolatba került Fiastyúk-beliek hölgytagja a következőképpen mutatja be saját szerepüket:

„Nem vagyunk sem a Föld őrzői, sem Isten által küldött őrangyalok vagy hasonlók. Sok ember úgy gondolja, valamiféle felügyeletet gyakorlunk a Föld felett, s az emberek sorsát befolyásoljuk. Ez nem igaz, mert mindössze egyes egyének által elhatározott küldetéseket hajtunk végre, melyeknek semmi köze a Föld irányításához vagy a Föld sorsának befolyásolásához. Ezért tehát helytelen minket a Föld felsőbbrendű üzenethordozóinak vagy őreinek tekinteni.”

A Fistyúk-beliek látogatásai megértésének kulcsmomentuma, hogy figyelmeztessék az emberiséget a szürkékre, akikről a következő információkat adták át:

33. Különböző egyéb életformák is léteznek, hatalmas tudásanyaggal, akik függetleníteni tudták magukat közvetlen környezetüktől. Képesek beutazni a világűrt, és alkalmanként a Földre is ellátogatnak.

34. Sokan közülük meglehetősen kellemetlen teremtmények, s a barbárság gyakorlásában és minőségében olyan súlyos fokot érnek el, mint a földlakók.

35. Óvakodni kell tőlük, mert hajlamosak minden elpusztítani és lerombolni, ami csak az útjukba kerül.

36. Számos alkalommal pusztítottak már el egész bolygókat, vagy kényszeríttették lakosait szolgasorba.

37. Küldetésünk egyik feladata a földi emberek figyelmeztetése ezekre a teremtményekre.

38. Legyen mindez a Föld lakosainak tudomására hozva, hiszen közeleg az idő, amikor ezekkel a degenerált humanoid teremtményekkel [szürkék] elkerülhetetlenné válik az összeütközés.

Collier szerint, a szürkék és a Fiastyúk-beliek érintettek számos, a Naprendszerünkben vívott ütközetben, de más csillagrendszerekben is, mint például a Szíriusz B. Másik kulcseleme a Fistyúk-beliek látogatásának Meier szerint segítség az emberiség tudatának felemelésében, illetve a régiók egyesítésében. Figyelemreméltó, hogy a Fiastyúk-beliek elvetik jó néhány más kontakt állítását, mint például Adamskiét, ezért, közvetett módon, egyfajta exkluzív vonatkozást adnak az igazságnak és a földönkívüli fajok jelenlétének. Érdekes módon Collier határozottan kijelenti, néhány Fiastyúk-beli csoport, mint például az Alcyonéról érkezők, „titkos programokon” dolgoznak, miközben a Taygeta-beliek (Meier is említést tesz róluk), a beszámolók szerint, az emberiség igaz segítői. Néhány Fiastyúk-beli  esetleges „titkos programjai” mellett, a legtöbb tapasztalat és tény arra mutat, hogy a Fiastyúk-beliek pozitív kapcsolatban vannak az emberiséggel, igen sokat tesznek az emberi tudatosság növelésének segítésében, valamint azon vannak, hogy az emberiség megtalálja a függetlenségét a szürkék/gyíkemberek hatása alól. Következésképpen, a legfőbb tevékenysége a Fiastyúk-belieknek, láthatólag, az emberiség segítése szabadságának megtalálása érdekében az elnyomó kultúrák alól, és a tudatosság növelése. A Fiastyúk-beliek segíthetnek globális megoldást találni az egyetemes emberi jogok biztosítására, tényleges demokratikus rendszerek kialakításában, az emberi tudatosság emelésében és a globális oktatásban.

Északi Rigeliek

A Fiastyúk-beliek sok-sok szétrajzó emberi űrkolóniája közül az egyik az Orion csillagkép  Rigel nevű csillagának egyik bolygóján telepedett le. A történelmük során a Rigel, a maga északi típusú lakosságával, feltehetően átesett egy szörnyű pusztítással járó polgárháborún, minek következtében a szürkék uralma alá került. George Andrews szerint a Procyon csillagról származó Khyla nevű, északi típusú lakosa, fontos információkat közölt a Rigeliekről, a Procyon-beliekről és a szürkékről az emberiség néhány kontaktjával, ezekről a ismeretekről pedig elmondhatók, hogy összecsengenek más forrásokkal, s Andrews következtetései megbízhatóak. A kontakt Khylát a következőképpen mutatja be:

„Khyla magas, elegáns ember, vékony de izmos, izmos ám könnyed. A szeme körül fekete karika volt, nem tudni, ez természetes vagy mesterséges eredetű, szinte olyan volt mint a szén. Az arca már-már gyönyörű volt, de egyértelműen férfias. Vékony arca volt, magas járomcsonttal, és szúrós kobaltkék szemekkel. Szép, vállig érő szőke haja volt. Izmos nyaka. Bőre halvány pasztell színű, fehéres árnyalattal. Nehéz megmondani a pontos magasságát, a vele való találkozás körülményei miatt, de valahol 180 és 210 cm között lehetett.”

Andrews ír a Rigel történetéről is, ahogyan azt Khyla felfedte a kontakt számára.

„Valaha a kis szürkék ősei magas szőkék voltak. Nagy háború tombolt…  a Nagy Háború előtt a Rigel hatalmas birodalommal rendelkezett, mely forrásául szolgált a legtöbb galaktikus bolygó-benépesítésnek. Valamennyi rigeli magas szőke volt. A Procyonon is alapítottak települést. A Nagy Háború a rigeliek és a rigeliek között tört ki, és földi idővel nézve 300 évig tartott. A rigeliek egy csoportja, akik megérezték, a Nagy Háború közeli ki törését, kegyetlenül megszállták a Procyon telepet titokban épült hajóikkal… Ők voltak az egyedüli rigeliek, akiknek sikerült elmenekülni a mindent elpusztító összeomlás elől. Mindazokat akik a Rigelen maradtak, átalakították kis szürkékké.

Úgy tűnik, a Rigel átesett egy, az egész bolygóra kiterjedő nukleáris katasztrófán, az ezt követő környezeti összeomlás miatt az élet a felszín alatti menedékekre kényszerült. Teljesen valószínűtlen, hogy az északi típusú rigeliek is átestek volna a „kis szürkékké” alakító transzformáción, hiszen génkészletük jelen van az emberiség örökletes állományában, például az északiaknál. A genetikai átalakításuk sokkal hosszabb ideig tarthatott, mint az említett három évszázad. Inkább valószínű, hogy a túlélő, északi típusú rigeliek részt vettek egy, valamelyik csillagrendszerből, például a Zéta Reticuli térségéből érkezett,  „kis szürkék” által vezetett  bolygóméretű hibridizációs programban, akik behatoltak a Rigel térségébe és meggyengítették azt a Nagy Háború időszakában. A kis szürkék minden valószínűség szerint genetikailag „nagy szürkékké” formálják magukat, és ehhez az északi típusú túlélők genetikai anyagát is felhasználják, akik gyengének bizonyultak a szürkék hibridizációs programjával szemben. A rigeli „magas szürkék” minden bizonnyal kulcsszerepet játszanak a szürkék által kezdeményezett diplomáciai törekvésekben az emberi-szürke hibrid fajok megteremtésére, mint a mindkét fajra legkedvezőbb megoldás kivitelezésében.

A legtöbb, bolygójáról kirajzó rigeli a Procyon  rendszere felé vette az irányt és fogott hozzá civilizációja újjáépítésének. A Procyon kettős csillagrendszer, 11.4 fényév távolságra a Földtől. A jelek szerint a rigeliek a negyedik bolygón alapították meg új kolóniájukat. Andrews szerint a Procyon-beli kolónia felvirágzott, mindaddig, amíg a jelenleg a Rigelt uraló szürkék fenyegető jelenlétébe ütközött, akik uralmukat a Procyonra is ki akarták terjeszteni. Khyla elmesélte az a taktikát, ahogy a szürkék próbálták uralmuk alá hajtani a Procyont:

„A szürkék eleinte néhány nagykövet révén látogatást tettek nálunk, aztán különböző területek specialistáit küldték, akik igen hasznosak voltak a számunkra, részt vettek különböző programokban, melyek során együttműködtek velünk, végül, mint turisták jelentek meg nálunk. Ami eleinte csöpögés volt, később áradattá terebélyesedett, ahogy soha nem látott számban érkeztek hozzánk, lassan de biztosan beépültek társadalmi rendszerünk minden részébe, beférkőztek még a legtitkosabb vezető csoportjainkba is… pontosan úgy, miként a ti bolygótokon, ahol elkezdtek teljesen tisztességtelen módszerekkel ellenőrzést gyakorolni a CIA és a KGB vezető tisztségviselői felett, olyan technikákkal, mint például a telepátia vagy a hipnózis, mely az agynak a legősibb területére, a hüllőagyra hat, éppen olyan technikákat vetnek be, mint a Procyonon… Kialakítottak egyfajta telepatikus hipnotikus kontrollt a vezetőink felett. A vezetőink felett és majdnem mindannyiunk felett, ez az egész olyan volt, mintha valamilyen végzetes jóslat megvalósítása felé rohannánk, mintha be lennénk programozva valamilyen rituális fekete mágia révén, melynek a jelenlétét nem voltunk képesek felismerni.

Khyla aztán tovább folytatta a szürkék által a Procyon lakosainak jelenlegi rabszolgasorba kényszerítésének történetét, mely alól a legtöbb procyoni képtelen megmenekülni. Fejlett „multidimenzionális tudatosság” elvét magába foglaló időutazási technológiákat alkalmazva, valami olyasmit, ami gátolja a szürkék degradált genetikus állományának duplikálódását, azonban jelentős számú procyoni képes volt megszökni, s megszervezni egy függetlenségi harcot a „távoli időfolyosókból”. Említésre méltó, ahogyan a Procyon-beliek leírják, miként sikerült néhány ellenállási technikával sikereket elérniük, ezek az eljárások pedig hasonló helyzetekben a Földön is alkalmazhatók:

„…egyenlő az öngyilkossággal a szürkékkel szembeni közvetlen harc az emberiség jelenleg rendelkezésére áll fegyvereivel. Hiszen biztosak lehetnek a válaszcsapásban, és megismerhetik hatalmas erejüket. Az emberi tudatosság a leghatékonyabb elérhető fegyver jelenleg. A legeredményesebb módon úgy vehető fel a harc a szürkékkel szemben, ha az emberiség megváltoztatja tudatossági szintjét a lineárisról a multidimenzionális érzékelésre…. Olyan technikák állnak ugyanis rendelkezésükre, mely által képesek letéríteni a Földet pályájáról. Van az emberiségnek azonban egy kulcsfontosságú képessége, ami nekik nincs: a adottság, miszerint az ember képes tudatában olyan képeket őrizni, mely az egyént inspirálja és megérteti vele a kapcsolódását a mindenség ősforrásához. Ez a győzelem kulcsa.”

Alex Collier szerint a Procyonbeliek nemrég megszabadultak a szürkék uralmától, valamint azt is álllítja, hogy jelenleg nyerő pozícióban vannak a szürkékkel való tárgyalások megkezdésekor.

Összefoglalásképpen: a Procyon-beliek legfontosabb tevékenysége a hatékony védekezés az emberiség földönkívüli uralom alá vetésével szemben a „multidimenzionális tudatosság” technikájának kifejlesztése révén, tudati képek használatával, melyek által az egyén megvédheti magát a földönkívüliek tudatirányítása, és barátságtalan, monitorozási eljárásai alól. Globális problémák megoldása terén a Procyon-beliek segíthetnek a földönkívüliek egész Földre kiterjedő hódító tevékenységének leleplezésében, azáltal, hogy a titokban jelenlévő idegen fajokat felfedik; fejlesztik a multidimenzionális tudatosságot, az idegenek által végzet tudatirányítást semlegesítik, erőfeszítéseket tesznek az egyetemes emberi jogokért, valamint fejlesztik az Internetet és a globális kommunikációt.

A jelek szerint további emberlakta világok találhatók a Tau Ceti és az Epszilon Eridani rendszerében. Frank Crawford kutató interjút készített számos egyénnel, akik fizikai kapcsolatba léptek Tau Cetiekkel. Az első és legjelentősebb az a feltételezett kiszivárogtató volt, aki részt vett egy UFO-szerencsétlenség helyszínelésében; ahol egy utast élve sikerült elfogni és kikérdezni az Egyesült Államok nemzetbiztonsági tisztjeinek. A szerencsétlenség Phoenix mellett, Arizona államban, 1961-ben történt. Az „Oscar” álnéven bemutatkozó kiszivárogtató beszámolt Frank Crawfordnak az elfogott földönkívüli, a később „Hank” névvel hivatkozott egyén  származási helyére vonatkozó információkról:

„Később Hank megerősítette, hogy ő és társai a Tau Ceti és az Epsilon Eridani rendszeréből származnak. További beszélgetések alkalmával Oscar beszámolt néhány indokról a földönkívüliek jelenlétével kapcsolatban. Elmondta, nem igazán örülnek a kis szürke idegenekkel kialakult helyzetnek. Kijavított bennünket, amikor a „szürke” megnevezést alkalmaztuk, mondván, ők igazából fehérek. A Tau Cetiek véleménye szerint a néhány szürke által alkalmazott eltérítési technika hatalmas jogtalanság az emberiséggel szemben. Igazából egyfajta parazita lények, akik vadásznak az emberiségre szerte az univerzumban – állítja Oscar. Hozzátette, hogy az amerikai kormányzat együttműködése a szürkékkel igen veszélyes és ellenőrizhetetlen… A Tau Cetiekre szintén vadásztak még mindezek előtt, ők azonban összefogtak más civilizációkkal, akik szintén áldozatok voltak….  (Oscar) szeretné tudatni az emberekkel, hogy amennyiben kapcsolatba lépnek a Tau Cetiekkel, nem kell félniük, hiszen ők azért vannak itt, hogy segítsenek. "

A „Hank” által nyilvánosságra hozott ismeretek azt sejtetik, a Tau Cetiek azért vannak itt, hogy segítsenek a szürkék titkos mesterkedéseinek és ténykedéseinek leleplezésében. Kifejezetten ragaszkodnak azokhoz a természetű megállapodásokhoz, melyeket az Egyesült Államok „árnyék kormányzatával” kötöttek egyes egyének „eltéríthetőségéről”. „Oscar” elbeszélése szerint a Tau Cetiről származó „Hank” a szürkék tortúráján esett át, ami miatt majdnem összeütközés tört ki azon Tau Cetiek kezdeményezésével, akik a szürkékkel szembeni katonai fellépést erőltették fogságba ejtett társuk miatt. Az Oscar által leírt események egyben a Tau Cetiek legfőbb tevékenységét jelentik, amint az a következő telepatikus üzenetből is kiderül: „Az egyik faj a Tau Cetiről érkezett. A rejtőzködő társadalmak összeesküvéseinek és ténykedésének felderítésére szakosodott specialisták. Ismerik a trükkös módszereket, melyekkel meggyengíthető egy társadalmi rendszer. Ezért tökéletes partnerek a titkos munkák elvégzésében.

A második személy, aki fizikai kapcsolatba került Tau Cetiekkel egy eltérített, Jill Waldport volt, aki elmesélte Frank Crawfordnak, miként került kapcsolatba földönkívüliek két csoportjával, egyik csoport szürkékből állt, míg a másik egy emberszerű fajból, aki megpróbált neki segíteni közvetíteni a szürkék felé.

„Jill elmesélte nekem, az idegenek egy csoportja kifejezetten nehezményezi más idegenek emberek akarata ellenében végzett tevékenységét. Azért jöttek, hogy megtanítsák hogyan tegyék túl magukat az egyének a szürkék BECSTELENSÉGEIN és miként védekezzenek ellenük. Elmagyarázta, pszichikai síkon szükséges egyfajta védőpajzsot építeni maguk köré, mint valami téglafalat, amikor eljönnek értük. Ez segít megvédeni őket a különböző TUDATBEFOLYÁSOLÁSI TRÜKKÖK alól. Amikor a legközelebbi alkalommal a szürkék eljöttek érte, kipróbálta, s a dolog „látszólag” működött.

Crawford később felfedte hogyan írta le Jill a Tau Cetiről származó barátságos földönkívüliek származását:

„Ezen a ponton kezdtem úgy érezni, hogy agyam asszociációs képességét túlterheltem, így elhatároztam,  megkeresem Aranyhajút, és megkérdem őt, honnan valók. Ha hiszi, ha nem, válaszolt, ’Tau Seat-eye’, mond ez önnek valamit?” Később említettem Oscarnak, közreműködtem egy eset kivizsgálásában, melyben intenzíven részt vettek a szürkék és a Tau Cetiek, segítő szándékot mutatva. Megkérdezte, hol történt a dolog, mire megadtam neki a választ, Springfield közelében, Illionis államban. Ő ezután rendkívül alapos leírást adott Jillről, s kijelentette, meggyőződése, hogy valóban kontakt.”

Összefoglalásképpen, a Tau Cetiek legfőbb tevékenysége a tudatosság felemelésére irányul, arra, miként bánjunk a társadalmak felforgatására törekvő földönkívüliekkel, azonosítsuk be az elit korrupt tagjait és a korrupt intézményeket, emeljük az emberi tudatosság szintjét, és olyan technológiákat fejlesszünk ki, melyek ellensúlyozzák az idegenek fejlett tudatmanipulációs törekvéseit. Globális problémák megoldása terén számíthatunk segítségükre a kormányzati/üzleti korrupciók leleplezésében, az elit manipulációjának leállításában, a földönkívüliek beszivárgása mértékének pontos behatárolásában, a tudatmanipuláció semlegesítésében, az implantátumok eltávolításában, multidimenzionális tudatosság kifejlesztésében, diplomáciai és konfliktuskezelő megoldások elterjesztésében.

Az Androméda csillagképbeli idegenekről is ad leírást Alex Collier. Ők közvetlen leszármazottai azoknak a Lant-belieknek, akik némi nehézségbe ütköztek, amikor először hagyták el a Lant rendszerét, ugyanis ragadozó jellegű földönkívüli fajokkal találkoztak, de végül letelepedtek az Androméda csillagképben a „Zenatae” csillagrendszerben. Collier az Andromédaiak természetét a következőképpen mutatja be:

„Mindenféle technikai fejlesztést, amit csak elértek, társadalmi rendszerük tökéletesítésére fordítottak. Kifejezetten oktatási célokra. De természetesen védekezésre is. Nem, nincs katonaságuk, de természetesen vannak tudósaik. Amit tesznek az az, hogy szinte bárhová elküldik gyermekeiket iskolába, a mi lineáris időnkben számolva 150-200 évig. Mindenféle művészetre és tudományra megtanítják diákjaikat. Minden szakterület mestereinek számítanak. Azután, egy bizonyos ponton, el kellett dönteniük, mivel is akarnak foglalkozni igazán, azonban megvan a lehetőségük, hogy bármikor meggondolják magukat és akármikor valami máshoz fogjanak. Szóval, minden lehetőség rendelkezésükre áll. Mindent az oktatásnak rendelnek alá. Sohasem törekedtek rá, hogy televízió építésével megzavarják társadalmi rendszerüket. Soha. Minden eszköz megvan a fejlesztéshez, a tudományuk és a technológiájuk jórészt védelmi célokat szolgál – főleg holografikus eszközöket használva.”

A legjelentősebb vonásuk az andromédaiaknak az, hogy tagjai az Androméda Tanánácsnak, egy kb. 140 csillagrendszert magában foglaló csoportosulásnak, mely figyelemmel kíséri a Föld sorsának alakulását. Egy 1997-es riportban Collier az alábbiakban írja le a Tanács tevékenységét:

„Nos, jelenleg a Galaxisunkban számos tanács működik. Igazából nem sokat tudok a többi tanácsról, azonban ismerem az Androméda Tanácsot, mely 139 különböző csillagrendszert ölel fel, s időnként összegyűlnek, hogy megvitassák a Galaxisunkban zajló dolgokat. Nem valamiféle politika testület. Amit mostanában megvitattak az a jövőbeni hatalmi viszonyok kérdése, 357 év múlva lesz esedékes, és mindenkire hatással lesz. Amit elvégeztek, időutazás segítségével, az az, hogy képesek voltak meghatározni azt az energiaszint-váltást, melynek következtében a  jövőnkben 357 év múlva mindez bekövetkezik. A szálakat visszavezették a Naprendszerünkre és képesek voltak mindezt a Földre is megtenni, a Föld holdjára és a Marsra. Erre a három helyszínre. Az Androméda Tanács egyik legelső ülésén arról akartak dönteni, hogy