A kígyó, mint szimbólum elsősorban a teremtéssel, a termékenységgel, a megtermékenyítéssel, a nemiséggel, a bölcsességgel, a méreggel gyógyítással, a vízzel, a földdel, az alvilággal, a halállal, az újjászületéssel, a ciklikussággal és a végtelenséggel áll kapcsolatban. Az emberi ego és a férfiúi energia fő szimbóluma.

Sok mítoszkörnek és kultúrának szent állata, ezért nem is lehet mindent végigtekinteni, csupán egy-két kiragadott példát veszünk szemügyre.
Az isteni bölcsességet a "Tudás tüzes Sárkányai" vagy a Kígyók birtokolják, mert e két állat ősidők óta jelképe a titkos tudományoknak. Az egyiptomi uraeus tüzes leheletű vipera vagy áspiskígyó, amely Ra napisten ellenségeit pusztította el. A Ra fején levő napkorongot gyakran ölelte körül az uraeus, amely a királyi hatalmat és tekintélyt szimbolizálta. Az uraeust, mint istennőt a Nap anyjának is tartották. Egyes korszakokban az igazságosság egyik jelképe lett. Maatnak is ismerjük olyan ábrázolását, ahol kígyófejű botot tart.

Az okkultisták szerint Egyiptom félisteni természetű uralkodói és a nagy misztériumok beavatottjai azért hordozták a szent uraeuskígyó képmását a homlokukon, a harmadik szemük helyén, mert azt jelképezte, hogy sikerült felébreszteniük és spirituális magasságba emelniük a Kundalinit. A Kundalini az indiai mitológia elnevezése a kígyóról, mely az ember ágyékában fekszik összetekeredve. A világfa mikrokozmikus megfelelőjének tekintették. (Ezért őrzi a Világfát a legtöbb mondában kígyó vagy sárkány.) A Kundalini az emberben szunnyadó mágikus őserő. Ha felébresztjük álmából, de nem tudjuk irányítani, akkor pusztító erővé válhat. Ha a szív magasságáig vagyunk képesek felemelni, akkor az érzékek asztrálbirodalmában bolyongva eltéríti a mágust igazi céljától. Azonban ha felemeljük a harmadik szemig, akkor megkapjuk az általa biztosított mágikus látást és végtelen bölcsességet, vagyis az egyiptomiak hite szerint istenné válhatunk, miként a fáraók tették.

A Kundalinit gyakran két fejjel ábrázolták, amely utal a benne rejtőző erő kettős természetére. A hermetikus tradíció egyik legfontosabb szimbóluma, a caduceus, azaz Hermész kettős kígyóval átfont, szárnyas pálcája is erre utal. A szárnyas kígyó ezenkívül a sas és a kígyó, vagyis az alsó és a felső világ egyesülését is jelzi. Ebben az értelmében az uraeus a két Egyiptom (Alsó- és Felső, égi és földi) egyesülését, Nekhebit és Uadzsit kígyóistennőt is szimbolizálja.

A transzcendencia talán legismertebb álomszimbóluma a kígyó, mint görög orvos-isten, Aszklépiosz gyógyító szimbóluma, ami még ma is az orvosi hivatás jelképe. Eredetileg fán élő nem mérges kígyó volt, mint ábrázolásokon látható, a gyógyító isten kezében lévő botra tekeredik rá, a föld és a menny közötti egyfajta összeköttetés megtestesítőjeként. A szárnyas kígyó nem más, mint a legendás sárkány, a mondabeli kincsek őrzője, az ősi tudás és bölcsesség megtestesítője.
A keresztény mitológiai szeráfjai, amelyek nem mások, mint lángoló szárnyú kígyók, kétségtelenül hozzákapcsolhatóak ehhez a gondolatkörhöz. De maga a kerub szó is kígyót jelent, egyfajta értelemben, bár az alapértelmezése más. A kígyó egyúttal az adeptus szimbóluma is, a halhatatlanság és az isteni tudás jelképe. A Titkos Tudás duális voltát tárja fel előttünk: a fekete és a fehér mágia kettősségét és összefonódását az Egységben.

Az azték Quetzalcoatl ("zöld tollakkal borított kígyó", "Tollaskígyó" vagy "drágakő-ikertestvér") a három főisten egyike a mezo-amerikai indiánok mitológiájában, a világ megteremtője, az emberek és a kultúra megalkotója. ő az elemek ura, a Hajnalcsillag és az ikrek istene. ő a papság és a tudomány pártfogója, a tolték főváros, Tula kormányzója.

A kígyók a bűnös tudásnak is a jelképei. Iránban démonoknak nevezik, Indiában aszúráknak, istenteleneknek, Babilonban annunakiknak, alvilágiaknak, Egyiptomban a lázadás fiainak, a Bibliában bukott angyaloknak, a germán mitológiában vánoknak. Vezérük a sötétség fejedelme, Vritra, Angro Mainju, Kingu, Seth, Lucifer, Loki. Seth-et gyakran nevezik "gonosz kígyónak" a szent szövegekben. A kígyó legfőbb bűne, hogy a jó tudást gonosszá, a fényt sötétséggé változtatja. A világosságot jelképező isten örök harcot vív a sötétséggel. Így tesz Horus is Seth-el vívott harcában, de Apophis, a hatalmas alvilági kígyódémon is minden éjjel megtámadja a föld alatti Níluson hajózó Ra napisten bárkáját, aki viszont éppen a vele utazó, szamárfejű alakban ábrázolt Seth segítségével diadalmaskodik Apophis felett. Leviathan, az óriási, hétfejű, tengeri kígyó Izraelbenben és Föníciában az istenellenesség, a rossz örök megtestesítője.

A Közel-Keleten is megjelent, de először sumér nyelven íródott le az elképzelés, miszerint az istenek minden Újév alkalmával előre meghatározzák az elkövetkező 12 hónap sorsát. Ezt a rendet mindig megzavarja valami, először a Nagy Kígyó fenyegeti a világot az őskáoszba való visszatéréssel. Fenyegetését nem tudja beváltani, mert az istenek minden Újévkor újjáteremtik a világot. A sumérok számára tehát a kígyó, mint démon, szintén mint a Rossz ősképe jelenik meg, egyikeként a hét démonnak, akik a Holdistent támadják.

Kozmogóniai értelemben tehát a kígyókat gyakran leigázták, mint a káosz megtestesítőit, hogy így juthasson kifejeződésre a Napistenek hatalma. A Halottak Könyvében a Lázadás Fiainak hívják a kígyókat. Osiris gyilkosa, Seth úgy tűnik fel, mint a Lázadás Fia a Levegőben, és "amikor megérkeznek a Mennyek Keletjéhez, akkor háború tör ki a Mennyekben és az egész világon".