Nem várt eredmények

Egy ideig úgy tűnt, a tökéletes véletlen számok tökéletesen egyenlő eloszlásúak. Bár néha előfordultak statisztikai anomáliák (pl. néhány százalékkal több 1-es érkezett, mint 0, ill. fordítva), de ezek normál fluktuációnak tekinthetőek. Az igazi meglepetés 1997-ben következett be, a Wales-i hercegnő, Lady Diana halálakor. A görbe hirtelen megugrott, a véletlenszámok nem tűntek véletlennek többé. Ahogy a hírek érkeztek, Európa és a Nyugati civilizációk nagy része gyászba borult, a kvantummechanika mintha megbolondult volna. A görbék jó ideig eltolódtak a véletlenből a rendezettség felé; erre semmilyen ismert magyarázat nincsen máig sem.

Mivel az 1997 nyarán keletkezett véletlenszámok láthatóan a világban élő emberek reakciója, érzelmi állapota szerint fluktuálódott, szárnyra kapott az a valóban kissé megdöbbentő feltételezés, hogy a véletlenszámok valahogy kapcsolódnak a kollektív tudatalattihoz (ha létezik ilyesmi). Azóta az elosztott véletlenszám-fluktuációs kutatást Globális Tudatalatti vagy Globális Öntudat Project-nek hívják, ami számtalan társadalmi, fizikai és matematikai kutatásokkal foglalkozó tudósnak okozott komoly fejtörést.

2001. szeptember 11. / 2004. decemberi cunami

Ennél is nagyobb meglepetést okozott 2001. szeptember 11-e, a Világkereskedelmi Központ ikertornyai ellen történt terrorista-támadás. Azon már nem is csodálkoztak a project vezetői, hogy elképesztő módon megváltozott a véletlenszámok eloszlása, ahogy a hír terjedt a világon, és ahogy az emberek kezdték megérteni, átérezni a tragédia nagyságát, és az egész emberiségre gyakorolt hatását.

Ami megdöbbentette a Princeton egyetem kutatóit, hogy az első, szignifikáns csúcs (amely a véletlenszámok anomáliáit jelzi) már a támadás előtt 4 órával bekövetkezett. Ha elhisszük, hogy a kvantummechanikai véletlenszámok valóban a globális, kollektív tudatalattinkkal függenek össze valahogyan, akkor is megdöbbentő az eredmény. két lehetőség van:

1) Emberek egy igen széles csoportja már 4 órával az esemény előtt tudott annak várható bekövetkeztéről

2) Konkrétan nem egy adott csoport, hanem mindenki előre tudta, hogy valami elképesztő fog történni, csak éppen azt nem, hogy mi.

Mindkét lehetőség rémisztő; az egyik elképesztő és hihetetlen összeesküvés-elméletek végtelen sorát indíthatja el (amiből nem kevés van egyébként sem), a másik pedig az, hogy kollektív tudatalattink valóban a “jövőbe lát”.
A 2004-es ázsiai cunami 24 órával előre jelzése ez utóbbi lehetőséget támasztja alá; hacsak nem jelenik meg egy még ennél is hihetetlenebb összeesküvés-elmélet, amely szerint arról is előre tudtak egyesek, hacsak nem ők okozták.

Végkövetkeztetés

Jelen cikk írója nem azt állítja, hogy klasszikus értelemben létezik a jövőbe látás, hanem azt, hogy – több száz (szinte valamennyi, interneten elérhető) cikk és publikáció részletes tanulmányozása után legalábbis komolyan feltételezhető, hogy tényleg van valamilyen információ-áramlás a téridő jövőbeli, ill. múltbéli pontjai között.
Ez az információ-áramlás látszólag úgy valósul meg, hogy elkerüli az időparadoxokonat, és nem sérül semmilyen logikai, matematikai vagy fizikai alapelv.

Nagy Gergely

/Az időparadoxon a fizikai síkon belül értelmezett fizikai síkú látásmód esetén lép fel. A hagyományos időérzékelésünk biner agyműködés következménye. Már nagyon sok gondolkodó jelezte, hogy a valóságot, a paradoxonoknál érzékelhetjük a legautentikusabban, amikor a kapott információ, mintegy megállítva az agy biner működését, – átvált intuitív módra. Ebben a formában, egy jóval tágabban értelmezett logika adódik, ami jóval tágabb kereteket is biztosít az értelmezéshez.

Azt vegyük figyelembe, hogy Wictor Charon most következő írása a hatvanas években született./

A térpotenciák rejtett értelme

A Kozmoszból fizikai szenzórium közvetítése útján csak egészen csekély kis szektort ismerhetünk meg. Azt is mondhatnánk, hogy a magasabb világoktól, melyek körülvesznek, öt érzékszervünk választ el bennünket, mivel tévesen az a felfogás gyökeresedett belénk, hogy csak az létezik, amit érzékelünk vagy lemérhetünk. Ez a koncepció elégtelen és szegényes. Olyan szervek fejlesztésére kell törekedni, melyek által a Kozmosz eddig rejtett territóriumait is megismerhetjük. Továbbá, miután csak olyan jelenségeket ismerünk meg, amelyekkel együtt tudunk rezegni, azokat az apparátusokat ajánlatos kialakítani, ahol a rezgésfajták variációi tekintetében még van kombinációs lehetőség.

Aki filozófiai szemlélődése során a jövőn szokott töprengeni, nem is gondolná, milyen szokatlan irányokból jöhet a múltat leváltó fordulat. A szerény geometriai dimenziótan kezdetéről még nem lehet látni, mekkora módosuláson fogja átvezetni a kozmikus kutatás rendszerét, jóllehet ez a fordulat nem emberi törekvés folyománya, hanem a világ integrálódásának processzusa által megkövetelt jelenség. Mert nemcsak a stelláris milliő, hanem az agy is változik, tökéletesedik bővül funkciológiájában. A mágikus dimenziótan uralomra jutásának emberisége többé nem az a kiskorú, 25 százalékos szellemiségű tömeg, amelynek legmagasabb bölcsessége a matéria volt, abszolút realitása pedig az ökonómia. Az emberi agy óriásainak ganglion-állománya /intuitív érzékelő szektor/az életkor fajlagos zárlatánál többnyire kihasználatlanul marad, mert a Homo Sapiens nem ért ahhoz, hogy a biológiai tér potenciáit kihasználja, még kevésbé ahhoz, hogy az abban lekötött örökletes energiákat felszabadítsa.

A tudósok már a XIX. század utolsó éveiben elkezdtek elektromos és mágneses terekben gondolkodni. A XX. század közepén pedig kiderült; hogy az, amit üres térnek hittek; nagyfrekvenciájú kozmikus energiák szövedéke, más szóval a tér gigászi erők foglalata, amelyek minden talpalatnyi helyet kitöltenek. Üres tér nincs. Az okkult tudomány és a legújabb fizika végül megállapította a térzónák reciprok értékét. Felfedezték, hogy a térzónák nem egyenlő feszültségűek. Minden dimenziónak megvan a maga specifikus ereje. A korunkbeli atomfizika azért nem járt el nagyobb sikerrel a matériában kötött energiák univerzális felszabadításában, mert figyelmen kívül hagyta a térkoordináták kiegyenlítetlen feszültségeit. Emiatt csakis a legnehezebb atomsúlyú elemekkel tudtak eleinte operálni, melyek száma korlátozott. /Itt az atomenergia felhasználásáról beszél, illetve arról, hogy a mai napig nem voltunk képesek elterjeszteni a térenergia felhasználását, amire már a véletlenszám generátorok is elég rendesen felhívják a figyelmünket./

A hermetikus fizika felismerése szerint minden dimenzió monumentális energiákat tart lekötve, és ez az erőtömeg síkokra van rétegezve. Lehetséges egyik síkról a másikra átdobni energiákat, de az átalakulás maga is nagy erőfogyasztó. A titok a mindenkori transzformáció komplexusában rejlik.

Ahányféle térkoncepció valóságosan létezik, annyiféle energia szabadítható fel. A tér nemcsak metafizikai vagy asztrofizikai fogalom, hanem reális erőszubsztitúció. Amit már Einstein is hangsúlyozott, hogy ti. nincs anyagmentes tér, sőt már maga a tér is anyag, ez a hermetika téziseiben úgy módosul, hogy minden tér egyúttal erő is. /Itt azt közli, hogy a téridő nem fiktív, hanem valódi jelenség, aminek szerkezete van. Ebben az értelemben egy  több dimenziós hullámtér, melyet egyfajta szubatomi információs „tudatalakzat” határoz meg. – A véletlenszám generátorokról egy külön cikket fogunk közölni a későbbiekben/ Ez a felismerés a leglényegesebb különbség a régi és a jövő fizikája között. És bár a közelmúltbeli einsteini elmélettől a hermetikus hipertér fogalmáig nem nagy az út, különbség itt is van, mert a hermetikus fizika tér definíciója dinamikus lehetőségekre mutat rá statikus elgondolás helyett.

Az újabb fizikának általános tapasztalata, hogy a matéria energiává alakítható át, és sok millió Voltos feszültségek anyaggá sűríthetők. A hermetikus fizika egy lépéssel tovább megy ennél, amikor azt állítja, hogy a tér minden fajtája energiákat dobhat felszínre, melyek részint egy más dimenzióból préselődnek át, részint a helybeli koordináta erőpotenciáit, transzmateriális állagát alakítja át kisebb frekvenciájú hasznosítható elektromos töltéssé. /Az anyag megsemmisítésével a benne tárolódó energiakvantumok teljesen kiszabadíthatók. Más dimenziókból csak térháborgás során kerülhetnek át energiák a mi világunkba a dimenziókat elválasztó szeparátorokon keresztül./

A jövő dimenzió-tudománya Einstein egységes térelméletéhez hasonló tétellel kezdődik. Ez azt állítja, hogy bár a térben kötött energiák egyetlen alapműködésből származnak, sokféle materiális lépcsőfokon nyilatkoznak meg. E hipotézis szerint létezik pszichikai tér, amely pszichikai energiává oldható; kémiai tér, amely kémiai folyamatokból alakul; és mentális tér, amely a szellemi működésekre bír stimulatív hatással. Hasonlóképpen dinamikus jellegű az ásványok erőtérrácsaiban és a matériaféleségek statikájában kötött elektronpotenciál. /A kristályok programozása a jelenlegi fizika általi technológia alapján, szintén biner módon operál. Az a klaszterműködés, amit valójában a kristályok képviselnek egy új technológia lesz és ez a “kristályintelligencia” igencsak meg fogja haladni azt, ahogyan azt a mai tudomány, vagy az egyéb ezoterikus alkalmazások lehetővé teszik./

A térfokozatok dinamikus hatása a következőképpen magyarázható: minden dimenzió bizonyos erőmennyiséggel köti objektumait a maga területére; az adott dimenzió és a reá merőleges kiterjedés tárgyai között azonban az érintkezési pontokon súrlódás keletkezik, ami automatikusan energiákat generál. /Az emberi agy, mint többsíkú transzformációs állomás ebben a súrlódási övezetben, amit fizikai síknak nevezünk automatikusan érzékeli a pszichikai tér változásait, mint valami szinapszis súrlódást. Ez az erőtérváltozás mérhető a véletlenszám generátorokkal, indirekt formában./Ugyanennek a jelenségnek analóg példája a statikus elektromosság keletkezése, valamint a legtöbb elektromágneses hatás. Egyetlen energiakvalitás sem állhat meg önmagában. Ahol elektromosság generálódik, ott mágnesesség is keletkezik. Hasonlóképpen, a térkoordináták már puszta létezésükkel dimenzióközi erőkeringést tartanak fenn. Ez a tranzitforgalom a különféle kozmikus koordináták létezésének legnagyobb misztériuma.

A tudatintegráció nemcsak a múlt teljesebb megismerését teszi lehetővé, hanem szükségképpen a jövő tökéletesítésén munkálkodik. Az integráció magasabb fokozatain szélesebb ideonkötegek hatása alá kerül az agy, polidimenzionális kontaktusok érvényesülnek, az észlelés és tevékenység tudatosan többirányú, és az élet nagyobb mélységekbe hatol, amellett, hogy a biotikus folyamatokat jobban kontrollálja. A különbség nem a plazma zseniálisan építő tevékenységében vehető észre, hiszen a majdnem öntudatlanul építő radioláriák alkotásai a mérnöki, biológiai, valamint kozmológiai művészet példátlan csodái. A változás az öntudat fokozatának nagymértékű autonómiájában van. /

A radioláriák “majdnem öntudatlan” alkotásai pusztán a biner működést haladják meg, mely a szintén dinamikus kristálytechnológia alapjait is képezni fogja, a közeljövőben. A mágneses és elektromos hullámtereket magába foglaló skalárhullámokról és a plazma “zseniális építő tevékenységéről”, oldalunkon több helyen is foglalkozunk. Tehát magának a technológiai civilizáció megjelenésének köszönhetően emelkednek a rezgések és érik el azokat az intuitív dimenziókat, amelyek a hétköznapokban a kreativitás egyre fokozottabb megjelenéseként értelmezhetünk. A véletlenek, pedig csak a hagyományos, lineáris időérzékelés számára véletlenek. A véletlenszám generátorok, pedig csodálatos eszközei egy időt meghaladó intuitív érzékelésnek, – mely tudást mindig is igyekeztek kisajátítani és csak okult iskolákban volt elérhető. Az, hogy így egyre inkább ösztönösen is kimutatható a működése, azt jelenti, hogy a kollektív tudat gyökeres, “dimenzióváltásnak” is nevezhető állapotokat produkál./

A látás és a dimenzióintegráció automatikusan kiküszöböli az olyan inferioritásokat, amelyek a megelőző embertípusok elkerülhetetlen jellemzői. Ez a különbözőség nem erőszakos rendszabályok vagy erkölcsi előírások következményei. Az egész transzmutáció kozmikus érési folyamat eredménye.

Wictor Charon

Azt, ezek után tudomásul vehetjük, hogy a tudás mint fogalom, az nem kialakuláshoz kötött. A tudás mint állapot, egy időfüggetlen intuitív látás, mely meghatározott rezgésekkel, frekvenciákkal rendelkezik. A hivatalos tudomány mint dogma, ragaszkodik a saját kialakulásához, illetve idővonalához, másképp nem lehetne jogos a probléma megoldó képessége a vallási megközelítéssel szemben. Alapjai; a materiális síkon értelmezett igen és nem. Maximum kérdése a “miért”. – Ennek, – lássuk be, lassan a múzeumokban lesz a helye.

Murzsicz András