Bár sokféle naptárrendszer született már az emberiség történetében, és ezek mind különböző „időkben” és különböző ünnepekben számoltak, annyi bizonyos, hogy kezdetben valamennyi ősi kör-osztó ismerte az évkör négy részre való osztását, és ezen éves időszámításuk kezdőpontja mindig a tavaszünnepre, most március 21-re esett.

Tudjuk őseinktől, hogy a természet bölcsessége segíti az embert a személyes fejlődésben. Aki viszont a természettől távol él, bizony gyakran elfelejti ezt. Nekünk elvárosiasodott embereknek nagy szükségünk van rá, hogy a természet ritmusát megértsük és megéljük. Ebben segít a Körnaptár. Irányt mutat a természet tökéletes rendje szerint. Megmutatja, hogy az év különböző időszakaiban milyen tevékenységek várnak ránk, ogy mit érdemes és mit hasznos tennünk, mit tudunk a legnagyobb eredményességgel elvégezni.

Az év 365 napja, akárcsak az életünk, különböző ciklusokra oszlik. A napforduló ünnepei kijelölik az évszakokat, a csillagjegyek pedig pontosan harmadolják azokat. Ezekre az időszakokra figyelve visszaállíthatjuk életünkben a rendet.

Rendszerbe foghatjuk az évet. Ahelyett, hogy évről évre ugyanabban a rutinban mennénk körbe-körbe, esélyt adunk magunknak a fejlődésre, a tapasztalatok feldolgozására.

Ha mindezeket az „időket” figyelembe vesszük, lehetőségünk van az ismétlődő tevékenységekben egy magasabb szintre jutni. Újra végigjárva az év körútját, már bölcsebben, tapasztaltabban térhetünk vissza ugyanazokra a pontokra, s a feladatainkat is egyre nagyobb hatékonysággal végezhetjük. Egyedül ez a fejlődés lehetősége és útja.

A KÖRNAPTÁR, illetve a természet rendje szerinti élet egy esély arra, hogy kicsit jobban odafigyeljünk a minket körülvevő világra és tanuljunk belőle.
Aki pedig nem tudja, járjon utána

A tavaszi napfordulótól kezdve az ember új tervekkel, nagy lelkesedéssel indul útnak. Nyáron munkálkodik, ősszel betakarít, télen pedig elvonul pihenni. A téli napfordulótól, Karácsonytól kezdve, a nappalok hosszabbodni kezdenek és az évkör szemben lévő pontjától, Szent Iván-naptól pedig ismét rövidülnek. A két napforduló és a két napéjegyenlőségi pont ugyan folyamatosan változtatta helyzetét az évezredek alatt, mégis dátumaikat ősidőktől fogva fontos ünnepként tartották számon az évkörön.

A természet tavaszi ébredése nyitotta az évet március 21.én, a nyári nap teljessége koronázta június 21-24-ig, majd jött az őszi napéjegyenlőség ahol újra egyenlő ideig volt nappal és éjjel szeptember 23.án, és végül álomba merült a fény a legsötétebb napokra, hogy december 21-24-én újra megszülethessen a Fény.

A Körnaptárt belülről kifelé olvassuk. Az első az, hogy megfigyeljük, a természet éppen melyik légzési fázisnál tart: beszívás, benntartás, kilégzés, szünet. Azután megtekintjük, hogy milyen analógiák tartoznak az egyes negyedekhez (évszakokhoz). Beazonosítjuk a csillagjegyet, amelyben éppen tartózkodunk, elolvassuk a hozzá tartozó erényeket és testi-lelki leírásukat, majd végül megnézzük, hogy melyik energetikai fordulóponthoz: ünnephez vagyunk közel. Az ünnepek időpontjait természetesen igen pontosan megválasztották őseink. Ezek az időpontok, ha már nem viselik magukon az ártó, átalakító történelmi beavatkozásokat: a helyükön vannak. Olyan csomópontokban, ahol a csillagok energiája, és a Föld forgása következtében áldott energiák érik el az embereket.

Ha tudatosan akarunk élni, úgy ahogyan azt a Természet, azaz a Szellem rendje is mutatja, érdemes figyelembe vennünk az útmutatásokat. Ezekkel életünket egyre magasabb szinteken vagyunk képesek megélni. Aki pedig nem próbálta, járjon utána!