Felelevenítve az Ősök hagyományát:
Őseink virrasztással, énekléssel, évbúcsúztató
szertartásokkal töltötték az év leghosszabb éjszakáját, december 21-ről 22-re virradólag.
Ez volt egyben az évbúcsúztató is és a reményteli jövőt váró
ünnep!
Együtt mélyült el ilyenkor az összegyült társaság és együtt osztoztak a lélek megtisztulásában, a
reményben és a jövőt váró vidámságban.
Ekkor áll ugyanis meg a fény csökkenése s indul el a napos órák idejének
növekedése. A fény, a remény, a megújuló természet és a jövőbe vetett
hit szimbóluma.
Érdekes
a karácsony szavunk eredete.
Számomra azt az ősi, hun szakrális
ünnepünket jelenti, amikor eleink minden évben a Fény ujjászületését
ünnepelték.
Ilyenkor avatták be, röptették először az ifjú
kerecsenysólymokat. Ilyenkor a téli napforduló idején virrasztottak,
tüzeket gyújtottak, áldozati ételeket főztek a hun üstökben, melyek a
világmindenséget hivatottak megjeleníteni.
Mások a sumír ősnyelv elemzése alapján, a guru-sun kifejezésben
szintén a téli napfordulót, mint szent eseményt vélik felismerni, amely
a fénylő Nap átfordulását, ujjászületését jelenti. Kereszténnyé (köröz
tény) vált világunkban Fény Krisztus Urunk megszületését ünnepeljük.
Ünnepelj, ujjongj velünk!
A Fény megszületett! A Sötétségnek vége! Térj
eszméletedre EmBer!
Kommentáld!