Horányi Katalin Időzavar című regényének ajánlójában ezeket írja:
„másképpen fogja látni a világ dolgait, helyesebben mondva a saját
életét, szerelmeit, vívódásait.” Az írónő nem mindennapi művében
egyszerre vannak jelen a múlt és a jelen keserűségei, boldogságai.
A napi forgatagban szükségünk van arra, hogy egy kicsit magunkba
merüljünk, elgondolkodjunk: egyes döntéseink jók, avagy rossz utakra
vezettek minket. A megdöbbentő monológ közben, melyben a szerző elemzi
saját életét, rájövünk, eddig észre sem vettük, hogy mi magunk is
bonyolult rendszerű zárakon törjük a fejünket, hogy kiutat találjunk
egy-egy válsághelyzetből.
Bár maga a regény az 1960-as évekbeli Magyarországra, pontosabban
mondva Budapestre kalauzol minket, rengeteg üzenete van a XXI. század
emberének. A történet dióhéjban: egy 19 éves joghallgató, akit más sem
izgat, mint a jaltai szerződés, egy angol vendégtanár kísérője lesz a
fővárosban. A köztük kialakult viszony azonban más, mint a szerelem,
számomra megfejthetetlen. Cami, a főhősnő, és David, a tanár kijátssza
a vasfüggönyt, megszöknek Triesztbe, majd boldogan élnek Amszterdamban
mindaddig, amíg lányuk, a csak pár éves Nick váratlanul meg nem hal.
Két év telt el a kislány halála óta, férj és feleség egy elhanyagolt
budapesti motelban találkozik, ahol felelevenítik mindazt, ami történt.
Rémisztő sokaknak a regény tördelése, hiszen alig van benne
párbeszéd - mégis olvasmányos. És minden újraolvasásnál más és más
megoldást találunk saját bajunkra.
Kommentáld!