Szeretettel köszöntelek a APROPÓ klub - Gondolkodóknak és Önkifejezőknek közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
APROPÓ klub - Gondolkodóknak és Önkifejezőknek vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a APROPÓ klub - Gondolkodóknak és Önkifejezőknek közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
APROPÓ klub - Gondolkodóknak és Önkifejezőknek vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a APROPÓ klub - Gondolkodóknak és Önkifejezőknek közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
APROPÓ klub - Gondolkodóknak és Önkifejezőknek vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a APROPÓ klub - Gondolkodóknak és Önkifejezőknek közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
APROPÓ klub - Gondolkodóknak és Önkifejezőknek vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Bérczes László, Szabadkai Népszínház Társulatával a Gézagyarak című Istendráma előadása során belső játékra serkenti színészeit, a lélek mélysége tárul föl minden egyes alakításban, a leglényegesebb kellékekre és "helyszín-zugokra" szorítkozó színrevitelében.
A darab és előadás filozófiája
Csillagok
Felállok, már nem bukok fel, nem toporgok, megállok a lábamon, foglalom ezt a talpalattnyi helyet, helyemet a földön, ezt a középpontot, a sajátomét, világközéppontomat, világnyi konyhakövet, innen mérem az egészet, a mindenséget, melybe cseppentem egy villanásnyi időre, majdnem semmi ez az idő, ez a hely, de az enyém, aki pont olyan vagyok, mint bárki más a földön, de mégiscsak egyszeri példány. Itt állok, megnevezem magamat, vagyok Banda Lajos vagy Rózsika, Pityu vagy Krekács, Vízike vagy Szomszédjani, Bérczes vagy Háy, bárki, akárki, tán éppen a Gézagyerek. Forgok, nézek, nézem a világot, benne társaimat, ők is forognak, néznek, saját középpontjában mindenki, minden és mindenki a helyén, rend van.
Felkel a Nap, felkelünk, mosakodunk-öltözünk-kávézunk-elköszönünk,
rámordulunk a csaholó kutyákra, jóreggelt, mondjuk a másiknak faluban,
városban, nagyvilágban, dolgozunk, ásunk-írunk-szerelünk-rendezünk,
aztán hazafelé kocsmába-presszóba-színházba-tévébe-ágyba bújunk, rend
van. Másnap ugyanaz és harmadnap is, és félév múlva is és mindig
ugyanaz, mindig. Szeretünk-megcsalunk-elválunk,
símogatunk-harapunk-ütünk-ölelünk, sebeket adunk és kapunk, caplat az
idő, mi fáradunk-fásulunk-fájunk, ártatlanságunk odavan, helyünk a
világban veszni látszik, már nem tudjuk, hol vagyunk, miért vagyunk,
tétován bolyongunk, csúszunk és mászunk, hajunkba kapaszkodva ágaskodunk
az égig, visszahuppanunk, keressük az elveszített, soha is meg nem lelt
középpontot, a sajátunkat, ahonnan mérjük és értjük a világot.
Sóvárogjuk a másik tekintetét, de abban ugyanaz a tehetetlen
kétségbeesés és ugyanaz a kérdés: mire való a semmi idő és semmi hely,
ami a mienk, csakis a mienk, és hol a helyünk benne, ha már elveszni
látszik az egész?
Gézát nézzük, a hibás Gézagyereket, a közülünk valót, a helyettünk
bátrat, önbörtönébe zárt, szabad embert, vele nézzük a csillagokkal
tűzdelt végtelen eget. Vele ülünk a némaságban, és vele várjuk a választ
valakitől. Állunk, várunk, hallgatunk, reménykedünk, világvégi
harmonika nyikorog. Éjszaka van.
B. L.
Gondoltam, ha egyszer drámát írok, akkor
majd igazi hősökről fogok. Kerülöm a polgári vircsaftot (kit érdekelnek
a polgárok - engem nem), a lestrapált, kiábrándult feleségeket, a
szerető után nyáladzó negyvenes férjeket. A kispályás konyhai
jeleneteket, aztán este az ágyban: Akarsz? Nem. Tulajdonképpen én sem.
De ki lesz az én Hamletem, Learem, Macbethem és Othellóm? Kik lesznek az
én hőseim. Törtem a fejem. Olyan hülyén néz ki az ember, amikor töri a
fejét: összevissza ráncolja a homlokát, meg borzolja a szemöldökét és
annyira komoly képet vág, hogy a gyerekek átmennek a túloldalra, ha
meglátják. Így koslattam az utcán, mikor kilépett a Banda Lajos, meg a
Herda Pityu a kocsmából. A Pityu éppen azt magyarázta a Lajosnak, hogy
ennél szarabb világ biztosan nincsen, mert ha szarabb lenne, akkor már
rég fölrobbant volna. Ott van az a szegény Géza is, mondta. Hogy mi
történt vele. Néztem a Bandát, meg a Herdát, ahogy beszélnek a Gézáról, a
Gézagyerekről. Igazi hősök voltak, bár nem úgy voltak öltözve, mint a
görög tragédiákban, meg a faterjuk se volt király, meg herceg. Ócska
munkáskabátban jártak.
- Háy János
Mircea Eliade: A szent és a profán
(részletek)
… a felkiáltás: ’A világ középpontjában vagyok!’, a szent tér egyik legmélyebb jelentőségét fedi fel. Ahol a hierophania* áttörte a síkokat, ott egyszerre jött létre ’nyílás’ felfelé (az isteni világba) vagy lefelé (az alsó régiókba, a holtak világába). A három kozmikus sík – a föld, az ég és az alvilág – kapcsolatba lép egymással. A kapcsolatot néha olyan világoszlop képével fejezik ki, amely tartja, összekapcsolja az eget és a földet, és amelynek alapja az alsó világban (az alvilágban) gyökerezik. Ez a kozmikus oszlop csak a világ közepében állhat, mert az egész lakható világ körötte terül el.
Mindebben tehát vallási elképzelések és kozmológiai képek következményét kell látnunk, amelyek összefüggnek egymással, és abban a ’rendszerben’ fejeződnek ki, amelyet a hagyományos társadalmak ’világrendszerének’ nevezhetünk:
a) valamilyen szent hely megtöri a tér homogenitását;
b) ezt a törést valamely ’nyílás’ szimbolizálja, amely lehetővé teszi az egyik kozmikus régióból a másikba való átmenetet (az égből a földre és a földről az alvilágba);
c) az éggel való kapcsolat különböző képekkel fejezhető ki, amelyek mindegyike az axis mundi**-ra vonatkozik: oszlop, létra, hegy, fa, inda stb.;
d) e világtengely körül terül el a ’világ’ (vagyis a mi világunk), következésképpen a tengely ’közepén’, a föld ’köldökén’ található a mi világunk, s ez a világ közepe. (…)
… az ’igazi világ’ mindig a ’középen’, a ’centrumban’ található, mert csak ott következik be a síkok áttörése, és ezáltal csak ott jön létre kapcsolat a három kozmikus zóna között. Mindig teljes kozmoszról van szó: bármilyen nagy vagy kicsiny legyen is a kozmosz – egy egész ország, egy város, egy szent hely – egyformán a világ tükörképe, imago mundi. Josephus Flavius írta a templom szimbolizmusáról, hogy az udvar a ’tengert’ (vagyis az alvilági tájakat), a szent ház a földet, a szentély pedig az eget jelenítette meg…”
*a szent valóság megnyilatkozása
**világtengely
Nézd meg a videógalériában a darab rövid részletét!
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!