Ismerjük főbenjáró hibánkat. Nincs a világon, akiben ne ellensúlyozná valami rossz a fényes tulajdonságokat, s ha a hajlam is támogatja, zsarnoki módon eluralkodhat rajta. Kezdjük meg ellene a harcot avval, hogy csatasorba állítjuk a figyelmet, és első haditettünk az legyen, hogy nyilvánvalóvá tesszük, mert ha már ismerjük, hamar le is győzzük. Kivált ha érdekelt létünkre ugyanolyan pontosan látjuk, mint a kívülállók. Aki ura akar lenni magának, felülről nézze magát. És ha legfőbb tökéletlenségünkön erőt vettünk, a többivel már hamar végzünk.

Ne fogjunk meg semmit visszájáról...

Ne fogjunk meg semmit visszájáról, akárhogyan jön is. Mindennek a világon van színe és visszája. A legjobb és legkedvezőbb dolog is, ha élén fogjuk meg, sebet ejt, viszont a legszúrósabb is védelemre használható, ha nyelét kapjuk el. Sok minden elszomorítja az embert, aminek pedig, előnyeit tekintve, örülhetnénk. Az ügyesség abban áll, hogy találjuk meg a dolog kellemes oldalát. Ugyanaz a dolog más színben tűnik fel, ha más világításban vesszük szemügyre. Igyekezzünk tehát a legkedvezőbb világításban nézni, nem tévesztve össze a jót a rosszal. Ez okozza, hogy némelyek mindenből örömet, mások mindenből keserűséget merítenek. Nagy segítség a sors visszásságai ellen, ha ezt tudjuk, s jeles életszabály minden időben és minden rendű embereknek.

Ostoba mindenki, aki annak látszik, és a fele azoknak, akik ...

Ostoba mindenki, aki annak látszik, és a fele azoknak, akik nem látszanak annak. A butaság a világgal együtt született, és ha van bölcsesség, az Ég előtt az is ostobaság. A legostobább azonban az, aki magát nem tartja annak, de mindenki mást annak vél. Aki bölcs akar lenni, nem elég, ha annak látszik, kivált saját szemében. Az tud, aki azt hiszi, hogy nem tud, és az nem lát, aki nem látja, hogy mások látnak. A világ tele van balgákkal, magáról mégsem hiszi, sőt nem is gyanítja senki, hogy az.

Tanuljuk meg eltűrni az ostobákat. A bölcsek mindig türelmetlenek, mert a tudás gyarapítása egyben a türelmetlenség gyarapítása, s a sok tudás sok igényt jelent. A legjobb életszabály Epiktétosz szerint a tűrés, ebben áll szerinte a bölcsesség fele. Minden fajtájú butaság elviseléséhez azonban tömérdek türelem kell. Sokszor azoktól nyeljük le a legtöbbet, akiktől függünk, mert a szolgálat önmagunk legyőzésével jár. A tűrésből fakad a megbecsülhetetlen belső béke, ez pedig a földi üdvösség. Akinek lelkülete nem alkalmas a tűrésre, húzódjék vissza önmagába, ha ugyan önmagát képes elviselni.

Ne engedjünk az első benyomásnak. Némelyek úgy kapnak az első híren, hogy valósággal összeházasodnak vele, s minden ezutáni már csak ágyasuk. Mivel pedig a hazugság mindig elsőnek jön, az igazságnak nem marad hely. Nem szabad, hogy az első tárgy birtokába vegye akaratunkat, és az első beszámoló agyunkat. Ez szellemi rövidlátás. Sokan olyanok, mint az új korsó: nyomban átveszi az első folyadék szagát, akár jó, akár rossz. Ha ez a rövidlátás ismertté válik, káros, mert utat nyit a kaján mesterkedésnek: a rosszindulatúak sietnek a hiszékenységét saját színükre festeni. Mindig maradjon mód az ellenőrzésre. Nagy Sándor mindig tartsa fenn fél fülét a másik félnek. Hagyjunk mindig helyet a második és harmadik beszámolónak. Aki minden benyomásnak enged, gyönge szellem, és hamar prédájává válik indulatainak.

Tudjunk segíteni magunkon. Nagy bajban nincs jobb társ az erős szívnél; ha gyöngeség fogná el, pótolják a közelébe eső szervek. Kisebb a vesződség, ha segíteni tudunk magunkon. Ne adjuk be derekunkat a sorsnak, mert ettől egészen elviselhetetlen lesz. Némelyek keveset tesznek bajaik ellen, és megkétszerezik azokat, mert nem képesek elviselni. Aki már ismeri magát, meggondolással pótolja gyöngeségét: az okos mindent legyőz, még a csillagokat is.

Ne tégy semmit felindulásban. Csak rosszul járhatsz vele. Nem cselekedhetik magáért, aki magán kívül van, s a szenvedély mindig kilakoltatja az észt. Helyettesítsük magunkat ilyenkor okos közbenjáróval; akárki ez lehet, ha mentes a felindulástól. A néző mindig többet lát a játékosnál, mert nem izgatott. Ha észreveszed, hogy kijössz a sodrodból, fújjon takarodót az okosság, hogy a vér ne forrjon fel egészen, mert akkor mindent véresen fogsz csinálni, és néhány perc alatt hosszú időre okot adsz magadnak a szégyenkezésre, másoknak meg, hogy megszóljanak.

A felejtés tudománya. Inkább szerencse, mint művészet. A leginkább elfelejteni való dolgokra szoktunk legjobban emlékezni. Az emlékezet nemcsak kaján, mert akkor hagy cserben, mikor legnagyobb szükségünk van rá, hanem dőre is, mert akkor jön, mikor senki sem óhajtja. Ahol fájdalmat okozhat, figyelmes, ahol örömet szerezhetne, gondatlan. Némelykor a baj gyógyszere az elfelejtés, s mi ehelyett a gyógyszerről feledkezünk meg. Helyénvaló, ha az emlékezetet kényelmes szokássá tesszük, mert egyként megismertetheti velünk az üdvösséget és kárhozatot. Kivételek a megelégedettek; ezek az ártatlanság állapotában élvezik együgyű boldogságukat.

Ismerd csillagodat. Nincs oly gyámoltalan, akinek ne volna szerencsecsillaga, s aki boldogtalan, azért az, mert nem ismeri. Némelyek fejedelmek és hatalmasok kegyét élvezik, pedig nem is tudják, hogyan és miért, csak mert jó szerencséjük hozzájuttatta őket, s nekik már csak segíteniük kell a szorgalmukkal. Mások a bölcseknél állanak kegyben. Van, akit egyik nemzet jobban befogad, mint a másik, s egyik városban szívesebben látnak, mint a másikban. Egyik állásban vagy helyzetben ugyancsak több szerencséd lehet, mint másoknak, hiába van egyenlő vagy ugyanolyan érdemük. A sors akkor és úgy keveri kártyáit, amikor és ahogyan akarja. Mindenki ismerje a maga csillagzatát, akárcsak tehetségét, mert aszerint veszít vagy nyer; tudja követni és segíteni; ne cserélje el, mert könnyen elvétheti az irányt mutató Sarkcsillagot.

Ismerjük dédelgetett hibáinkat..

Ismerjük dédelgetett hibáinkat. A legtökéletesebb ember sem mentes tőlük, és vagy házasságban él velük, vagy ágyasságban. A szellemben is feltalálhatók, s minél nagyobb, annál számosabban vagy annál észrevehetőbben. Nem mintha az illető nem ismerné, hanem mert szereti őket, ami pedig kettős baj, mert szenvedély, és mert tárgya fogyatékosság. A tökéletesség szeplői ezek a hibák, kívülállókra éppoly rosszul hatnak, amilyen kedvére valók az embernek magának. Itt csak önmagunk bátor legyőzése segít; meg kell adnunk ezt az elégtételt egyéb, jó tulajdonságainknak. Mert mindenki erre veti magát, és ha már kénytelen dicsérni a sok csodálatra indító jót, ezen a ponton megáll, és más tehetségeink befeketítésére használja.

(Baltasar Gracián: Az életbölcsesség kézikönyve)