Dél-Mezopotámia folyóvízi feltöltéssel létrejött alföld. Az Eufrátesz szelíd folyóként ér az alföldre, a Tigris vadabb folyamként. Az alföldön szétterülnek, szerteágazó medreket és fattyúágakat hozva létre. Torkolatvidékük mocsaras terület. Északi részén szubtrópusi sztyepp, délen trópusi-sivatagi zónába nyúlik. A folyók mentén datolyapálma ligetek zöldellnek.

Erre a vidékre érkeztek meg a sumérok, (4000-5000-6000 vagy több ezer évvel ezelőtt?) hogy - jelenlegi ismereteink szerint - létrehozzák a világ egyik legkorábbi civilizációját.
Mítoszaikból, költeményeikből annyit tudunk, hogy hajón érkeztek a Perzsa-öblön át Mezopotámia déli síkságára, hegyes területről, ahol kevés volt a termőföld, és édesvizet Enki fakasztott a szigetlakók számára. A sumér írásban a hegy, az ország és a föld jele ugyanaz. Még építészetük korai szakaszában is fellelhető az ősi örökség: a fatechnikát alkalmazták az agyagépítésre is, innen jutottak el az agyagépítészet (tégla) csúcsaira. A tudás forrását a tengerbe helyezték. Apzu/Apszu = tenger+tudni. Hatalmas tisztelettel adóztak a tengernek, nagy tanítójuk U-anna (ismertebb görögös név változata Oannész) a tengerből érkezett hozzájuk! A halfarkú, emberfejű lény kultúrhérosz volt.

A sumérok nem voltak rokonságban az ott élő sémi népekkel (akkádok, héber törzsek, aramiták). Az a fejlődési fok, amit a sumérok felmutatnak a legkorábbi időkben ezen a tájon, előzmények nélküli Mezopotámiában; ez bizonyítja, hogy több fejlődési fokon (politikai, társadalmi, gazdasági) átestek már valahol az őshazájukban. A sumérok közelebbről soha nem határozták meg honnan jöttek, ami különösen azért érdekes, mert a hagyománymentés és emlékállítás egész kultúrájukat áthatotta. Mítoszaikban él a legendás Dilmun vagy Tilmun (akkád nevén) szigete, de egyébként csak a tenger felé intettek, ha az őshaza került szóba.

Ha Dilmun jelentését vizsgáljuk: dil jelentése: Egy, Egyetlen, Egyedülálló, Kivételes, Páratlan. A mu, mun, mú, mur szavak számtalan jelentést hordoznak: bezárt, körülzárt, elzárt, lezárt, bebörtönzött, só, darál, őröl, szép, név, nő, asszony, eskü, sikoly, kiáltás, egyenes. Hogy Dilmunnak van-e köze Muhoz eldönthetetlen. Egy biztos, Bahreinnel való beazonosítása merő képtelenség. Hisz a sumérok hajós nép voltak, számukra nem a távoli, elérhetetlen hely volt az a kis sziget.

Ősi, mély félelem élt bennük a természeti katasztrófáktól. A természet könyörtelensége és mostohasága komor érzésvilágot alakított ki bennük. A természet szépségébe való gyönyörködés csak mint valami távoli emlék élt tudatukban, hiszen új lakóhelyük Dél-Mezopotámiában sivár és kietlen volt az elveszett paradicsomhoz képest. Tehát időben és térben egyaránt elmosódott a sumér származás.
Íme két mítosz, mely a boldog időkről szól:

ENKI és NINHURSÁG

Ti, akik a fénylő városon osztoztok:
Tilmun országa volt a szűzi föld;
ti, akik a fénylő Sumeren osztoztok:
Tilmun országa volt a szűzi föld!
Tilmun országa fénylő, Tilmun országa szűzi,
Tilmun országa szűzi, Tilmun országa fénylő:
az Egyetlenek Tilmunban együtt hálnak.
A föld, hol Enki az asszonyával hált,
szűzi az a föld, ragyogó az a föld;
az Egyetlenek Tilmunban együtt hálnak:
a föld, hol Enki Ninszikilával hált,
szűzi az a föld, ragyogó az a föld.
Tilmunban holló nem károg,
fácán fácánhangon nem kiált,
oroszlán nem gyilkol,
farkas bárányt nem ragadoz,
kutya a kecskék terelését nem ismeri,
ha az özvegy a csírázó malátát elteríti,
az ég madarai malátáját nem csipkedik
galamb feje nem csügged le,
fájó szemű nem monda: "Szemem fáj!"
fájó fejű nem mondja: "Fejem fáj!"
anyóka ott nem mondja: "Öreg vagyok!"
nincs szűz, kinek vére folynék,
sodró víz a városban nem folyik,
ember nem mondja: "Csatornamedret ássunk!"
őrség a határon nem jár őrjáratot,
a kikiáltó vészről nem kiált,
a város szélén jajszót nem kiált.
Azokban a napokban
Ninszikila az atyjához, Erikihez, így beszél:
"A várost berendezted,
a várost berendezted ügyes műveiddel;
Tilmunt berendezted,
a várost berendezted ügyes műveiddel;
Tilmun városát berendezted,
a várost berendezted ügyes műveiddel;
ám édes vizet, csatornában, nem kapott;
Tilmun városát berendezted,
a várost berendezted ügyes műveiddel:
ám édes vizet, csatornában, nem kapott,
nincs termő földje, nincs barázdája ...
Enki atya a leányának, Ninszikilának,
így adja vissza a szót:
"Midőn a Nap az égre hág, ...
Nanna őriző házából,
a föld vizét felköpő torkon át
a földből édes víz tör fel neked:
nagy medencébe onnan ömöljék a víz,
városod a bőség vizét onnan igya,
Tilmun a bőség vizét onnan igya,
sós vizű kútjaid édes vizű kutakká váljanak,
(termőföldjeiden a barázdák kalászt neveljenek,)
városod az Ország rakpartjának tárháza legyen,
Tilmun az Ország rakpartjának tárháza legyen! ...
(Komoróczy)

Egy másik, jóval későbbi mítosz az előbbinek gyökeresen ellentmondva éppen Mezopotámiába helyezi a boldog paradicsomi létüket:

"Azokban a napokban nem volt kígyó, nem volt skorpió,
nem volt hiéna,
Nem volt oroszlán, nem volt vadkutya, sem farkas,
Nem volt félelem, sem rémület,
Az embernek nem volt ellenlábasa.
Azokban a napokban Shubur (Kelet) földje, a bőség helye,
az igazságos végzéseké,
Dallamos nyelvű Sumér (Dél), a "fejedelemség rendeleteinek" nagy országa,
(Ki)Uri (Észak), az ország, melynek megvan mindene, ami szükséges,
Martu (Nyugat) országa, biztonságban nyugovó,
Az egész világegyetem, a nép egyetértésben,
Enlilnek egy nyelven mondott dicséretet."
(Kramer)

Ezekből az ellentmondó költeményekből is kitűnik, hogy generációk sora után a sumérok eredetük földrajzi helyét elfelejtették, hagyományaikban azonban megmaradt egy boldogabb kor emléke. Dilmun/Tilmun Országáról nehéz eldönteni, hogy sziget volt-e vagy sem. Mégis többen azon a véleményen vannak, hogy sziget volt. Dilmun leírása a bibliai Paradicsom elképzelés alapját szolgáltatta.
A második vers már tisztán akkád átirata a régebbi, aranykorról szóló sumér eredetű szöveg akkád másolatának.

A tényekhez hozzátartozik, hogy az akkádok már a kezdetektől arra törekedtek, hogy a sumér kultúrát egybemossák az akkáddal, különösen igaz ez az irodalmi alkotásokra, ahol a sumér mítoszokat előszeretettel dolgozták át akkád változatra, sumér és akkád nyelven rögzítették táblákra. Az akkádok a sumérok isteneit tisztelték, csak akkád nevükön. A legjobb példa erre talán az Enúma Elis, mely akkád alkotás, Marduk főistenné válását meséli el, de az eredeti sumér kozmogóniai bevezetőt beleszerkesztették.

Céljuk az volt vele, hogy a korábbi mítoszok általánosan ismert, elterjedt hagyományát, a közismert mítoszok átszerkesztésével Marduk főhatalmát igazolva hagyományt teremtsen. Ennek a reformnak a teológiai kidolgozásának eredménye az Enúma elis. Így lett a Gilgamesből is egységes akkád mítosz, noha a legendát több sumér epikus költemény tartotta fenn.
További jó példa egy régi sumér mítosz akkád szövegbe dolgozására "A tamariszkusz és a datolyapálma vetélkedése" című költemény, melynek kozmogóniai bevezető szakasza jellegzetesen sumér eredetű, de az istenek neve akkád nyelven van:

"Az idők elején, a szent napokban
folyókat ástak az emberek.
Országaik istenei,
Anu, Enlil, Éa
kimérték a sorsokat.
Tanácsba gyűltek Enlil és az istenek,
Közöttük ült Samas is.
Istár, az isteni úrnő, a nagy,
úgyszintén köztük trónolt.
A királyság, az Országok fölötti,
nem volt még emberé -
istenek osztoztak meg az uralmon.
Földieknek király-urává
az istenek Gilgamest tették...."(Rákos Sándor fordítása)

Az akkádok és utódaik sokáig megőrizték a sumér nyelvet és még azután is használták hivatalos nyelvként, hogy holt nyelvvé vált. Valaminek a sumér eredete mindig meggyőző erővel bírt a feketefejűek (akkádok) népére. Mintha sznob áhítattal közelítettek volna a sumér kultúrához. Ne feledjük az akkádok Sumért "Nemesföld"-nek (Kenger) nevezték, míg a sumérok nemes egyszerűséggel "Országnak" (Kalam) hívták hazájukat. Mindenesetre később ez a csodálat nem akadályozta őket abban, hogy elfoglalják Sumért.

Az Ország népe mikor megérkezett az új hazába, az Eufrátesz torkolatvidékére, mocsaras, vizenyős területet talált, tengeröbölszerű benyílókkal a szárazföldre, így történhetett, hogy a sumér városok közül nem egy úgy emlékezett meg magáról, mint tengeri kikötő. (Geológiai feltételezés, hogy mintegy 6000 éve a deltavidék kis szilárdságú földrétege beroskadt a Perzsa-öböl vízébe, ugyanakkor hosszú kilométereken át tengeröböl-szerű benyílók keletkeztek.) Lecsapolták a mocsarakat és élhető körülményeket teremtettek, megalapították első városukat Eridut az Újhold-öböl mentén. (Eridu ma 100 km-re van a tengertől, mert a folyók hordaléka feltöltötte a deltát.) A város nevének egyik lehetséges jelentése: (töltéssel) "Körülkerített Szent Hely" (menedék). Másik lehetséges neve, azt a legendát támasztja alá, mely szerint Eridu a sumérok, sőt a Föld első városa.

Amennyiben iri, eri, uru = város du = nemz, szül, létrehoz, Eridu jelentése lehet "szülőváros". Mesterségesen kialakított dombra épült város volt, körbefogva csatornával, védőgáttal. A város ősiségét az archeológiai ásatások is alátámasztották. Eridu után további városállamokat alapítottak. (Városállamokról részletesen lásd a lapon lejjebb.) Például Urt, alig 15 km-re Eridutól. Eridu falait Agadei Sarrukin leromboltatta (i.e.2300 körül), ezzel megszűnt politikai önállósága, a vezető szerepet Ur vette át. (Urban született a zsidóknál és araboknál egyaránt ősatyaként tisztelt Ábrahám. Innen költözött a család Háránba. Háránból hívta el az Úr Kánaán földjére. De ez már egy másik történet.)