Kaffka Margit: Emberke
(Rámnyitja az ajtót)
Anyám, - már itthon vagy? Haá, - lábujjhegyen szöktél be megint?
- Hát ki köszönt a fiának? Anyu elfelejtett köszönni. Na, szép!
Hol pislogsz a sötétben? A kályha mellett ülsz - odatalálok!
Megvagy! Te buksi-bagoly!... Mért olyan sütős-meleg a tenyered neked?
Öledbemászhatok?... Csak a néma nem felel, ha kérdezik szépen.
- 'Iszen te mondtad, hogy a Buksi Bagoly a sötétbe pislog!
Azért haragszol?... No lásd, hogy tudsz te beszélni, szívem!
Te! Máma megittam cseppig a kávét. Nem hiszed? Kérdezd csak Terézt?
Nem sírtam, míg mosdatott. És egy gombom se hibázik, nézd meg!
És tudom már mondani a k-át a torkommal, így: kkávé, kkutya.
Ugye, mert én vagyok a te egyetlenegy, okos fiad?
- És rajzoltam ma egy Hófehért, de nem fért a koporsóba a lába.
Ha nagy leszek majd és betűt rajzolok, mint te, - s adnak azért
Sok-sok pénzt, - mint neked - én mindennap fogok hozni
Kardot, meg autot, meg kockát. Vagy nem, teneked nem azt,
Hanem tortát, - meg könyvet és keztyűt, mint Hófehérnek a törpék.
És a lovat meg puskát magamnak. - Te nem hoztál semmit ma nekem?
Én... csak tréfából kérdem. - Én szeretlek, ha nem is hozol?
Csak a rossz fiúk kérnek mindennap új valamit.
- - Elmondod ma azt a verset, hogy Zíg-zúg a jégcimbalom?
Ejnye, anyu!... Hát mért vagy te ma megint olyan...?
Valaki bántott? - De megverem én azt egyszer egy fával!
Tőlem is a piros labdát tavaly elvette, tudod,
Egy rossz csirkefogó az utcán; mert tavaly még kiscsacsi voltam,
De most már megnőttem - és elverném, ha előtalálnám.
...Anyu! Hisz te még nem kaptál csókot. Azért...? Add csak az arcod!
Hajolj ide! Nem tudsz?... Aki nem mozdúl az lusta - érted?
Na - hozok hát ide egy széket és felmászok. Jaj, be nehéz!
Itt fáj - a homlokod? Na, mindjárt nem fáj, csak odaérjek.
Hopp!... Mégegyszer! Harmadszor!... És egyet még ráadásba!
Így! - Látod, hogy már meg is gyógyúlt!
Ugye, kishuncut anyu? Semmi baj! Katonadolog!
- N-n-na!...
- De most már aztán játszál velem!!!
További gondolatok Agnia személyes blogjaiban.
Kommentáld!