Sokan hallottunk már az alkímiáról, ha máshonnan nem, akkor a népszerű Harry Potter könyvekből, melyben az ifjú varázsló is a bölcsek kövét keresi. De miről is szólt valójában az alkímia, és mi köze, milyen hatással volt a mai kémia tudományára?

Az alchemia szó egyesek szerint a görög chumos, azaz nedv szóból származhat, így fordítása nedvtan lehetne, az al előtagot pedig az arab közvetítés hatására kaphatta, csakúgy mint az alkáli, illetve alkohol szavaink. Időszámításunk szerint I. századból ered, és fénykorát a középkorban élte.

Az alkímiáról sokan gondolják úgy, hogy az egy okkult tudomány, ami bizonyos szempontból igaz is, de nem feledkezhetünk meg arról, hogy ez a furcsa, misztikus tudomány volt a mai kémia egyik előfutára, melyen számos ma is használatos módszer és eszköz alapul.

Az alkimisták egyik legfőbb vágya a bölcsek kövének megtalálása, ami az általuk transzmutációnak elnevezett eljárás során bármely közönséges anyagot képes arannyá vagy más nemes fémmé változtatni. Ezentúl pedig egy olyan titokzatos életelixír után kutattak, amely örök ifjúságot és örök életet biztosít az embernek.

Az alkímia kialakulására több eszmei áramlat is hatott, mint például az ókori görög filozófusok, keleti vallások és az ókori egyiptomi fémelőállítás tapasztalatai, így az alkímia nem csupán aranycsinálást jelentett, hanem valami egészen mást is. Erre utal az alkimisták egyik jelmondata is, mely így szólt: "Aurum nostrum non est aurum vulgi", azaz "A mi aranyunk nem a tömeg aranya.".

Eredete ellenére nem sorolhatjuk egyértelműen a filozófia vagy okkultizmus tárgykörébe, mivel az alkímia kísérleti tudománynak minősült, melyben keveredik a tudományban ma is létező eljárások leírása és a misztikum.
Az alkimisták az anyagok összetételét vizsgálták, hogy e tudás birtokában mesterségesen is előállíthassák azt. Voltak közöttük orvosok, szerzetesek, de szélhámosok és csalók is.

Számukra az anyagok egyszerre voltak fizikai objektumok és elvont szimbólumok, melyek az emberi lélek és a világ tulajdonságait szimbolizálták. Az arany például a tökéletesség jelképe is volt, a higany a változás lehetőségéé.

Írásaikban az alkalmazott anyagokat különböző jelekkel látták el, így tulajdonképpen ők alkották meg az első vegyjeleket. Emellett furcsa és titokzatos neveket is adtak nekik, például a "Szaturnusz cukra" ólom-acetátot jelentett, a "Vénusz vitriolja" salétromsavban oldott réz volt, a "Mars krétája" a vas-karbonát, a "Jupiter vitriolja" pedig az ón-acetát egyik elnevezése volt. Ezek a nevek egészen a 18. század végéig fennmaradtak, de van, ami tovább is.

Céljaikat szenvedélyes kutatómunkával próbálták elérni, fáradhatatlanul dolgoztak, kísérleteztek, és nekik köszönhetünk számos különböző, ma is használatos kémiai eszközt és módszert. Munkájuknak köszönhetően fejlődtek a savakkal kapcsolatos ismereteink, és a különböző fémmegmunkálási technológiák.

A bölcsek kövét keresve rengeteg kísérletet végeztek el, és számtalan könyv született a témában. Ezen könyvek nyelvezete sokszor szándékosan misztikus volt, hogy a kívülállók számára érthetetlen legyen. Talán ennek is köszönhető, hogy a történelem egyes korszakaiban üldözték és bebörtönözték az alkimistákat.

A ma is ismert kémia kialakulását a XVIII. századra tehetjük, amikor is szépen lassan önállósította magát a misztikummal teli alkímiától, felhasználva annak ismereteit és laboratóriumi módszereit.

Az alkimisták megteremtették a kémiai laboratóriumi technika alapjait, olyan technológiákat dolgoztak ki, mint a desztillálás és a cukorgyártás, és munkájuk során rengeteg tapasztalatot szereztek.

Bölcsek köve a mai tudomány szerint

Az aranycsinálás a kor tudományos ismeretei alapján kémiai úton nem lehetséges.

A modern kémia és fizika szerint ahhoz, hogy egy elem egy másik elemmé alakuljon, az atommagban lejátszódó változás szükséges, amit nagyon nehéz elérni és rendkívül költséges is egyben. A cél elérése érdekében használhatunk részecskegyorsítót, mellyel bizonyos atomokat nagy sebességgel ütköztetve elérhetjük néhány aranyatom képződését, de ez a módszer nagyon drága lenne, és ipari méretekben sajnos kivitelezhetetlen.

De a modern tudomány is ismeri a kémiai elemek transzmutációját, de már nem egyszerűen csak aranycsinálást értenek alatta, hanem egy az atommagban lejátszódó folyamatot, melynek során, az atom proton- vagy neutronszáma megváltozik. Ide sorolhatjuk az atommagok radioaktív bomlását, illetve ütközés hatására bekövetkező fúzióját is. A szó környezetvédelmi jelentősége is nagy, mivel a transzmutációt használhatjuk az atomerőművekben keletkező radioaktív hulladékok veszélyességének csökkentésére is, melyek kezelése és elhelyezése még mindig hatalmas probléma.

A magátalakítások segítségével stabilabbá tehetjük a nunkleáris erőművek hulladékában található hosszú felezési idejű izotópokat, vagy csökkenthetjük azok felezési idejét.

C. Baly Dániel