A Boldogság tréning, az előadás és a készülő "Boldogság-kézikönyv" alapja az un. "pozitív pszichológia" (Martin E. P. Saligman, Csíkszentmihályi Mihály és követőik által létrehozott irányzat). A pozitív pszichológia 3 területre összpontosít: a pozitív érzelmek, a pozitív magatartások és képességek, valamint a pozitív intézmények tanulmányozására. Számos kutatás teszi ugyanis világossá, hogy nem kielégítő és nem hatékony, ha a lélektan (pszichológia, pszichiátria) csupán a viselkedés zavarokkal és a lelkibetegségekkel (a patologikus esetekkel) foglalkozik.

Egyrészt a különböző lelki betegségek kisebb hányada kezelhető, vagy pláne gyógyítható csak valóban eredményesen, másrészt az életüknek értelmet és célt kereső - alapvetően testileg-lelkileg-szellemileg egészséges - emberek magukra hagyatottan bolyonganak a vallástól, csodáktól, magasabbrendű eszményektől mindinkább megfosztott világban. Ugyanis az egészséges lélek is szomjazza ezeket, épp úgy, mint a valódi odafigyelést, a gondoskodást, a feltöltődést.

Sajnos a szinte mindenben és mindenkiben súlyos és szégyenletes lelki betegségek szövevényét gyanító Freud és követői e megközelítésükkel hatalmas tömegeket fordítottak szembe a pszichológiával, kialakítva azt a rendkívül káros attitűdöt, hogy aki pszichológushoz vagy pszichiáterhez fordul, az "bolond". (Nem mellékesen az emberek szexuális életére is igen rossz hatással voltak.) Az utóbbi évtizedben azonban - hála a pozitív pszichológia és a kognitív terápiák megjelenésének és fejlődésének, az élvezhetőbb, jobb minőségű életért küzdők végre hathatós segítséget kaptak. A kutatásokból kiderült, hogy az emberiség nem véletlenül olyan sikeres az alkalmazkodásban. Génjeinkben és kultúrális génjeinkben (a mémekben) hatalmas "hallgatag tudást" birtoklunk, amely rendkívül eredményesen használható, ha valóban szükség van rá.

Fölösleges és rendkívül energia- és időrabló kerülőre kényszerülünk azonban akkor, ha saját erősségeink feltárása és kihasználása helyett gyengeségeinkkel kezdünk foglalkozni, megpróbálva legyőzni ezeket. Önmagunk legyőzése kínos és többnyire eredménytelen. Sokkal jobban járunk, ha akár a sérüléseink gyógyítgatása mellett is a már meglévő erősségeinket és alapértékeinket igyekszünk azonosítani és kifejleszteni. Mert mindannyiunkban ott vannak azok az ősi, belső erők, amelyek közül némelyek pl. csak a nehéz, embert próbáló helyzetekben aktivizálódnak igazán. A pozitív pszichológia ugyanakkor világosan megkülönbözteti a hedonista, kellemes "aranyéletet" a teti-lelki-szellemi jóllétet (wellbeing) eredményező értelmes, jó élettől. Vonzó perspektíva?!

Igaz, az e területre vonatkozó részletes kutatások során az is kiderült, hogy "boldogságszintünk" egyéni, és alapvetően meghatározott. Azonban ez a meghatározottság csak azt jelenti, hogy személyes boldogságunk bizonyos - egyedileg jellemző - alsó és felső határok között ingadozik. Lehetőségünk van ugyanakkor arra, hogy a felső határt valamelyest "kitoljuk, illetőleg, hogy - a maximumot kihozva magunkból - boldogságszintünket ismét és ismét a felső határunk közelébe vigyük.
A Seligman kezdeményezéséből szültett "Pozitív Pszichológia Mozgalom" idén június 18-21-e között tartotta első világkongresszusát Philadelphiában. A kongresszuson 72 országból mintegy 1500 kutató és gyakorlati szakember vett részt.