Szakértők szerint nem állíthatók helyre teljesen az Afganisztán középső vidékén, Bamijánban megsemmisített világhírű Buddha-szobrok, amelyeket 2001-ben ágyúval lőttek és dinamittal robbantottak fel a "bálványok" elpusztítását elrendelő tálib vezetés parancsára. Az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Oktatási Szervezete, az UNESCO jelenleg kizártnak tartja, hogy a másfél ezer éves szobrok teljes rekonstruálása megtörténjen - mondta Michael Jansen német archeológus, építészettörténész, aki az UNESCO felkérésére évek óta Bamijánban tevékenykedik a Rajna-Vesztfáliai Műszaki Főiskola csapatával.

A két Buddha-szobor rekonstruálásáról régóta vita folyik, a bamijáni szobrok töredékeit konzerváló és felmérő szakértők a múlt héten gyűltek össze, hogy tanácskozzanak a 38, illetve 55 méteres szobrok sorsáról. Az egyeztetésen az a döntés született, hogy nem kerül sor teljes rekonstrukcióra - idézte fel Jansen.

Bár a Müncheni Egyetem részéről elhangzottak a teljes restaurálást lehetségesnek tartó vélemények, Jansen szerint ezek nincsenek összhangban a szakértői kör véleményével. A délnémet város egyeteme egyébiránt szintén képviselteti magát a munkacsoportban.

Így lett porrá a műkincs.

A két óriási Buddha-szobor darabjait pillanatnyilag a Bamiján-völgyben létesített ideiglenes raktárakban tárolják. "Ez azonban csak néhány évig tarthat, mivel a bamijáni homokkő igen porózus, könnyen szétporlik" - mutatott rá korábban Erwin Emmerling, a müncheni műszaki egyetem tanára. A szakember pár hete arról beszélt, hogy a kisebbik szobor darabjait szerves szilikont alkalmazó eljárással ragasztanák össze, ez jobban megfelelne a térség időjárási viszonyainak, mint a hagyományos műgyantás technológia.

Bamiján a középkori Selyemút mentén, a mai Afganisztán középső térségében, Kabultól mintegy 260 kilométerre északnyugatra található. Fénykorában igen fontos buddhista központ volt, ahol szerzetesek ezrei éltek mindaddig, amíg a 10. században az iszlám hódítás el nem érte ezt a szent helyet is. Emmerling kutatásai szerint a kisebbik Buddha-szobrot 544 és 595, a nagyobbikat 591 és 644 között faragták ki a sziklafalban.

Afganisztán egykori tálib kormányzata az iszlám hit fanatikus, szélsőséges értelmezésén alapuló elveire hivatkozva lerombolandó bálványnak minősített minden szobrot, és a nemzetközi tiltakozást semmibe véve az egyedülálló bamijáni óriás-Buddháknak sem kegyelmezett.

A Müncheni Technikai Egyetem szakértői rekonstruálják az afganisztáni óriás Buddha darabjait, hogy megtudják, hogyan nézett ki az fénykorában.

A Müncheni Technikai Egyetem szakértői rekonstruálják az afganisztáni óriás Buddha darabjait, hogy megtudják, hogyan nézett ki az fénykorában. A híradásokból jól ismert csodás szobor a fehér hunok alkotása lehetett.

A szentélyben emelkedő szobrok közült a Nagy Buddha 55 méter, a kicsi pedig 38 méter magassággal hirdette az ókori nagy tanító dicsőségét. A Selyemút karavánútja mentén elhaladt kereskedők szívesen álltak meg és imádkoztak, hogy útjuk szerencsés legyen. Ma ez az ősi zarándokhely a világ legnagyobb Buddha ábrázolásai közé tartozik. Nemcsak az emlékmű állt ott, hanem köréje kolostor épült, ahol szerzetesek ezrei végezték szertartásaikat.

Feléledő szobrok

Afganisztán Bamijan völgyében emelt csodálatos emlékműről német kutatók mondtak szakvéleményt. Közel másfél éves munkájuk után kiderítették a szobor pontos korát. Buddha stílusa, valamint a szerves anyagokból kivont minták alapján a szentélyben álló kis Buddha 544 és 595 között a nagy pedig 591 és 644 között készült, vagyis mindkettő a fehér hun korszakba esik bele. A vizsgálatokból arra is fény derült, hogy a szobor egykor milyen színekben pompázott. A kutatást vezető Erwin Emmerling a sajtónak elmondta, hogy a Buddhákat régen élénk színekkel kenték le, hogy odavonzza a messzi látogatók tekintetét.  A szobrot az évszázadok alatt többször is átfestették, mert azok időről időre kifakultak. A külső ruhát, a szangatit először sötétkékre, a belsejét rózsaszínre festették, majd a tetején élénk narancssárga következett. Valószínűleg hasonló ruhában jártak az akkori szerzetesek is. Később viszont nagy átalakítást végeztek és a nagy Buddhát vörös és fehér színűre kenték át, a ruházat belseje pedig kék lett. Ez az átalakítás a 10. században történhetett, valószínűleg akkor megváltozott a szerzetesi divat. A 11. századi írott források már egy nagy vörös és egy holdszínű fehér Buddháról szólnak, mely a bamijani két szoborra utalhat.

Türelmes hunok

A bamijani Buddha szobor kiemelt média figyelmet kapott azóta, hogy 2001-ben a tálibok felrobbantották. A történeti forrásokat tanulmányozó japán és angol történészek azóta kiderítették, hogy a buddhizmus korántsem volt annyira népszerű vallás a középkorban, mint azt a híradások felénk közvetítették. Takasi Osawa, japán kutató a kínai krónikák adataival, valamint helyi, hun feliratok elemzésével kiderítette, a késő ókorban a térséget uraló indo-szkíták, a kusánok még Buddha híveinek számítottak, de a közép-ázsiai térségben felemelkedő és az 5. században nagy hódítókká vált fehér hunok ragaszkodtak őseik vallásához, a táltoshithez és csak névleg vették fel az idegen hit tanait, így a buddhizmust. Már a 6. században Indiába tartó kínai zarándokoknak is feltűnt, hogy a buddhista szentélyek mellett mennyi nem buddhista él, akik a hunok ősi hitét követték. A vallási türelemről híres heftaliták azonban nemcsak megtűrték Buddha követőit, hanem  ők adták parancsba, hogy építsék fel a környékbeliek számára ezt a csodás kolostort és emlékművet.